„Hány válságnak kell még bekövetkeznie ahhoz, hogy a magyar Országgyűlés végre megtanulja, az ország költségvetése nem játék a számokkal? A Bajnai-kormány 2010-re tervezett költségvetése ugyanúgy rossz irányba viszi a magyar gazdaságot, mint a Gyurcsány-kormány által készített trükkös költségvetések, amelyek évről évre rontották az ország hitelét, versenyképességét” – olvasható a 29 közgazdász által megfogalmazott kiáltványban. A dokumentumot az Orbán- és Antall- kormányok jeles közgazdászai jegyzik: Járai Zsigmond korábbi pénzügyminiszter és jegybankelnök, Bod Péter Ákos egykori jegybankelnök, Szapáry György, aki Járai helyetteseként dolgozott a Nemzeti Banknál, Auth Henrik és Adamecz Péter, szintén MNB-elnökhelyettesek, Mellár Tamás, a Statisztikai Hivatal volt elnöke, Szász Károly, a Pénzügyi Felügyelet 2004-ben eltávolított elnöke, s számos más, inkább szakmai berkekben elismert tekintély. Akik leszögezik: „a mostani tervezet nem tartalmazza az évek óta szükséges reformokat, és nem segíti a magyar vállalkozások versenyképességének javítását. Így az országnak nem lesz esélye kilábalni a válságból.”

Elbújtatott kiadások

– Jövő év végéig nem fogja kihúzni ez a költségvetés, talán májusig bírja, ez is a céljuk vele, s utána jöhet a vízözön – indokolta a közgazdászok levelét Járai Zsigmond, aki a szakemberek nevében Orbán Viktorral is tárgyalásokba bocsátkozott. – A bevételeket túl-, a kiadásokat alultervezték. A költségvetésben szereplő társasági és forgalmiadó-bevételek nem fognak teljesülni.

A kormány előbbi értékét 609, utóbbit 2332 milliárd forintban határozta meg (előbbi 13, utóbbi 9 százalékkal több, mint a 2009-es költségvetésben tervezett). Ám mitől lenne több a forgalmiadó-bevétel, amikor a kereskedők hónapról hónapra a vevők számának csökkenését tapasztalják?

Társasági adóból pedig már idén 100 milliárd forintos elmaradásra számítanak szakértők, mitől teljesülne jövőre a 80 milliárddal még megemelt tétel? A legújabb GDP-adatok is azt bizonyítják: negyedévről negyedévre egyre mélyebben beszippantja az országot a válság, ami jócskán megkérdőjelezi az előirányzatokat.

Szapáry György, a dokumentum másik aláírója egy televíziós interjúban még nagyobb feszültségekre hívta fel a figyelmet a kormányzati költekezés oldalán: – Számos területen visszafogják a kiadásokat, miközben nem biztosítják azokat az átalakításokat, amelyek lehetővé tennék e visszafogást.

Az önkormányzatoktól például 70 milliárd forintot von el a költségvetés, miközben kevéssé csökkentik feladataikat. S hasonlóan: úgy vesznek el a MÁV-tól 40 milliárdot, hogy a reformtervekből végül csupán néhány szárnyvonal felszámolását hirdették meg. A következmény nyilvánvaló: az önkormányzatok, az állami cégek eladósodnak.

– A kormány jövőre 3,8 százalékos hiányt hirdetett meg. A Nemzeti Bank szerint azonban ez inkább 4,3 százalék lesz. Az MNB elemzői pedig azt is kimutatták: ha a tágabb államháztartási kört vesszük, vagyis a hiányba az állami vállalatok veszteségeit is beszámítjuk, máris 5,6 százalékra nő a hiány – hívta fel a figyelmet Bod Péter Ákos.

A trükközést azt teszi lehetővé, hogy például a MÁV veszteségeit, hitelfelvételeit a kormány nem köteles beszámítani a központi költségvetésbe, amíg azok a cég könyveiben vannak. Csakhogy az adósságot nem lehet a végtelenségig szaporítani.

Ez az oka annak a húzd meg-ereszd meg politikának, amit jó néhányszor megfigyelhettünk már az elmúlt időszakban. Amikor szigorú költségvetésre van szükség, az állam hagyja e cégeknél gyarapodni az adósságot, majd amikor kevésbé kiélezett a helyzet, súlyos tízmilliárdokkal konszolidálja őket. A MÁV veszteségeinek pótlására az elmúlt másfél évtizedben több részletben 770 milliárd forintot költött a költségvetés, s a BKV legutóbbi, 2002-es konszolidálása is 38 milliárd forintot nyelt el. Ahogy Bod Péter számol: az állami vállalatoknál elrejtett tételek majd az „igazság pillanatában” mintegy 300 milliárd forinttal terhelhetik a költségvetést. Nem is beszélve az önkormányzatoknál, az iskoláknál vagy épp az egészségügyben halmozódó halasztott fejlesztésekről, beruházásokról, vagy akár csak állagmegőrzésről.

A megszorítások jelenlegi időszakában az intézmények elhalasztják e műszaki munkálatokat, azonban egyszer, jobb időkben majd pótolni kell ezeket.

Megfojtják a növekedést

A közgazdászoknak azonban nemcsak a trükközés ismételt megjelenésével van gondjuk. Ennél is nagyobb probléma, hogy a költségvetés semmit nem tesz a gazdasági növekedés megindításáért – sőt megfojtja azt.

– Magas az állami újraelosztás, emiatt magasak az adók. Túl sokat költünk állami bürokráciára, szociális támogatásokra, miközben nem marad a vállalkozások támogatására, munkahelyteremtésre – sorolja Járai Zsigmond.

