Hirdetés

Nemzeti ünnepünk előestéjén, a trianoni országcsonkítás centenáriumán, a nemzeti összetartozás évében Vidnyánszky Attila ismát újrarendezte a Bánk bánt. Az alkotók koncepcióban visszatértek a múlt század harmincas éveiben, Nádasdy Kálmán és Oláh Gusztáv által, Palló Imre kedvéért átdolgozott baritonváltozathoz. A korhű díszlet egy várfalutánzat volt, amelyet a játéktér közepén a kortárs, ultramodern építészeti stílusra utaló hatalmas, átlátszó üvegfal tört meg – ezen keresztül allegorikus jelenetek mutatták a múlt és a jelen úri dőzsöléseit a magyar történelem tragédiáinak árnyékában. Az előadás egyik legszívszorítóbb jelenete volt Bánk fájdalmas búcsúja a tébolyult Melindától és „megátkozott” gyermekétől: a viola d’amore lélek mélyére hatoló szólójának hangjaira előadott néma játékuk a szeretet és a családi összetartozás mindenekfelettiségét hangsúlyozta. Molnár Levente érzelemgazdag, nagy formátumú, dinamikus Bánk, az operettek világából visszatérő Fischl Mónika meggyalázottságában is odaadó Melinda szép hanggal, stabil magasságokkal. Először énekelte Gertrúdot Mester Viktória, Bánkkal való összecsapásában metsző, kegyetlen felsőbbrendűséggel, majd halálos rettegéssel. Kováts Kolos esendő Tiborc, Kálmándy Mihály dinamikus Petur volt. Kesselyák Gergely lendületesen vezényelte a debreceniek zenekarát és énekkarát. A méltán nagy sikert arató díszbemutató után a Coopera missziós turnéra indul, határon innen és túl.

Korábban írtuk