Míg az amerikai egyetemeken a science fiction tantárgy volt, és kötelező olvasmány Asimov, Arthur C. Clarke vagy Vonnegut, addig nálunk hozzáférni sem lehetett a tudományos-fantasztikus regényekhez és novellákhoz. A Galaktika viszont megmutatta, hogy ezt a műfajt nem a ponyvaszintű irományok testesítik meg. A műfaj legnagyobb világirodalmi képviselőinek írásait közölte, s emellett a magyar sci-fi írók – például Szentmihályi Szabó Péter – is rendszeres publikálási lehetőséget kaptak, sőt több alkalommal Nagy László, Weöres Sándor, Örkény István, vagy éppen Victor Hugo műveit megjelentette, amennyiben valamilyen értelemben az ismeretlent kutatták. Mivel a tudományos fantasztikum nem számított ideológiailag veszélyesnek, némely írás utópia formájában, észrevétlenül a kommunista államforma kritikáját adta. 1972 és 1995 között 2257 novellát és cikket közölt le összesen ezer szerzőtől. S természetesen teret adott a műfaj képzőművészeti alkotásainak is, külföldi és magyar festők, grafikusok munkái illusztrálták a komoly válogatásokat, s adták a figyelemfelkeltő címlapokat. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szintén Kuczka Péter által szerkesztett Kozmosz, majd Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatot sem, amely változatos, ám túlnyomórészt igényes olvasnivalót kínált a műfaj rajongóinak, kicsiknek és nagyoknak egyaránt, vagy a tagjait egyedi kiadványokkal és rendszeres előadásokkal jutalmazó Galaktika Baráti Kört.

A kilenc év szünet után tavaly novemberben újjáélesztett magazin ott folytatta, ahol a nagy sikerű előd abbahagyta. Az olvasók a beszédes 176. számmal vehették birtokukba a magazint az újságosstandoknál. A legújabb szám mint a legelső, 1972-es Wayland Hilton-Young A választás című novellájával indított, Göncz Árpád fordításában. A régi-új jövevényt átlapozva olyan, már jól ismert nevekkel találkozhatott az érdeklődő, mint Arthur C. Clarke, Isaac Asimov vagy Robert Sheckley és Poul Anderson. A szerkesztők biztosra mentek, az olvasó pedig nem csalódott. A forma, a borító mind-mind a klasszikus Galaktikát idézte, de mégis kicsit frissebb, modernebb megjelenéssel. Ízlés kérdése, de a tipográfia kicsit harsány, helyenként tolakodó lett. A belbecs ugyanakkor a kor elvárásainak megfelelni akarva bővült néhány nem várt rovattal. Ezek létjogosultságát az idő talán igazolja, talán nem – tudományos hírek, számítógépesjáték-ismertetők, sőt filmkritikák, bár a receptek kissé furcsák -, de abban tavaly csak bizakodhattunk, hogy a szerkesztők nemcsak a mára már klasszikussá vált szerzők munkásságából válogatnak az elkövetkező számokban, hanem teret engednek az itthon eleddig ismeretlen vagy kevéssé ismert írók munkásságának is. A szerkesztők azóta már bizonyságot tettek a megújulás mellett, miközben tiszteletben tartják a Galaktika hagyományait és Kuczka Péter szerkesztési elveit. Az idő nekik dolgozott, így idén augusztus 4. és 8. között a skóciai Glasgow-ban megrendezett 63. Science-Fiction Európai- (EuroCon) és Világtalálkozón (WorldCon) számos jelölt magazin közül elnyerte a legjobbnak járó díjat. Az új főszerkesztő-lapigazgató Burger István, míg az irodalmi szerkesztésért Németh Attila felel. Az újdonsült stáb tagjai többségükben tapasztalt, már bizonyított szakemberek, művészek, míg a tanácsadó testületben olyan neves személyiségek is megtalálhatók, mint dr. Grandpierre Attila csillagász, a fizikai tudományok kandidátusa, dr. Lukács Béla fizikus, a fizikai tudományok doktora, vagy a néhány hete sajnálatos módon elhunyt Hernádi Gyula Kossuth-díjas író.

A kiadó egyfajta küldetést is felvállalt a tudományos-fantasztikus irodalom népszerűsítésével a fiatalok körében. Ősztől Rendhagyó Irodalmi Órákat szerveznek, havonta Nyilvános Lapzártákat tartanak a Millenáris Parkban, és a Galaktika Bemutatja sorozattal a kiadó igyekszik a témakört népszerűsíteni.

XF86-Config