Az állami újraelosztás például a 2001-es 46 százalékról 50 százalékra nőtt – a megtermelt jövedelmeknek tehát épp a felét vonja el és osztja szét az állam. Ráadásul ennek egy része kidobott pénz. Járai úgy számol, hogy a GDP 6-7 százalékának megfelelő összeget (tehát mintegy 1500 milliárd forintot) lehetne megtakarítani a bürokrácia és az úgynevezett jóléti kiadások felülvizsgálatával. Ahogy mondja: különösebb erőfeszítés nélkül akár száz fölösleges állami intézmény is összegyűjthető.

Nem segíti a társadalom talpra állását a túlméretezett szociális ellátórendszer sem. A segélyrendszerben megpihenve túl sokan válnak végleg leszakadókká, ráadásul rendkívül kevés munkavállalónak kell biztosítania a rendszer fenntartását. Járai következtetése szerint tehát épp a fordítottját kellene csinálni annak, ami jelenleg történik: adócsökkentésre lenne szükség, az állami bürokrácia visszaszorítására, s leginkább a vállalkozások ösztönzésére, segítésére.

– Kevés a beruházás, alacsony a munkavállalói aktivitás – utal a legfrissebb statisztikai adatokra Bod Péter Ákos. Köztudott: Magyarországon európai összehasonlításban rendkívül alacsony a foglalkoztatottak aránya, a 15-64 éves lakosságnak mindössze 57 százaléka dolgozik. A beruházásokról pedig épp múlt héten közölte a Statisztikai Hivatal, hogy 7,2 százalékkal estek vissza az előző év azonos időszakához képest.

– A költségvetés nem reagál a válság által felvetett kihívásokra. Arrébb noszogatja az ország szekerét, miközben a nagyvilágban reformok tömegével próbálják élénkíteni a gazdaságot – vonja le következtetéseit a szakember.

A hibás gazdaságpolitika következtében ráadásul csökken a Magyarország iránti bizalom: a befektetők csak a szokásosnál magasabb kamat mellett hajlandók finanszírozni az országot. Kopits György, a Költségvetési Tanács elnöke szerint (aki nem szerepel a levél aláírói között) hazánk a bizalmi válság miatt 300 milliárd forinttal többet költ kamatkiadásokra, mint ami indokolt volna.

Fél év tehetetlenség

– Ez a költségvetés csak arra jó, hogy be tudja mutatni a kormány: teljesíti a Valutaalap feltételeit – szögezi le Bod Péter Ákos. – A kormányzásból még hátralévő négy hónap alatt nehéz is lenne érdemben bármit elindítani, nem is törekednek erre.

– Mivel csak meghirdetik a kiadások csökkentését, de nem tesznek lépéseket, a következő kormányra marad a teljesítés, a 3,8 százalékos hiánycél betartása – mondja ugyanerről Szapáry György.

Az állami bevételek természetes ingadozásából adódóan ugyanis az első hónapokban nehezen tekinthető át, hogy teljesítők-e az éves tervszámok. Mire kirajzolódnak a tendenciák, már nyár lesz – de legalábbis túl leszünk a tavaszi választásokon –, vagyis ha összeomlik a költségvetés, azzal a következő kormány szembesül. Ezért fordulhat elő, hogy a MÁV és egyéb állami vállalatok adósságainak konszolidálása után Szapáry szerint 7 százalék fölé is emelkedhet az éves hiány – a következő kormány ugyanis nem tudja egyensúlyba hozni a folyamatokat néhány hónap alatt. A kockázatokkal tisztában van a Nemzetközi Valutaalap is, ám ők – ahogy Szapáry fogalmaz – egyelőre reménykednek.

Pedig a nemzetközi szervezetekkel egyszer már megégette magát a szocialista kormány. Emlékezetes: a Medgyessy-, majd még inkább a Gyurcsány-kormány annyira belejött a „kreatív könyvelésbe”, hogy 2005-ben Joaquín Almunia, az EU gazdasági biztosának személyes közbelépésére volt szükség, hogy abbahagyja a trükközést a magyar kormányzat. Emlékezetes: miután az úgynevezett PPP-modellben épülő autópálya-beruházásokat kénytelenek voltak bevonni a költségvetésbe, hirtelen 3,6 százalékról 6,1 százalékra nőtt a központi költségvetés hiánya. Ám valójában nem is ekkor, hanem csak a 2006-os választások évében dobták be az utolsó trükköt. Akkor ugyanis úgy hirdettek adócsökkentést, hogy közben nem vettek vissza az állami kiadásokból. Eme ellentmondást pedig Gyurcsány Ferenc úgy oldotta fel, hogy kijelentette: az állami bürokrácia visszaszorításával teremtik meg az adócsökkentés fedezetét. Az eredmény közismert: az államháztartási hiány az Európában példátlannak számító 10 százalék körüli szintre ugrott.

– A Nemzetközi Valutaalap közbeavatkozása megmentette az országot a csődtől, ugyanakkor a hamis biztonság illúziójába ringatta a politikusokat. Mivel a társadalom nem követel reformokat, a kormány nem látja, mekkora bajban van az ország – mondja Járai.

Pedig a szomszédokkal való összevetés ijesztő. Most a válság évében hazánkban 7 százalékkal csökken majd a GDP, Szlovákiában csak 5,6, Csehországban 4,1 százalékkal, Lengyelországban pedig egyenesen nő, 1,7 százalékkal. De az ország hosszú távú gazdasági problémáira utal az is, hogy hazánk már a válság kirobbanása előtti évben, 2007-ben is csak 1 százalékos gazdasági növekedést tudott elérni, szemben Csehország 6, Lengyelország 7 vagy Szlovákia 10 százalékos bővülésével.

Kárász Andor