A lámpagyújtogató
A napokban volt tíz éve annak, hogy Laci bácsi, Papi elment. Ahogy Kerényi Imre, a Madách Színház igazgatója írta le személyiségét: színművész volt, pap és hazafi. A direktor nyitotta meg a Mit is akartam mondani? című kiállítást, amely tiszteleg Mensáros László életműve előtt. S ne szokványos, pár percig tartó, tiszteletteljes megnyitóra gondoljunk. A Tolnay Szalon folyosóján tolongtak az érdeklődők, rokonok, barátok, pályatársak. A terem egyik végén Tolnay Klári, a hű barát, kedves kolléganő festménye mosolyog, a másik végén pedig ott áll a kisasztal a fotellal, a pasziánszkártyával, a szemüveggel, a keresztrejtvénnyel, mintha Laci bácsi hűséges játszótársát várná egy kávéra. Összemosolyognak, földöntúli, de örökké élő mosolyukkal. A kiállítás szervezője, rendezője Balatoni Monika, a színház dramaturg-rendezője, értékes, érdekes, történelmi és személyes tárgyakat kért kölcsön a Mensáros családtól. Felidéződnek természetesen a híres szerepek, ott a fekete pulpitus a XX. századból, amely mögül az Egyetemi Színpadon mesélte el a zivataros időket, a rengeteg családi és színházi fotó mellett felidéződik a történelem: az ítélete, majd a szabadlábra helyezését igazoló dokumentum, kedves dedikált könyvei, díjai, az ezüstfejű botja, levelek, jegyzetek, szövegkönyvek, jelmezek. Szobrát az előcsarnokban helyezte el a színház vezetősége, mert „Mensáros László megérdemli, hogy naponta ezrek találkozzanak vele”.
A múlt század egyik nagy életútját felidéző, néhol mélabús, borongós, de méltóságot sugárzó, életszerű, hangulatos kiállítás párperces megnyitóját követően egy színházi estének is beillő emlékezés következett. Emlékezett a jó barát, cellatárs, Görgey Gábor; a pályatársak nevében Piros Ildikó; a lelki vigaszt nyújtó Vértesaljai László; az operarajongó Wagner-kedvelő színművész barátja, Gulyás Dénes; a kedvesen anekdotázó fiú, Mensáros Péter; a fiatal művészek nevében pedig, akik lehettek oly szerencsések, hogy még tanulhattak a tanítómestertől, Balatoni Mónika. A próza, a líra és a zene közvetítésével megismerhettük Laci bácsi humorát, műveltségét, pontosságát, felkészültségét, elhivatottságát. Kedves tekintete, a derű és a bölcsesség, amely lényéből áradt, a fényképeken keresztül néz szembe a mindenkori nézővel. (A kiállítás naponta megtekinthető a Madách Színház épületében előadások előtt egy órával.)