– A debreceni gyár tulajdonosa, az angol Imperial Tobacco a versenyképesség fenntartása, a működés hatékonyságának javítása érdekében döntött a gyárbezárásról. Az Európai Unió bővítése ugyanis átrendezi a piaci helyzetet – indokolta a lépést David Cresswell, az Imperial Tobacco gyártási igazgatója. A bezárás a magyarországi mellett a szlovákiai és szlovéniai gyárakat is sújtja, ahogy tavaly már egy angliai és hollandiai üzemet. A felszámolásoktól évi 20 millió font megtakarítást vár a cégcsoport. A megszokott debreceni termékek (a Symphonia, a Főnix, a West, a Davidoff) mégsem tűnnek el a magyar piacról, azokat az Imperial a továbbiakban európai uniós gyáraiból hozza vissza Magyarországra.

Termelés negyed gőzzel

– Bármelyik külföldi gyárunkban képesek vagyunk előállítani a hagyományos magyar ízeket – nyugtatja meg az ősi debreceni cigaretták rajongóit Komoróczki István, az Imperial Tobacco vállalati kapcsolatokért felelős igazgatója. – Ennek érdekében továbbra is fenntartjuk a nyíregyházi dohányfermentálóval kötött szerződéseinket, vagyis a cigaretták továbbra is magyar dohányból, az eredeti recept szerint készülnek majd.

Az igazgató megerősíti: komoly érvek szóltak a debreceni üzem bezárása mellett. A gyár 17,2 milliárd szál cigaretta előállítására lenne alkalmas, ezzel szemben tavaly csak 2,7 milliárd szálat termeltek. Mivel az uniós csatlakozás után megszűnnek a vámok, célszerű a termelést a nagyobb, sikeresebb gyárakban koncentrálni. Az Imperial Tobaccónak Lengyelországban, Németországban és Hollandiában vannak a legközelebbi európai gyárai, a debreceni termelést ezek valamelyikébe helyezik majd át. A döntésben az is szerepet játszott, hogy Magyarország jelenleg a környék legrosszabb piaci környezetét nyújtja. A dohánytermékek vásárlása erősen csökken, miután a sorozatos adóemelések eredményeként másfél év alatt 95 százalékkal nőtt a cigaretta adóterhelése. Mivel a szomszédos országok jóval lassabban emelnek, májustól pedig uniós szomszédainktól három kartonig szabadon lehet behozni cigarettát, a hazai vásárlások további jelentős visszaesésére kell számítani.

Pedig az adóemelések előtt a cégnek még komoly tervei voltak a debreceni gyárral. 2001-ben például – élve a kormány által biztosított tízéves adómentességgel – 3,5 milliárd forintot fektettek az új filterrúdgyártó üzem felépítésébe, és száz fővel bővítették a létszámot. Akkor azonban még 15 százalékkal többen vásároltak cigarettát Magyarországon.

– Tavaly drasztikusan visszaesett az értékesítés, 21 milliárdról 20 milliárd szál alá esett az itthon eladott cigaretták száma – számszerűsíti a tendenciát Mikó Lajosné, a Dohányipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke. – Erre jött rá a januári, 35 százalékos jövedékiadó-emelés. Mi már ősszel a Pénzügyminisztériumhoz fordultunk, hogy vizsgálják felül a döntésüket, és felhívtuk a figyelmüket a gyárbezárások lehetőségére. Különösen, hogy három év alatt a feketepiac visszaszorítására meghirdetett akció is ellaposodott. Sajnos csak egy semmitmondó választ kaptunk.

Szlovákiában ugyanis csak 310 forintba kerül egy doboz „átlagcigi”, Lengyelországban 215 forintba, Magyarországon viszont 440-be. Úgy, hogy a januári jövedékiadó-emelést a gyártók még nem is merték ráterhelni a fogyasztói árakra, a fogyasztás további visszaesésétől tartva. Ha pedig az unión kívül rekedő szomszédainkat is figyelembe vesszük, Romániában 130, Ukrajnában 70 forintért kapható egy doboz átlagcigaretta. Nem csoda, hogy a magyarországi fogyasztás egyötöde immár a feketepiacról táplálkozik.

Szintén a kormány mohóságát okolja Kósa Lajos, Debrecen polgármestere. Noha Magyarországnak lehetősége lett volna, hogy 2009-ig fokozatosan vezesse be a magasabb uniós adószintet, a költségvetési bevételek után szaladó kormányzat egyszerre terhelte rá ezt a gyárakra. Az egyenlőtlen versenyhelyzetben várható volt valamiféle leépítés.

