Megjegyzés: Az országkockázati besorolás nem az egyes cégek adósságállományát jeleníti meg, hanem rövid távú üzleti tranzakciók esetén az átlagos kockázat szintjét tükrözi. Azaz ez az besorolás nem egyezik meg az egyes cégekre érvényes osztályzatokkal, amelyeket az adott cégekre jellemző sajátosságok jelentősen befolyásolhatnak. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az üzleti partnerek az adott országban található cég külön besorolását is megvizsgálják, mielőtt tranzakciókat kezdeményeznek.

Az első „globalizációs válság” vége

A hitelválság mintegy két évig tartott, amint azt korábban a Coface megjósolta 2008 elején, amikor a vállalati szektorban megjelenő fizetésképtelenségi eljárásainak számának megugrását tapasztalta. Fontos tudni, hogy a fizetésképtelenségi eljárások számának csökkenése egyértelműen a válság végét jelzi. Az eljárások számának csökkenése tulajdonképpen összefüggésben van a gazdasági recesszió végével, amely 2009 harmadik negyedévében volt tapasztalható a fejlett országokban. „Magyarországon azonban még ezek a jelek nem tapasztalhatóak, nálunk még inkább növekedés látható a fizetésképtelenségi eljárások számát tekintve” – mutat rá Dercze Zoltán a Coface Hungary országigazgatója.

A Coface a napokban mintegy 20 ország felminősítését jelentette be, ami tulajdonképpen az összes fejlett országot magában foglalja pár kivétellel. (A kivételek közé tartozik az Egyesült Királyság és Olaszország, illetve a PIGS-országok, azaz Portugália, Írország, Görögország és Spanyolország. Az említett országok mind A3-as besorolásban maradtak negatív megfigyelési listán.) A felminősítés hátterében az állt, hogy 2009 második felében ezekben az országokban jelentős javulást észlelt a fizetésképtelenségi eljárások számának alakulásában. A fizetésképtelenségi eljárások száma 2009 első felében 19 százalékos növekedést mutatott 2008 ugyanezen időszakához képest, míg a második félévben 40 százalékos volt a csökkenés mértéke ugyanezen bázison. Mindazonáltal a Coface nagyon lassú javulásra számít 2010 folyamán a fejlett világban, amelyre folyamatos veszélyt jelentenek a különböző gazdasági buborékok.

Ugyanakkor ez volt az elmúlt 60 év legsúlyosabb krízise: a világgazdasági növekedés üteme a válság elején és végén 6,1 százalékpontos különbséget mutatott. A válság igen eltérő mértékben érintette a különböző övezeteket, leginkább Oroszország és a kelet-európai térséget. Az előbbiben 16,2, az utóbbiban 10,2 százalékpontos volt a visszaesésé mértéke.

Végigsöpört a világon

A korábbi válságokkal összehasonlítva az állapíthatjuk meg, hogy a krízis ereje a gazdaság nagyfokú globalizációja miatt volt elsöprő: a bizalomvesztés a Lehman Brothers csődje után mindenhol felütötte a fejét, és mind a pénzügyi, mind az ipari szektorban felütötte a fejét Európában és Ázsiában egyaránt. Ennek eredményeképpen még az olyan országok vállalatai is megsínylették a rekord méretű világgazdasági lassulást válságot, ahol valójában korábban nem alakult ki adósságbuborék.

Az is érdekes folyamat, hogy a feltörekvő országok dinamikája átformálta a világgazdasági növekedés egyensúlyát. A fejlett és a fejlődő országok gazdaságának pályája a válság folyamán végül kettévált, méghozzá egy meglehetősen sajátságos és új módon. A részvényesek a feltörekvő országokban sem menekülhettek a válság hatása elől: ahol a cégek túlzott mértékben eladósodtak, ott a visszaesésért a hitelválság volt a felelős, amely így a fizetésképtelenségi eljárások számának erőteljes növekedésével járt együtt. Azonban a feltörekvő országok többségének sikerült egyedül úrrá lennie a problémán. Ezzel bizonyították, hogy tanultak a korábbi krízisekből, és szilárd alapokra támaszkodhatnak, amelynek köszönhetően gazdaságélénkítő programokat indíthattak.

Javulás, de buborékveszélyekkel

Amennyiben a válság vége „hivatalossá” válik, a 2010-es talpraállási folyamat a fejlett világban magas kockázatokkal jár a fenyegető buborékok miatt.

