Boldoggá avatását nagyon régen várja Magyarország, de még most is – mint életében annyiszor – egyelőre a zárt ajtó mögött vár az oltárra emelésre éppoly türelmesen, mint tette ezt a börtönajtók nyitását várva.

Mindszenty bíboros hercegprímás életének több pontja is kapcsolódik májushoz. Az első vasárnap az édesanyáké. A bíboros olyan megható gyöngédséggel és szeretettel fordult édesanyja felé, ami igazán kivételes. Az egyszerű, fejkendős asszony olyan méltóságot kapott fia által, mint május királynője – a Boldogasszony – fiától, Jézustól.

A XX. század egyik legkiemelkedőbb magyar lelkiségi eseménye volt 1947. augusztus 15. – 1948. december 8. között a hercegprímás által elgondolt és bevezetett Boldogasszony Éve (Mária-év).

1947-ben Szent István-napkor félmillió ember vett részt a Szent István-körmeneten a Bazilikától a Hősök teréig. Több kiadásban jelent meg máig is híresen, megható könyve, „Az édesanya” (1916). Hat nyelvre fordították le.

Halála is májushoz kötődik, ezt a kegyelmet megadta neki a Magyarok Nagyasszonya. Bécsben, 1975. május 6-án hunyt el, majd a szovjet csapatok kivonulása után hozták haza testét hazájába. Esztergomban temették el 1991. május 4-én, az esztergomi bazilika kriptájába. Néhányan korainak tartották hazatérését, hiszen a diktatúra átfestett fenntartói még tovább regnáltak az országban. De talán éppen ezért volt fontos a hazatérése, mert erőt, kitartást, megalkuvást nem tűrő magatartást sugárzott személyisége. Még máriazelli sírjánál rótta le tiszteletét 1978-ban a most a boldogok sorába emelt II. János Pál pápa is.

A hercegprímás küzdelmes életét a magyarság jól ismeri, a Kárpátokon innen és túl. Nem tett különbséget diktatúrák között, egyforma küzdelmet folytatott mindegyik ellen, védve az emberi élet méltóságát. A hierarchia minden lépcsőfokát végigjárta: volt plébános, püspök, prímás – ezek mellett, mivel túl jól végezte munkáját, megkínzott, többször bebörtönzött fogoly is. Amikor a II. világháború 1945. október végén elérte a Dunántúlt, emlékiratot írt Shvoy Lajos székesfehérvári, báró Apor Vilmos győri és Kelemen Krizosztom bencés főapát együttműködésével. Ebben a keresztény erkölcsre hivatkozva követelte a kormányzattól, hogy szüntesse meg a harcot a Dunántúlon, mert a háború nem a magyar nép érdekeit szolgálja. A nyilasok november 27-én letartóztatták Veszprémben, majd Sopronkőhidán raboskodott. 1945. április 20-án térhetett vissza Veszprémbe, egyházmegyéjébe. Esztergomi érsekké XII. Pius pápa nevezte ki 1945. augusztus 16-án. Ez év őszén megindultak a papok, az egyházak elleni támadások, lejáratások. Ennek részeként 1948. december 26-án (karácsonykor) jogellenesen letartóztatták. Előtte – mintegy félelemkeltésként – 1948. november 19-én a nyílt utcán elfogták dr. Zakar Andrást, a hercegprímás titkárát. Négy napon át vallatták az ÁVH Andrássy úti pincéjében, majd hazavitték Esztergomba és megmutatták Mindszentynek, hogy milyen roncsot tudnak csinálni abból, aki a kezeik közé kerül.

A hercegprímást harmincnyolc napon keresztül vetették alá különféle kínzásoknak, megaláztatásoknak, akaratbénító szerek hatásának. A gyógyszerezés hatására mindent beismert, a kirakatper okmányait az ÁVH maga hamisította írásszakértőkkel. Számítva a test esendőségére, Mindszenty előre leírta, hogy amit „beismert”, abból semmi sem igaz, erőszak hatására tette. Megromlott egészségi állapota miatt 1955-ben Püspökszentlászlóra, az év novemberétől Felsőpeténybe vitték házi őrizetbe. A forradalom kitörése után, 1956. október 30-án éjjel magyar katonák kiszabadították. Négy napig volt szabad, majd a szovjetek támadása elől a budapesti Amerikai Nagykövetségen kért és kapott menedékjogot.

1971. szeptember 28-án elhagyta a követséget és Rómába ment. Rangjáról nem mondott le, de a száműzetésben nem használta.

Boldoggá avatási eljárását külhoni papok indították el 1986-ban. A magyar nemzet egyik legfényesebb napja lesz, ha Mindszenty József hercegprímást emelik oltárra. Ezt a napot tizenöt éve kéri és várja a világ magyarsága minden májusban, a Mindszenty-zarándoklaton.

Hankó Ildikó