A komáromi világhódító, aki megteremtette a magyar regényt

Jókai szülővárosában, Pozsonyban, majd Pápán tanult, a bakonyi kisváros református kollégiumában kezdett verseket, novellákat írni. Már középiskolás korában több verse és novellája kapott dicséretes elismerést. 1842-44-ben Kecskeméten jogot hallgatott, 1845-től szülővárosában ügyvédbojtárnak állt, de diplomája megszerzése után elhagyta a pályát, hogy az irodalomnak szentelje magát. Pesten barátságot kötött Petőfi Sándorral, bejáratos lett a Pilvax kávéház ifjú irodalmárjai körébe. Még csak húszéves volt, de a kor szépirodalmi lapjai gyakran közölték írásait. Huszonkét évesen már az Életképek című társasági-művészeti folyóirat szerkesztője lett. Részt vett az 1848. március 15-i eseményekben, ám néhány hónappal később elhidegült Petőfitől, miután utóbbi indulatos versben támadta meg Vörösmarty Mihályt, aki nemzetgyűlési képviselőként Petőfinek nem tetsző módon szavazott egy hadügyi kérdésben. A szakítás másik oka az volt, hogy Jókai 1848 szeptemberében feleségül vette a nála nyolc évvel idősebb Laborfalvi Rózát, akivel március 15-én a Bánk bán díszelőadásán találkozott. A híres és ünnepelt színésznőnek ugyanis akkor már volt egy házasságon kívüli 12 éves lánya. Jókait édesanyja emiatt egyenesen kitagadta.

Ezután hírlapírásból, szerkesztésből élt. Az 1849-es összeomlás után bujdosnia kellett, végül felesége közbenjárására amnesztiát kapott több más íróval együtt.

1850-től ontotta a regényeket, az elbeszéléseket, a novellákat, a színdarabokat. Legnépszerűbb, közismert művei között van A kőszívű ember fiai, Az arany ember, a Szegény gazdagok, az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán, a Fekete gyémántok – ezekből kiváló filmek is születtek. Tudományos-fantasztikus művei is örökérvényűek, köztük is legfőképp A jövő század regénye.

A szépírás mellett különböző újságokat szerkesztett, például a népszerű élclapot, az Üstököst, de ő alapította a Hon című politikai napilapot is. Szerkesztőként közreadta gróf Zichy Nándornak, a Katolikus Néppárt későbbi megalapítójának az akkor Bécsből központilag vezérelt Monarchia politikai berendezkedését nyíltan bíráló írását, ami miatt a szerzővel együtt egy évi nehéz börtönre és nemesi rangjának elvesztésére ítélték, de Ferenc József egy hónap múlva mindkettejüket kegyelemben részesítette.

Tagjai sorába fogadta a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Táraság, a Petőfi Társaság és a Dugonics Társaság, emellett a Szent István-rend lovagjává avatták.

Aktív szereplője volt a politikai életnek is, 1861-ben a siklósi kerület országgyűlési képviselője lett a Batthyány-kormány volt párizsi nagykövete, gróf Teleki László vezette Határozati Párt színeiben. 1865-ben ismét mandátumot szerzett a Határozati Párt utódszervezete, a Balközép Párt jelöltjeként, ezután 1896-ig több számos választókerület képviselője volt, 1875-től a Balközép Párt és a Deák-párt egyesülésével létrejött Szabadelvű Párt színeiben. Támogatta Tisza Kálmán miniszterelnököt, akivel baráti viszonyt alakított ki. 1896-ban elvesztette mandátumát, de Ferenc József király a Főrendiház tagjává nevezte ki.

1886-ban megözvegyült, 1899-ben, hetvennégy évesen újra megnősült, az akkor húszéves Grósz Bellát vette el, miután az ifjú zsidó színésznő egy alkalommal bekopogtatott az idős írófejedelemhez, hogy segítségét kérje pályája egyengetésében.

Előtte, írói pályafutása ötvenedik esztendejében, 1894-ben míves, egységes kiadásban újra megjelentették összes művét, Rákosi Jenő felhívására országszerte ünnepelték az írót. Jókai Mór 1904. március 4-én hunyt el, a Magyar Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel, sírja a Fiumei úti temetőben található. A gyászszertartáson maga Ferenc József király is részt vett.

Hosszú, tartalmas, bár keserűségektől és ellentmondásoktól sem mentes pályafutás volt Jókaié. Máig tartó hatása irodalmunkra elvitathatatlan, voltaképp ő teremtette meg a maga romantikus realizmusával a magyar regény műfaját. Színes leírásai, élő, lüktető dialógusai, gazdag, izgalmas, nem ritkán több szálon vezetett cselekményfűzése, nem utolsósorban míves, ízes magyar nyelvezete megunhatatlanná teszik műveit, melyek minden ellenkező értelmű fanyalgással szemben ma is közérthetőek és élvezetesek. Jókai olyan irodalmi iskolát teremtett, amelyből a XX. században is óriásokat sarjadtak a magyar és az egyetemes irodalom javára.