130 év türelemjáték
A Salgótarjántól 50 kilométerre fekvő takaros kisváros, Rimaszombat Kárpát-medencei, de akár felvidéki viszonylatban is pozitív példának tekinthető. Súrlódások persze itt is előfordulnak szlovákok és magyarok között, de az emberek mindent összevetve békességben élnek. A város nagy magyar szülötteinek szobrai díszítik a gömöri települést, így a város egyik főterén Blaha Lujza és Ferenczy István, míg a másik központi téren Tompa Mihály szobra áll. Az utóbbi mellé tervezik felállítani a rimaszombati magyar polgárok Petőfi Sándor szobrát. A költő egyébként kétszer fordult meg a városban, először 1845-ben, majd 1847-ben. 1845-ben tisztújítást tartottak Gömör vármegyében. Május 29-én a 22 éves Petőfi Sándort Gömör és Kishont vármegye tiszteletbeli táblabírájává választották, barátai és tisztelői, mindenekelőtt a gömöri Adorján Boldizsár író és a várgedei Kubinyi gróf ajánlására. Érdekesség, hogy Petőfinek a gömöri táblabírói cím volt az egyetlen választott közéleti címe.
B. Kovács István Széchényi Ferenc-díjas muzeológus, a Petőfi-szoborbizottság elnöke elmondta, hogy először 1860-ban Reményi Ede vetette fel, hogy Petőfinek Rimaszombatban szobrot kéne állítani. ő is lett a szoborbizottság elnöke, de kevés pénz volt e célra, úgyhogy 1867-ben újra kellett szervezni a szoborbizottságot, amelyet a Kiegyezés után már bejegyezhettek. S ki mást kérhettek volna fel, mint a kor legjelesebb magyar szobrászát, Izsó Miklóst? Ráadásul ő személyesen találkozott a költővel, így munkája teljesen hitelesnek tekinthető. Izsó több tervet készített, különböző pózokban formázta meg Petőfit, s az egyik terv elnyerte a bizottság tetszését. A szobrászművész azonban hamarosan meghalt. Alapvetően két Izsó-terv létezett, a Petőfi-szobor végső formába öntését Huszár Adolf végezte el, de ezt az alkotást a budapesti Március 15. téren állították fel. Ám a rimaszombati szoborbizottság nem a Pesten látható változatot fogadta el annak idején, hanem azt, amelynek az egész alakos gipszmintája 120 éve a rimaszombati múzeumban áll.
– Kész csoda, hogy az 1945 utáni időket átvészelte az alkotás, ezért köszönet illeti a múzeum akkori igazgatóját, Holéczy Miklóst. A Petőfi-gipszszobor a múzeum raktárában pihent az elmúlt évtizedekben. 1999. március 15-én vetettük fel, hogy a szobrot bronzba öntetjük és kiállítjuk köztérre. 2000-ben a helyi magyar civil szerveződések közösen meg is pályázták a szükséges összeget, de a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nem támogatta az ügyet. Az is hátráltatta a munkát, hogy a városban több mindent meg kellett valósítanunk. 2001-ben újra pályáztunk, míg végül az Illyés Közalapítvány 700 ezer forintot adott. Ez persze szép összeg, de a szoborállításhoz édeskevés. Ezután azonban már nem visszakozhattunk, úgyhogy tovább pályáztunk, lobbiztunk. 2003-ban nyilvános közadakozást hirdettünk, persze számolva azzal, hogy a 38 százalékos munkanélküliségtől sújtott járásunkban kevés a pénze az embereknek. Szerencsére a munkanélküliektől a vállalkozókig, középiskolásoktól a nyugdíjasokig sokan támogatták anyagilag a szobor ügyét. Elsősorban a szlovák és a magyar államtól várunk segítséget. A szlovák kormány, nevezetesen Csáky Pál kormányalelnök 600 ezer koronát, azaz cirka 4 millió forintnyi összeget ígért. Nagyon reméljük, hogy márciusban megérkezik a pénz. Megszólítottuk a magyar kormányt, személy szerint Hiller Istvánt is. Választ egyelőre nem kaptunk, de bízom benne, hogy a Petőfi-szobor ügyét méltó módon kezelik a budapesti kormányhivatalokban. Talán serkenti őket az, hogy az MDF-többségűektől kezdve az MSZP-többségű Borsod megyei önkormányzatokig többen támogattak már minket összesen néhány százezer forint erejéig – mondja B. Kovács István.
A muzeológus szerint egy felvidéki Petőfi-szobor ugyan mindenkinek mást jelenthet, de a költő a rimaszombati embereknek is a szabadságot, a magyarságot, az összetartozást és a jó értelemben vett európaiságot jelképezi. Petőfi nemcsak vallotta, hanem vállalta is a magyarságát, de nagy költőnk édesanyja miatt a magyar–szlovák közeledés jelképe is lehet a szobor.
Már most vannak erre utaló jelek. A támogatók között van a szlovák többségű rimaszombati önkormányzat, amely már korábban mintegy 700 ezer forintnyi koronát szavazott meg a szobor felállítására. Rimaszombat egyik főterét nemsokára tehát az Izsó Miklós tervezte Petőfi-szobor díszíti majd. Remélhetőleg a magyar kormány átérzi a kezdeményezés jelentőségét, és nem hagyja ismét cserben a határon túli magyarokat, így nem kell kölcsönt felvennie a szoborbizottságnak. Persze a szlovák kormány segítsége szintén elvárható, hiszen a felvidéki magyarok is adófizetők. A rimaszombati szoborügy tehát a magyar és a szlovák kormány újabb próbája lesz. A helyi magyar közösségi vezetők már jelesre vizsgáztak nemzettudatból, a szlovák nemzetiségű városatyák pedig európaiságból. Immár Pozsonyon és Budapesten a sor.
* * *
Amennyiben támogatni kívánja a felvidéki Petőfi-szobor ügyét, a következő számlaszámra utalhat pénzt:
OTP Banka Slovensko Rimavská Sobota
6807382/5200 (SKK) – SWIFT KÓD külföldről: INRB SK BX