A címbéli idézet Duma István András csángó költőtől származik, aki a könyvbemutatón egybegyűlteknek ekképpen foglalta össze a moldvai magyarok évszázadokon át tartó küzdelmét a megmaradásért: „titok az is, hogy létezünk”. Az est alkalmat adott arra, hogy a csángó magyar írók szóljanak műveikről, találkozzanak a budapesti olvasókkal, s hogy neves néprajztudósok méltassák a megjelent köteteket.

– A könyvbemutatót a Lakatos Demeter Kulturális Egyesület és a Szent László Akadémia közösen szervezte – mondta lapunknak Halász Péter néprajztudós, az egyesület titkára. – Az egyesület nevét Lakatos Demeter csángó költőről kapta, aki verseiben a moldvai táj szépségeit és a csángó „nép baját” énekelte, s aki nyíltan vallotta csángómagyar voltát.

Az egyesület 1990 óta végzi kulturális misszióját, elnöke pedig Jáki Sándor Teodóz atya. Amellett, hogy összefogjuk a moldvai csángómagyarok iránt érdeklődőket, segítjük a Magyarországon és az Erdélyben tanuló csángó diákokat, célul tűztük ki, hogy e népcsoport művelődési értékeit, társadalmi és politikai helyzetét minél szélesebb körben megismertessük. Amellett azonban, hogy összejöveteleket rendezünk, könyvek kiadásával is foglalkozunk. Az elmúlt egy évben az egyesület tizennyolc csángókkal foglalkozó könyvet jelentetett meg hazánkban és Erdélyben, s idén még további hat vár kiadásra.

A néprajztudós hozzátette, hogy a könyvbemutatón olyan műveket ismerhet meg a közönség, amelyeket csángó szerzők írtak: a Somoskán született, Magyarországra áttelepült Demse Márton, a klézsei Duma István András, a lujzikalagori Gábor Felícia és a magyarfalusi Iancu Laura.

– A csángók legnagyobb tragédiája, hogy nincs saját értelmiségük, mivel vagy nem tudtak tovább tanulni, vagy akik közülük felsőbb iskolába kerültek, asszimilálódni kényszerültek. Most kezd formálódni a csángók társadalmán belül az értelmiségi réteg, akik tanult emberként őket kívánják szolgálni – fűzte hozzá Halász Péter.

A most megjelent kötetek valóban ékes bizonyítékai annak, hogy az értelmiség jelen van Moldvában: már nemcsak a magyarországi néprajzosok írnak a csángókról, hanem ők maguk is tollat ragadnak, hogy meséljenek. Ilyen csángó krónikás Duma István András, Lakatos Demeter ihletett költészetének továbbvivője, aki Csángó mitológia című művében az ősei nyelvén énekelt versek mellett a csángó kultúrát járja körbe, ám egészen másképp, mint a messziről érkezett néprajzkutatók. A beavatott szemével szól népe „napkultuszáról”, a moldvai mindennapokat átszövő mitikus világról, de szól a néprajztudósok csángókkal kapcsolatos egy-egy tévedéséről is. Ahogy Harangozó Imre, a moldvai magyarokat kutató néprajztudós mondta róla, „ő a magyar mitológia eleven valósága”.

Duma könyve mellett bemutatkozott Iancu Laura Aranyréce című moldvai meséket tartalmazó gyűjtése, illetve a Magyarfalusi emlékek című, a magyarfalusi csángók életének egy-egy pillanatát bemutató fényképalbum is. A csángók családi képeit összegyűjtő szerző nem titkolta, hogy munkájával új irányt kíván adni a moldvai magyarság múltját és jelenét feltáró kulturális és tudományos munkáknak: e képtár nemcsak a családok történetéről, hanem a falu történelméről is mesél, hiszen fontos események tanúságtevői e felvételek.

Harangozó Imre és Kővári Réka – még a könyvek bemutatójakor meg nem jelent – Etelközi fohászok című moldvai magyar imádságokat egybegyűjtött kötetét is megismerhette a közönség. E könyv fontosságát találóan foglalta össze Domokos Mária népzenekutató méltatásában: „semmi nem fejezi ki jobban a magyar nyelvterület szerves összetartozását, mint archaikus imáink”. A kommunista diktatúra alatt Moldvában élő Demse Márton Csángó küzdelem című könyve a csángó identitás vállalásának és megőrzésének megrendítően szép vallomása. Gábor Felícia Csángó vagyok című munkája pedig a csángóként eszmélő fiatal életéről mesél.

-ana-