A négy liverpooli muzsikus megjelenése a műsorban nemcsak hetvenhárommillió nézőt vonzott a képernyők elé, hanem február 9-i adásával elindította a Beatlemaniát is. Ráadásul a kor legnépszerűbb, vasárnaponként jelentkező showjának házigazdája, a CBS televíziótársaság által megbízott, enyhén groteszk megjelenésű Ed Sullivan volt.

Az Universal kiadó nemcsak őket mutatja be most megjelent dupla, négyórás DVD-jén, hanem a műsorokban 1964/65-ben reklámozott termékeket is. Tanúi lehetünk a pizza hőskorának, a filteres Lipton tea, a különböző sütemények, mosóporok, cipőtisztító krémek figyelemfelkeltő hirdetéseinek.

Egy biztos, akit és amit Edward Vincent ’Ed’ Sullivan 1948-1971-ig bemutatott, közismertté vagy közkedveltté vált. Az ökölvívóból lett műsorvezető-szerkesztő lapos orra, válla közé húzott, szinte nyak nélküli feje, minden mozdulatra figyelő szúrós tekintete, bábúszerű, kaszáló kézmozdulatokkal párosult. Ragyogó ceremóniamester, aki egyetlen legyintéssel állítja le vagy indítja be hallgatósága zajongását.

Népszerűsége tudatában Sullivan élet és halál ura volt. Megszabta, hogy a zenekarok lemezen is megjelent dalaikból mely szavakat nem énekelhetik érzéki áthallásuk miatt. Mick Jagger a „Let’s spend the night together” szövegrészt csak „Let’s spend some time together” alakban adhatta elő, de hasonlóképp gondot jelentett a Doors Light My Fire című dalában a „Girl we couldn’get get much higher” utolsó szava. Helyette a better lett volna a műsorvezető kívánsága, de mivel Jim Morrison ezt nem teljesítette, többé nem is kapott meghívást.

Az 1964-ben már hatvanharmadik évét taposó Sullivan felismerte az Amerikába látogató Beatles vonzerejét. A legnagyobb gázsit kínálta nekik, amit csak adhatott, menedzserük, Brian Epstein azonban mást kért. A legalacsonyabb fizetést, de három egymást követő műsorban a nyitó és zárójeleneteket. Megkapta és jól számított. A közönség előtt zajló élő fellépések hatására az I Want To Hold Your Hand napok alatt a sikerlisták élére került Amerikában.

Nem kevésbé lett népszerű a tengerentúlon is többek között az All My Loving, She Loves You, Please Please Me, Twist & Shout, majd az 1965-ös szereplésük után –, ez volt számukra Sullivan negyedik meghívása –, az I Feel Fine, Yesterday, Help. A két DVD-n a csapat összesen húsz korai dalát látjuk, halljuk.

A jeleneteket szemlélve érthető igazán a korai popkorszak nemzedékváltása. A korosztályok közötti örök ellentét oly fokozódott, hogy a Beatles – és más sikercsapatok – rajongói között csak elvétve találnánk húsz évesnél idősebbet, a liverpooliak filmben látható leányközönsége többségében 15-16 éves. Abban az időben elképzelhetetlen volt, ami napjainkban, a nyugdíjas korú pop/rock koncertlátogató.

A DVD tartozéka a műsor első Beatles-koncertjegyének hasonmása, míg a filmeket a zenekarral kapcsolatos Sullivan-megjegyzésekkel egészítették ki. Aki egyébként roppant feledékeny volt. Amikor néhány évvel később összefutott Paul McCartneyval, szegény muzsikus sikertelenül próbálta meg emlékeztetni találkozásaikra, Sullivannak nem esett le a tantusz.