– Honnan ered az eseménysorozat ötlete?

– Nagyjából egy évre tekint vissza ez az elképzelés: Lobenwein Norberttel együtt, a Balaton Sound fesztiváligazgatóiként és alapítóiként az elmúlt évek alatt egyre szorosabbá vált a kapcsolatunk a tóval, sok időt töltöttünk ott. Megfigyeltük, hogy bár vannak színvonalas események a régióban az augusztus 20-i nemzeti ünnep apropóján, ezek kicsit el vannak szigetelve egymástól, így nem kapnak akkora hírverést sem. Innen jött az ötlet, hogy érdemes lenne a hasonló rendezvényeket csokorba gyűjtenünk, egyrészt hogy nagyobb publicitást kapjanak, másrészt hogy az ünnepet a kultúra minél több területére ki lehessen terjeszteni, legyen szó akár könnyűzenéről, akár a kortárs képzőművészet bármely ágáról. A Balaton ünnepét szerettük volna létrehozni, amely néhány év alatt nemcsak Magyarországon, hanem akár a régióban is a figyelem középpontjába kerülhetne és komolyabb turisztikai vonzerővel bírna. Nem csupán rendezvényekben, hanem kommunikációs kampányokban is gondolkodtunk: ilyen a We Love Balaton elnevezésű, mára online magazinná vált weboldalunk. A projekt célja, hogy összegyűjtse és megismerhetővé tegye a legjobb éttermeket, cukrászdákat, halsütödéket, közösségi tereket, építményeket – legyen az akár egy móló vagy rév –, valamint a különféle gasztronómiai és kulturális programokat.

– Az ország méreteihez képest rengeteg a fesztivál. Érdemes belevágni még továbbiakba, különösen nyár végén, amikor a fiatalok már elköltötték a hasonló eseményekre szánt pénzük javát?

– Ha általánosságban kérdezné, hogy a jelenlegi magyar piac elbír-e további, hazai közönségnek szóló fesztiválokat, akkor nem lennék benne biztos. Viszont, ha van valamiféle apropó, akkor talán más a helyzet: augusztus 20-a egy ünnepi pillanat, az emberek összegyűlnek, rövid időre kiszakadnak a hétköznapokból, elmennek szórakozni, megnézik a tűzijátékot és keresik a különféle programokat, hasonlóan, mint szilveszterkor. A tíz rendezvény között van egyébként számos ingyenes is, ami nem sorolható az említett klasszikus szabadtéri fesztiválok közé.

– Melyek ezek?

– A Balaton Sound helyszínén, Zamárdi szabad strandján megrendezendő Strand – Nagyon Zene Fesztivál, valamint Balatonvilágoson, a Club Aliga Üdülőközpontban megvalósuló „B my Lake” fesztivál.

– A B my Lake-et a Balaton Sound kistestvéreként szokták emlegetni. Valóban ez a céljuk vele?

– Mióta 2007-ben elindult a Balaton Sound, komoly fejlődésen ment keresztül: egy szűkebb célcsoportot és korosztályt megszólító rendezvényből gyakorlatilag egy mainstream popfesztivál lett. Ez nem feltétlenül baj, ugyanakkor az elektronikus zene kedvelőinek egy szűkebb rétege számára már túlságosan „felhígult” a Sound, mind programkínálat tekintetében, mind a résztevők összetétele szempontjából. Egy olyan közönségnek szól tehát a B my Lake, akik az elektronikus tematikát szűkebb keretek között értelmezik, talán azt is mondhatnám, underground attitűddel jellemezhetők, így számukra már kicsit befogadhatatlanok a Sound léptékei. A Club Aliga adottságai is ennek a kevésbé harsány, finomabb elektronikus zenei műfajokat felvonultató, természetközeli hangulatnak felelnek meg.

– A Zamárdin megrendezett Strandból viszont az új VOLT Fesztivál lehet?

