A minőségből nem engedünk

– Csaknem az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy a tavalyi, három évtizedes jubileum után idén meg tudják-e tartani a 31. Zempléni Fesztivált. Mi történt?

– A korábbi években is voltak már kisebb-nagyobb finanszírozási problémáink, de most fordult elő először, hogy a központi költségvetésből érkező támogatásról, ami gyakorlatilag a létezésünket jelenti, még a nyár elején sem tudtunk semmit. Előbb jött a választás, aztán a háború, rólunk pedig úgy tűnt, elfelejtkeztek. Június végén ezért ott tartottunk, hogy lemondjuk a teljes programsorozatot. Szerencsére azonban dr. Hörcsik Richárd, a térség országgyűlési képviselője minden követ megmozgatott, így végül az új államtitkárság biztosított bennünket arról, hogy bár kevesebb, mint az eredetileg kért összeg, de annyi a rendelkezésünkre fog állni, amiből végül mégiscsak megcsinálhatjuk a fesztivált.

– Mennyit éreznek majd ebből a látogatók?

– A minőség nem változik, abból nem engedünk. Rendezvényünk lesz kevesebb, hisz míg az utóbbi években már 75, olykor 80 programunk is volt a tíz nap alatt, most egy kicsivel lesz csak több mint 50.

– A sorozat 1992-ben Zempléni Művészeti Napok néven indult, nem sokkal a rendszerváltás után, szinte a semmiből. Akkor négy településen, tíz helyszínen zajlottak a programok, mára azonban a fesztivál csaknem az egész környéket behálózza.

– Sokan, akik először járnak nálunk, rá is csodálkoznak, hogy nem a fesztiválokra általában jellemző módon, azaz egy hatalmas, lezárt területen zajlanak a programok, hanem párhuzamosan számos településen Szerencstől Filkeházáig. A kiindulópont egyébként Sárospatak volt, Rolla János, a Liszt Ferenc Kamarazenekar vezetője a legenda szerint a Rákóczi-vár udvarán állva vetette fel először, hogy lehet, hogy miközben a zenekarral ilyen helyszíneken lépnek fel Franciaországban, Spanyolországban és Olaszországban, itt nincs semmilyen nyári fesztivál? Végül magára vállalta a szervezést, szponzorként pedig az ügy mellé állította az Antenna Hungáriát, amely egészen 2010-ig finanszírozta is a rendezvényt.

– A fesztiválnak is volt szerepe abban, hogy a környék számos, méltatlan állapotban lévő vagy pusztulásra ítélt műemléke közül jó néhányat mára teljesen felújítottak?

– Talán nem túlzás azt állítani, hogy igen. Példaként említhetem a füzérradványi kastélyt, ahol a Liszt Ferenc Kamarazenekar először csak a kertben tudott koncertezni, hiszen az épületbe belépni életveszélyes volt. Ezt látva jótékonysági bálokat rendeztünk, döntéshozókat hívtunk a helyszínre. A kastély komplex műemléki felújítása, a Nemzeti kastélyprogram és Nemzeti várprogram keretében végül tavaly fejeződött be, így idén visszatérhetünk termeibe. De említhetem az azóta Europa Nostra Örökség Díjat kapott mádi zsinagógát is, ami a fesztivál első éveiben nyakig állt a szemétben, vagy a tokajit, amiből mára koncertterem lett.

– 2004-ben vette át a fesztivál vezetését. Rolla Jánoshoz hasonlóan ön sem kívülről, hanem a zene világából érkezett. Dzsesszharsonásként végzett a Zeneakadémián, ám végül mégis kontratenor énekes lett. A kontratenorsággal kapcsolatban számos félreértés él a köztudatban. Ezek közül az egyik, hogy a kontratenorok vitték tovább a kasztráltak örökségét, és nőket utánoznak.

