Színházi szezonzáró
A 2024/2025-ös évad legjobb előadásai – szerintem
A színházi évad olyan, mint az iskolaév: ősszel kezdődik, és a következő esztendő nyarának elejéig-közepéig tart. Az idei tehát véget ért.
(Persze, ebből nem következik, hogy a közönség az előttünk álló két és fél hónapban színházi élmény nélkül marad: vannak és lesznek előadások, de azokat általában valamelyik fesztiválon tartják. És jellemzően nem premierdarabokról van szó, hanem a most véget ért, netán valamelyik korábbi évad bemutatóiról.)
Úgyhogy míg a más területen dolgozó kollégák decemberben látnak neki, hogy elkészítsék a maguk összegzését az évről, a színikritikus számára most jött el az idő. Íme hát, azon bemutatók listája, amelyeket legemlékezetesebbnek ítélek a 2024/2025-ös évadból – időrendben, szigorúan szubjektív alapon, rövid indoklással ellátva.
1. Luigi Pirandello: Hat szereplő szerzőt keres (Szombathelyi Weöres Sándor Színház)
(A bemutató dátuma: 2024. október 18.; rendezte: Kondákor Ajsa Panka e. h.)
Ikonikus darab, modern felfogásban, a testszínház (fizikai színház) elemeivel. Üdítő kivételt jelent a vidéki színházak kínálatát általában jellemző klasszikus dráma-klasszikus komédia-operett/musical-matinéelőadás összeállításban. Nemcsak közvetlenül a megtekintése után gondoltam úgy, hogy ezért érdemes volt két és fél órát utazni Szombathelyre (és utána ugyanannyit vissza, ugye), de most is így gondolom.
Az előadásról írott recenzió elérhető az alábbi linken:
Hat szereplő szerzőt keres, és nézőkre talál
2. Oscar Wilde: Salome (Nemzeti Színház)
(A bemutató dátuma: 2024. december 13.; rendezte: Diana Dobreva)
Már-már hipnotikus hangulatú előadás: ha a megfelelő kedélyállapotban kapja el a nézőt, úgy érezheti, meditatív belső utazáson vesz részt. Megelevenedik a többé-kevésbé ismert Salome-történet, Wilde előadásában, de – a rendezői kiegészítéseknek köszönhetően – az egész újszövetségi keretezést kap, vagyis találkozik benne a profán és a szakrális, a régi és az új. Különleges élmény!
Az előadásról írott recenzió elérhető az alábbi linken:
A szerelem és a halál titka
3. Edmond Rostand – Martin Crimp: Cyrano de Bergerac (Budaörsi Latinovits Színház)
(A bemutató dátuma: 2025. április 12.; rendezte: Pelsőczy Réka)
Egy jól ismert klasszikus átirata, amelyben a tehetséges költő és legyőzhetetlen kardforgató nem visel műorrot, és a slam poetry bajnoka. Így nemcsak a szerelmi bonyodalmat követhetjük nyomon, de a hazai kortárs irodalmi szcéna is megkapja benne a magáét, a közönség pedig jókat derülhet a nyelvi leleményeken és szóvicceken. Eme előadás legfőbb újdonsága és hatóereje ugyanis a nyelv, amelyen megszólal. Fiatalos és vagány, ötletes és szórakoztató produkció!
Az előadásról írott recenzió elérhető az alábbi linken:
A slammer esete a szerelemmel
4. Térey János: A Nibelung-lakópark (Székesfehérvári Vörösmarty Színház)
(A bemutató dátuma: 2025. április 19., rendezte: Szikora János)
Egy verses drámatrilógia színpadra állítása sosem könnyű feladat, de ez az előadás minden érezhető erőlködés nélkül megugorja a lécet. Úgy vezeti végig a nézőt a kora középkori eredetű nibelungiádán, hogy mindvégig modern – helyenként például átcsap akcióthrillerbe –, és mindeközben látványos és elgondolkodtató is. A lezárása különösen erős, hosszú időre ellátja a nézőt töprengeni valóval. Valahogy így kell kortárs művet színpadra állítani – ha lesz belőle felújított, netán teljesen új változat, azt is szívesen megnézem!
Az előadásról írott recenzió elérhető az alábbi linken:
A terrortörpe bosszúja
5. Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin (Örkény István Színház)
(A bemutató dátuma: 2025. május 9.; rendezte: Dohy Balázs)
Az előadás semmissé teszi azt a vélekedést, hogy egy XIX. századi klasszikust kizárólag színpadon, korhű díszletekkel és jelmezekkel lehet bemutatni. Fiatal színészek játsszák, mai ruhákban, szűk, nem színpadi terekben – ugyanis nem egy helyszínen játszódik: a közönség csoportonként vonul színház egyik helyiségéből a másikba, hogy megkapja a következő adagot, vagyis a történet folytatását. Ötletes és formabontó megoldás – nem tudom, létezik-e az a kifejezés, hogy sétálószínház, de eme Anyegin után használni lehetne, az biztos!
Az előadásról írott recenzió elérhető az alábbi linken:
A közönség sétál, a történet él
+1. Jókai Mór: Az elátkozott család (Észak-Komáromi Jókai Színház)
(A bemutató dátuma: 2025. május 16; rendezte: Telihay Péter m. v.)
Utolsóként egy határon túli produkciót említek, ugyanis lehetőséget kaptam, hogy eljussak Észak-Komáromba, az ottani magyar nyelvű színházba, egy Jókai-adaptációra. Összességében látványos és elgondolkodtató előadásról van szó, amely anélkül taglal fontos kérdéseket – például a vallási megosztottság, vagy a (részben) vallási okokból folytatott torzsalkodás kérdését –, hogy didaktikussá vagy szájbarágóssá válna. Őszintén örültem, hogy láthattam, és ezek után érdekelnek a színház további bemutatói is!
Az előadásról írott recenzió elérhető az alábbi linken:
Átok és szerelem Komáromban
Talán e szubjektív válogatásból is kitűnik: a színház nagyon is él. Legyen szó fizikai színházról, hipnotikus hangulatról, modern nyelvi játékokról vagy sétálószínházi kísérletről, valamennyi előadás új perspektívát nyitott. Tartsanak velünk az ősszel kezdődő, következő évadban is, hiszen okkal remélhetjük, hogy az is legalább ennyire izgalmas, érdekes, inspiráló élményeket tartogat!