– A belső államadósság különösen veszélyes: igazából nem az államcsőd kockázata jelentős, hanem az, hogy jelentős megszorításokat kellene végrehajtani, azok pedig negatívan hatnak a növekedésre, és a cégek üzletmenetére.

– A kínai „túlkapacitásokra” figyelni kell: a kínai cégek jelentős hitelállománnyal dolgoztak, de a válság hatására a kínai hatóságok úgy döntöttek, hogy korlátozzák a hitelfelvételt a túlkapacitásokkal rendelkező szektorokban. Ez a Kínára annyira jellemző „tovább és állj” politika destabilizálhatja a törékeny cégeket.

– A tőzsdei árfolyamok ugyancsak hatással vannak a gazdaságra. Jelentős értékpapír-piaci volatilitás várható a fejlett országok tőkepiacain a pénzpiacokon megnyilvánuló optimizmus miatt, amely azonban nem áll összefüggésben a reálgazdasági folyamatokkal.

Ha ezek a buborékok kidurrannak, akkor valószínűleg újabb negatív sokk érheti a cégeket (W-forgatókönyv). A visszaesés rosszul érintené a vállalatokat, amelyek jelentősen meggyengültek az elmúlt két év során a lanyha üzletmenet miatt. Mindazonáltal a Coface úgy véli, hogy egy enyhe, L-alakú talpraállási forgatókönyv a legvalószínűbb. A Coface szerint a világgazdasági növekedés mértéke átlagosan 2,7 százalék körül alakul, 1,4 százalék lesz a fejlett országokban, míg a feltörekvők 5,3 százalékot is elérhetnek.

„A Coface által az ötödik pénzügyi válságként számon tartott krízis az ereje, nem az időtartama miatt figyelemreméltó, hiszen a legtöbb pénzügyi válsággal összhangban ez is véget ért két év alatt A válság vége, amelyet a fizetésképtelenségi eljárások számának csökkenése jelez, nem jelenti egyben az összes kockázat megszűnését. A buborékok, amelyek minden megfigyelt válság előidézői, bámulatos sebességgel tudnak újraképződni” – állítja François David, a Coface elnöke. “Ugyanakkor a gazdaság már egy felívelő szakaszban van, és a Coface az ügyfeleivel együtt már a kilábaláson dolgozik, különösképpen Ázsiában, ahol már egész jó eredményeket értek el.

Magyarország

Ami hazánkat illeti a Coface a múlt évben A3-ról A4-re minősítette le, ez a vállalkozások részére az jelenti, hogy hitellimitek meghatározásakor szigorúbb megítélések alá esnek.

Nincs jelentős változás a magyar a vállalkozások helyzetében, állítja Dercze. A magyar vállalkozások továbbra is alultőkésítettek, és ez a mostani hitelszűkében finanszírozási problémákkal is jár. Jelentős probléma, hogy a magyar export közel 30 százaléka Németországba irányul. Dercze véleménye, hogy a legnagyobb problémánk a régió többi szereplőjéhez képest, hogy Magyarország a válságba igen rossz költségvetési helyzettel lépett be, így igen kicsi a mozgásterünk. Az EU több országában komoly állami kereslettel próbálják élénkíteni a piacot, ezt kötvénykibocsátással finanszírozzák, és ezek vonzóbbak lehetnek, mint a magyar kibocsátás, hiszen lényegesen kisebb a kockázat. További probléma, hogy a magyar GDP fontos eleme az export. Így igazából a magyar gazdaság csak akkor indul be, ha a német gazdaság is felpörög, mivel a magyar költségvetés erőteljesen el van adósodva, nem tudja úgy stimulálni az állami megrendeléseken keresztül a gazdaságot, mint az történik Szlovákiában, vagy Csehországban.

A magyar fizetésképtelenségi eljárások száma az elmúlt évben drasztikusan megnövekedett. Emellett a Coface azt tapasztalta, hogy Magyarországon még lassabban fizetnek a vevők és egyre többen a szállítóik felé fordulnak, és még nagyobb hitelt próbálnak elérni értékben és időben. Dercze úgy véli, hogy ebben a helyzetben a túlélés érdekében a magyar vállalkozásoknak muszáj annyira leszorítani költségeiket, amennyire az lehetséges. A vevőkockázatra is nagyobb gondot kell fordítani, állítja Dercze. Mivel a vevők igencsak elhúzzák a fizetést a szállítók irányába, ezért a céginformáció-vásárlás, és a hatékony kinnlevőség-kezelés életbevágóan fontos ilyen helyzetekben.

Új minősítések valamint pozitív és negatív megfigyelési listára helyezett országok

(Coface Hungary)