Adóprésben a termelők

Patai András, a Dohányipari Szövetség elnöke már tavaly figyelmeztetett: a drasztikus adóemelések miatt a gyártók az országból való kivonulást fontolgatják. Igaz, akkor éppen az egri Philip Morris-üzem bezárásáról keringtek hírek, a debreceni Imperial-gyár bezárását az utolsó pillanatig sikeresen eltitkolták. Noha a döntés azért is érthető, mivel a debreceniek termelésének különösen nagy hányadát adták az olcsóbb kategóriájú termékek, ahol a fogyasztók különösen érzékenyek az árak emelésére.

A cigaretta adótartalma valóban látványosan nőtt az elmúlt két évben. 2002 elején már az előző kormányzat is az infláció duplájával növelte a terméket sújtó fogyasztási adót. A szakma azonban akkor még megértően fogadta a 12 százalékos növekedést, mivel arra számítottak, 2009-ig ebben a tempóban, fokozatosan zárkózunk fel az unió magasabb adószintjéhez. Az EU ugyanis előírja, hogy a cigaretta adótartalmának legalább a vételár 57 százalékára kell rúgnia, Magyarországon viszont akkor még 40 százalék alatt volt ez a mérték. A Medgyessy-kormány azonban már az első száznapos osztogatás alkalmával arra kényszerült, hogy a „cigarettatartalékokhoz” nyúljon. Az év eleji adófröccsöt 2002 augusztusában újabb 20 százalékos emelés követte. Akkor még azt mondták, ez csupán a 2003-as adóemelés előbbre hozását jelenti, 2003 áprilisában mégis újabb 20 százalékot srófoltak a cigaretta adóján. A szakma ezután szörnyülködve tiltakozott az újabb terv, a 2004. januári 17 százalékos emelés ellen. A Pénzügyminisztériumot azonban jobban meggyőzte az államkassza kongása, s a kétségbeesett forráskeresésben még meg is duplázták az eredeti mértéket: így jött a januári 35 százalékos emelés, amivel másfél év alatt teljesítettük a hat évre tervezett utat, a cigaretta adójának EU-szintre emelését. Mindez 17 hónap alatt 94,4 százalékos, két év viszonylatában pedig 117,7 százalékos adóemelést jelent. A szakma szerint egyébként ez a költségvetésnek lényegesen kevesebb többletbevételt jelent: a legutóbbi év tapasztalatai szerint ugyanis 10 százalékos cigarettaár-emelés 5 százalékkal csökkenti a fogyasztást.

Debrecenben most 380 embert bocsátanak el. A probléma azonban további 2500 dohánytermesztőt is sújt, akik számára a hazai cigarettagyárak jelentik a kizárólagos értékesítési lehetőséget. Bittner Imre, a legnagyobb magyarországi dohányfermentáló, a (debreceni gyárat is ellátó) UTL vezérigazgatója első indulatában tragikusnak nevezte a lépést a magyarországi dohánytermesztők számára. Az amúgy is nehéz anyagi helyzetben levő (semmilyen kormányzati támogatást nem kapó) dohánytermesztőknek a 15 százalékkal visszaeső fogyasztáson túl most az egyik nagy vevő elvesztésétől is tartaniuk kell. Az Imperial ugyanis a hazai dohánytermelés 25-30 százalékát vásárolta fel. Bár azóta kiderült, a cég külföldre települése után is számít a magyar dohányra, Papp Ferenc, a Dohány Terméktanács elnöke még mindig óvatos.

– Az ígéret jó, hogy elhangzott, komoly gond akkor lenne, ha később lassan leállnának ezek a szállítások. Ha ugyanis Magyarország három évig nem töltené ki a 12 355 tonnás kvótáját, az unió csökkenti a számunkra engedélyezett keretet.

Pedig a kvótát így sem töltjük ki évek óta. 2002-ben tízezer tonna dohányt termeltünk, 2003-ban 10-11 ezer tonnát. A terméktanács elnöke szerint mégsem reménytelen a helyzet. A dohánytermelés ugyanis az uniós csatlakozással támogatás nélküliből hirtelen támogatott ágazattá válik. Nem is akármilyen mértékben: az unióban jóval nagyobb bevételt hoz a támogatás, mint a termék eladási ára. Így a jövőben a magyar termesztőknek lehetőségük lesz áraik akár 50 százalékos csökkentésére, vagyis külföldön is versenyképes lesz a magyar dohány. E szerencsés egybeesésnek köszönhetően az Imperial kivonulásával mégsem omlik össze a hazai dohánytermesztés.

