A lap 1957. február 3-án indult Gaál György főszerkesztésében, s azóta is töretlenül szórakoztatja és gondolkodtatja olvasóit, népszerűségét talán annak is köszönheti, hogy a lehetőségekhez mérten mindig kerülte a politikát. Az említetteken kívül olyan írók is megtisztelték írásaikkal, mint Karinthy Ferenc, Somlyó György, Devecseri Gábor, Fehér Klára vagy Békeffi István. Évtizedeken át állandó szerzője volt a legendás bűvész, Rodolfo is, aki hetente százezreket avatott be különleges trükkjeibe.

A Füles elévülhetetlen érdeme, hogy megteremtette a lehetőségét és körülményeit a színvonalas magyar képregény megszületésének. Képregényszerű alkotások először a XIX. század végén jelentek meg Jókai Mór lapjában, az Üstökösben, illetve a Kakas Márton című "élczlap"-ban, s ahogy az irodalmi művek, a rajzok is sokszor kávéházi szalvétákra, számlákra, állítólag még női fehérneműre, illetve kihűlt csuszatésztára is készültek. A műfaj azonban csak a húszas évektől kezdett önálló lenni, akkoriban "illusztrált történetnek" vagy "rajzregénynek" nevezték, de anyagát addigra már nem magyar munkák, hanem fordítások képezték. Miki egér, Pávián Miki, Zsiráf Laci, Hollófi Atanáz kalandjait családi lapok közölték, az 1936-ban útjára indult nagyrészt képregényes Hári János című újság amerikai laptól szerzett be anyagot, melynek egy részét ugyan jelentősen átdolgozta, de magyar rajzok nemigen születtek.

A kommunizmus változatosan állt a műfajhoz, 1948-ban kifejezetten agitációs céllal jelent meg Benácsi, a traktoros az Átél a nép című lapban, aztán a képregényt, mint amerikai szemetet, rendeletileg betiltották. 1956 után, búfeledtető céllal újra engedték. Így a Pajtás és a Füles közölhetett képregényeket.

Bár a Zórád Ernő által rajzolt első valódi magyar képregény, a Winettou 1957-ben a Pajtásban jelent meg – szövegét Cs. Horváth Tibor írta -, a Füles adott lehetőséget e műfaj magyar rajzolóinak, így ők közölték le a magyar képregény-irodalom kilencven százalékát.

Eleinte csak kétoldalas történetek jelentek meg mindenféle témában a westerntől az Yves Montand elindul című karriertörténetig, de hamarosan sorozatok is születtek, így a Sándor Mátyás, a Nyomorultak, a Három testőr vagy a Monte Cristo grófja. A lap nemzetközileg is elismert rajzolói közt volt a krimiben utolérhetetlen Sebők Imre, a történelmi képregény megteremtője, a Mikszáth és Krúdy világát ábrázoló Zórád Ernő, valamint a Rejtő-regények nagy megjelenítője, Korcsmáros Pál, aki 1975-ig, haláláig a Füles képregényrajzolója volt. Az ő munkája volt az Egri csillagok és a Mesélő ceruza is, amely több nyelven is megjelent.

A magyar- és a világirodalom klasszikus alkotásait feldolgozó legendás rajzolók persze némileg magukra haragították a magyartanárokat, hiszen sok diák e zanzásított műveket olvasta el az igaziak helyett. Ezt az időszakot, a hatvanas, hetvenes éveket tartják a magyar képregény aranykorának, annak ellenére, hogy csak kevés rajzolónak jutott munka, hiszen huszonöt éven át a Fülesen és egy-két ifjúsági lapon kívül nem volt más fórumuk.

A szerkesztők ugyanis inkább vállalták a másodközlést, mint a tehetségkutatás fáradságos munkáját, és sok volt a fordítás is, így például a francia Pif magazinból. Bár a képregény műfaja akkoriban csupán az ifjúsági szórakoztatóipar részének számított, mégis ekkor vált önálló művészetté, mely ötvözi a képzőművészet, az irodalom és a film sajátosságait. Elkezdett kifejlődni sajátos rajztechnikája, a dinamikus beállítások, a váltogatott nézőpontok, a képbe írt szöveg és a szóbuborék sajátosságai, tipográfiája, a kézzel írt betűkkel együtt. S egyébként már ekkor kialakult a képregény körüli állandó vita, miszerint a képregény jót tesz-e az olvasásnak, vagy éppen árt neki. Akkoriban azonban az olvasók meg lehettek győződve arról, hogy mind irodalmi, mind képzőművészeti szempontból igényes munkákkal találkoznak. S ez a fordításokra is érvényes volt, Tímár György például úgy alkotta meg az Asterix szövegét, mint Romhányi a Frédi és Béni című rajzfilmét. Nemzetközi szinten a Fülesben akkor megjelenő magyar képregény nem a műfaj progresszív irányait követte, hanem inkább annak akadémikus vonalához tartozott.

Ugyanakkor a Fülesre szívesen emlékeznek vissza mai nagynevű énekesek, zenekarok, akiket annak idején a Füles címlapja ismertetett meg a nagyközönséggel. Így például Horváth Charlie emlékezett meg a Fülesről egy nemrégiben készült interjúban.

Magyarországon 1925-ben jelent meg az első "keresztszórejtvény" a Ma Este című hetilap hasábjain, melynek megfejtéséért mah-jong játékot sorsoltak ki. Hamar népszerűvé vált a fejtörő, és a kiadók egymást túllicitálva próbáltak minél több olvasót meghódítani a nyereményekkel: a Pesti Napló egyik keresztrejtvény-pályázatán például egy körúti bérház volt a fődíj. A Füles érdeme e téren, hogy saját vagy külföldről átvett újfajta rejtvénytípussal ismertette meg a keresztrejtvények magyar kedvelőit, hiszen nevéhez fűződik a Plusz egy vicc, az Olasz módra vagy a Poénvadászat megalkotása is.

A 2500. megjelenés alkalmából most is egy új rejtvénysorozattal kedveskedett olvasóinak az újság, az úgynevezett skandimozaikkal, amelynek megfejtői közül egy szerencsés pályázó " stílszerűen " az újság történetében előforduló eddigi legnagyobb nyereményt, 2500 eurót nyerhet.