– Nagyon szeretjük a VOLT-ot, Sopron tökéletes helyszíne és házigazdája a rendezvénynek, és a Strand a zenei sokszínűségében mindenképpen hasonlít rá, de nyilván nem szerettünk volna saját magunknak konkurenciát teremteni. A páratlan helyszín és a több száz méter hosszú partszakasz mindenképpen nagy előnye a Strandnak, ugyanakkor ez a rendezvény elsősorban a pihenésről és a passzív időtöltésről fog szólni, míg a VOLT inkább aktív részvételt igényel és a zenei fellépőkön kívül számos más kulturális tartalmat kínál: a szabadegyetemtől a színházig, a képzőművészeti workshopoktól, a beszélgetős programokon át a különféle performanszokig.

– A Nagyon Balaton harmadik legnagyobb közönséget megszólító programja az LGT-nap. Ebből is hagyomány lehet, akár ennek megismétlésével, illetve más népszerű együttesek tematikus napjával?

– Szeretnénk folytatást, hiszen ez a rendezvénysorozat a közös ünneplésről, élményekről szól, és akkor lehet igazán ünnepelni, ha vannak olyan események, amelyekkel nem igazán találkozik az ember az év más szakaszaiban. Az LGT esetében a három telt házas „arénás” koncert adta az ötletet, úgy éreztük, sokan várják, hogy újra láthassák a magyar pop-rock történelem egyik legnagyobb klasszikusát. Kicsit bizonytalan vagyok, hogy van-e több ilyen, a nagy generációt képviselő klasszikus zenekar, amelyre tömegek mozdulnak meg, és amely a „Nagyon Balatonon” hagyományt teremthet. De mindenképpen szeretnénk jövőre is hasonló volumenű nagykoncertet, az idősebb korosztályokat is megszólítva.

– Megfigyelhető a hazai fesztiválokon – különös tekintettel a Sziget Kft. által szervezettekre –, hogy amelyiken van rockzene, ott van elektronikus is, viszont ahol van elektronikus zene, ott nem feltétlenül találni rockot. Nem lenne piaca egy tematikus gitárzenei rendezvénynek ugyanúgy?

– A Sziget vagy a VOLT húszéves múltra tekint vissza, és születésük óta elég hosszú utat jártak be. Nem egy tervezőasztalon alakítottuk ki a mai formátumát, tulajdonságait folyamatos fejlődés során nyerte el. Nem fektettük le előre, hogy tematikus rock- vagy éppen egy multikulturális fesztivált akarunk-e létrehozni, hanem az évek alatt folyamatosan alakult, például a közönség visszajelzései, tapasztalataink és szubjektív érdeklődésünk alapján. Nem a stílusuk szerint válogatottunk fellépőket, hanem hogy izgalmas, értékes produkciót hoznak-e, ami a közönséget is érdekli. Ez a szemlélet a kezdetektől magával hozta a sokszínűséget is. Szerintem pozitívum, hogy nem egy adott célcsoportnak szóló, patikamérlegen kimért fesztiválokról van szó a VOLT, a Sziget és most, a Strand Fesztivál esetében. Valószínűleg persze lenne érdeklődés egy tematikus rockfesztivál iránt is, de azt nem tudnám megmondani, mekkora. Az elektronikus zenének jobban behatárolt közönsége van, hiszen része egyfajta partikultúrának, míg a rockzene rajongóit nehéz egy célcsoportként definiálni – olykor igencsak távol állnak egymástól életkorban, státuszban és érdeklődési körben, így nehezebb számukra egy zenei irányzat mentén fesztivált szervezni. Akad azért jó példa: gondoljunk csak a németországi Wackenben megrendezett rockfesztiválra, illetve az ebbe az irányba induló a székesfehérvári Fezenre. A tematikus fesztiválokkal vagy színpadokkal ugyanakkor szerintem az a probléma, hogy a programszervezőt eleve műfaji korlátok közé szorítja, így a merítés sem lehet olyan széles. Előállhatnak tőle függetlenül olyan helyzetek, amikor az adott zenei szcéna sztárjai nem érnek rá, mert nem turnéznak, vagy éppen más kontinensen koncerteznek, így kompromisszumokat kell kötni, hiszen egy kevésbé népszerű fellépőt kell meghívni, ami nem biztos, hogy megfelel a rajongók elvárásainak. Többek között ezért sem szerveztünk például metál színpadot idén a Szigeten: komoly sztárzenekarok híján, közepes nevekből nem akartunk nekivágni.