Ragadós példa

Fennáll azonban a veszélye, hogy az Imperial Tobacco példáját mások is követendőnek találják. A magyarországi dohánytermesztésnek jelenleg csak 8 százaléka van hazai tulajdonban. A Sátoraljaújhelyen termelő V-Tabacra tehát minden bizonnyal hosszú távon számíthatunk. A legnagyobb dohánytermelő, a piac 46 százalékát ellenőrző British American Tobacco (a Sopiane, a Pall Mall, a Kent, a Vogue gyártója) viszont máris átszervezéseket tervez pécsi gyárában, amely a hírek szerint elbocsátásokkal is járhat. Még rosszabbak a kilátások a másik nagy, a piac 25 százalékát uraló egri Philip Morris háza táján. A cég sajtóosztálya által kiadott szűkszavú közlemény szerint „az egységes európai piacon a Philip Morris célszerűnek látja, hogy megvizsgálja a hatékonyság és versenyképesség növelésének lehetőségeit az új környezetben”. Mindez szinte szó szerint megfelel az Imperial Tobacco bezárásakor elmondott igazgatói beszédnek.

* * *

Budapestre kéne menni

– Váratlan volt az Imperial bejelentése, mert a cég az utolsó pillanatig üzleti titokként kezelte a döntést – közölte Rezsőfi István, a Hajdú-Bihar Megyei Munkaügyi Központ igazgatója. Egyúttal bejelentette: hat debreceni cég már jelezte igényét a dohánygyárból elbocsátandó dolgozók iránt, neveket azonban nem árult el. Nyugodtan nyilatkozott Burány Sándor munkaügyi miniszter is, aki szerint Debrecenben valamivel több üres állás van, mint ahányan most munkanélkülivé válnak az Imperial gyárában. Mikó Lajosné, a Dohányipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke viszont óvatosságra int. A dohánygyárban ugyanis európai uniós szintű munkára képes, magasan képzett gárda dolgozik, akiknek hatékonyságát a tulajdonos fejlett munkakörülményekkel és az átlagnál magasabb fizetésekkel díjazta. Nem biztos, hogy a most jelentkező cégek ugyanebben a színvonalban gondolkoznak.

A hírek szerint az Imperial Tobacco gáláns ajánlattal bocsátja el 380 dolgozóját. A kollektív szerződésben biztosított végkielégítésen túl – ami már így is magasabb, mint amit a törvény előír – további öt hónapot fizetnek ki, s a szakszervezet esélyt lát a szokásos 13. havi fizetés időarányos kifizetésére is. A cégnél egyébként most 480-an dolgoznak, s Komoróczki István vállalati kapcsolatokért felelős igazgató szerint az adminisztrációban és raktározásban dolgozók egy részét megpróbálják átmenteni a jövendő importot koordináló budapesti értékesítőhálózat számára. Akit alkalmasnak találnak, annak még Budapestre költözéséhez is segítséget nyújt a cég.

* * *

A dohánytömő reneszánsza

Miközben a legálisan értékesített cigaretták száma drasztikusan, 15 százalékkal zuhant az utóbbi években, egyre többen térnek vissza a klasszikus módszerhez: vágott dohányt tömködve, maguk sodorják füstölnivalójukat. A cigaretta után ugyanis a gyártóknak ezerszálanként 6450 forint, plusz a kiskereskedelmi ár 23 százalékát kell befizetniük a költségvetés számára, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden ezer szál cigarettán legalább 10 380 forint az adótartalom. Ugyanekkora mennyiségű vágottdohány-értékesítés után viszont csak 3500 forint az adótartalom. Nem csoda, hogy a Magyarországon eladott vágott dohány mennyisége három év alatt 450-ről 900 tonnára nőtt. A folyamatot a debreceni gyár is próbálta meglovagolni, amikor tavaly tavasszal megjelent a piacon ismert márkáinak vágottdohány-változatával. Ám a növekedés ellenére a vágottdohány-bevételek még mindig csak az összbevétel 9 százalékát adják, ami kevés volt a vártnál is rosszabb cigarettaértékesítési adatok kiegyensúlyozásához.