– Idén a Budapest Park nevű szórakozóhely koncertjeit is önök szervezték. Ennyi fesztivál mellett érdemes volt belevágni egy egész nyáron nyitva tartó szórakozóhely programszervezésébe?

– Arra gondoltunk, hogy nem mindegy, milyen programkínálat jelentkezik a fővárosi és főváros környéki fiatalok körében. Attól ugyanis, hogy még több nemzetközi koncert van, nem lesz az embereknek vastagabb a pénztárcájuk, a szórakozásra költött erőforrásaikat és energiájukat nem feltétlenül növeli a nagyobb programkínálat. A Parkba meghívott zenekarok, mint a Manu Chao, a Paramore, az Anthrax vagy a NOFX bármely fesztiválunkon elfértek volna, és nem feltétlenül akartunk abba a helyzetbe kerülni, hogy döntenünk kelljen, melyik rendezvényünkön léptessük fel őket. Végül úgy határoztunk, hogy a zenekarok kiválasztása csak részben működik a kívánságaink szerint, többnyire alkalmazkodnunk a zenekari turnékhoz, szabad időpontokhoz, így nagyobb a mozgásterünk, valamint a fesztiváljainkon kívüli opciókkal is élni tudunk, ezáltal szorosabbra tudjuk vonni a kapcsolatainkat a nemzetközi zenekarokat képviselő nagy ügynökségekkel, menedzserekkel. Nem beszélve arról, hogy a magyar zenekaroknak is sokkal több lehetőséget tudunk biztosítani egy állandó, több hónapon át nyitva tartó klubban, mint az időben és színpadban meglehetősen korlátozott fesztiválfellépésekkel.

– Beváltották a reményeket a nemzetközi együttesek?

– A Paramore esetében érdekes volt a helyzet: hihetetlen gyorsan elkapkodtak 1000-1500 jegyet, aztán lelassult a jegyértékesítés. Mindebből arra következtettünk, hogy a fanatikus rajongótábor vette meg a belépőket, és ennyi volt ebben a zenekarban a tizennyolc év körüli fiatalok körében. De nem feltétlenül a nemzetközi és a hazai koncertek között van a választóvonal: például a Punnany Massif nagyon komoly közönséget vonzott a hetekben, de kiemelkedett az Edda ilyen fokú töretlen népszerűsége is. Miközben voltak olyan külföldiek, akik kicsit csalódást jelentettek: az említett Paramore, de az Anthrax és a KRS-One esetében például nagyobb érdeklődést vártunk. Azonban biztos szükséges még néhány év, amíg alaposabban megismerjük a szólókoncertek műfajának hazai piacát.

Német Dániel


Művészetek tava

A könnyűzene mellett számos egyéb művészeti ágazat is helyet kap majd a Nagyon Balaton programjai között: a tihanyi Artplacc Kortárs Művészeti Fesztivál keretében hazai és nemzetközi galériák hozzák el kiállításra és eladásra szánt modern műtárgyaikat, a Veszprémi Folk a népzenét és néptáncot állítja a középpontba, és fellép egyebek mellett a Muzsikás és Palya Bea. A Nagy Csobbanás családi strandfesztiválon vízi játszótér, ugrálóvár, Ladánybene 27 és Geszti Péter koncertje vár, a Balatonfüredi Borhetek alkalmával Lajkó Félix és jazz-zenészek kíséretében kortyolgathatjuk az érlelt szőlőt, a révfülöpi mólónál Boban Markovic Orkestar ad koncertet, a siófoki szabadtéri nagyszínpadon pedig a Man Doki Soulmates lép fel. További információk és részletes program a nagyonbalaton.hu webcímen található.