– Valóban szokták mondani, hogy a kontratenorok utánozzák a nőket. Holott ez butaság, hiszen maga az énektechnika jóval megelőzi azt, hogy nő egyáltalán énekelhetett volna templomban vagy színpadon, mert a középkorban ez tilos volt! Már maga a kontratenor név is érdekes, sőt, szerintem rossz, de legalábbis furcsa. Ez az elnevezés ragadt rajta ugyanis azon az éneklési módon, ahogyan a férfiak magas hangon énekelnek. Mert amikor a többszólamú muzsika kialakult, a cantus firmust, azaz a fődallamot énekelőt tenornak nevezték el, mindenki más, aki ez ellen énekelt, kontratenor lett. A kontratenor tehát eredetileg nem hangmagasságot jelent, csupán a tenor szólam ellenszólamát. Ennél csak jóval később, a barokk korban jelentek meg a kasztráltak, akiknek a sebészeti beavatkozásnak köszönhetően valóban fantasztikus hangterjedelmük volt.

– Alfred Deller angol énekest emlegetik a XX. századi kontratenor „keresztapjaként”, aki a régizene befolyásos alakjaként sokat tett azért, hogy a kórusokból újra lépjenek elő a szólóénekesek. De mi volt a helyzet itthon, mennyire volt a kontratenorságnak hagyománya ön előtt?

– Nem volt semmilyen kultúrája, és most se nagyon van. Miközben mindenki imádja a King’s Singers világhírű brit a cappella énekegyüttest, komolyabban senki sem foglalkozott vele. Mondhatom, hogy az 1990-es években a hazai kontratenorok egyik úttörőjének számítottam. Kerestem a lehetőségeket, amik azonban korlátozottak voltak. Leginkább talán azért, mert nagyon későn, majdnem 30 évesen kezdtem el kontratenorsággal foglalkozni. Holott a brit college-okban rögtön a mutálás után már képezik a kontratenor énekeseket, mert minél fiatalabb a gége, annál jobban tud alkalmazkodni a falzettfunkcióhoz. Ennek ellenére énekeltem királyoknak, államfőknek, szóval nem panaszkodom.

– És kontratenorból hogyan lett a Zempléni Fesztivál igazgatója?

– 1998 őszén egyik volt osztálytársam, László Géza lett a főszponzor, vagyis az Antenna Hungária vezérigazgatója. Felhívott, hogy művészként segítsek neki még színvonalasabbá tenni a rendezvényt. Amikor aztán a Liszt Ferenc Kamarazenekar 12 év után abbahagyta a szervezést, Hollerung Gábor Liszt Ferenc-díjas karmesterrel, a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar ügyvezető zeneigazgatójával átvettük tőlük a fesztivált.

– A fesztivál gerincét mindig a komolyzene adja. Mivel azonban a programok nemcsak hangversenyteremben, hanem templomban, színházban, műemléki épületben vagy akár pincészetben zajlanak, a kínálatot is ehhez kell igazítani. Mire készüljön, aki ellátogat önökhöz?

– Egyértelmű, hogy egy nyári fesztiválon, pláne egy pincészetben folyó programon nem valamelyik nehezen befogadható etűdöt fogjuk eljátszani, hanem valami kellemes muzsikát. Ugyanakkor célunk az is, hogy érthetővé tegyük a komolyzenét mindenki számára, ezért hoztuk létre a magyarázatokkal kiegészített, A megérthető zene című koncertet. A tapasztalat azonban az, ha valami jó, azt igazából magyarázni sem kell, mert a minőségi zenét mindenki élvezi. A fesztivál augusztus 12-én, hagyományosan a Budafoki Dohnányi Zenekar koncertjével kezdődik Sárospatakon, ahol Mendelssohn- és Kodály-műveket hallhat majd a közönség. Másnap Szerencsen a zenekar első vendégkarmestere az osztrák Guido Mancusi lesz, aki a bécsi klasszicizmusból, illetve a korai romantikus művekből állította össze a műsorát. De minden évben játszik az alapító Liszt Ferenc Kamarazenekar is, az augusztus 21-i zárókoncertre pedig két ausztriai vendég, a Barucco Originalklangorchester zenekar és a Chor Ad Libitum professzionális kórus érkezik, akik Händel Nagy Sándor ünnepe, avagy a zene ereje című kétrészes oratóriumát adják majd elő. De eljön a Keller Quartet és Berecz Mihály, valamint Balázs János is, illetve operaest, templomi és kamarakoncertek és színházi előadások is várják a közönséget. A dzsesszfellépők közül pedig ki kell emelnem a Malek Andi Soulistic formációt, a Gyárfás István Triót és a Binder Quartet lemezbemutató koncertjét. Idén először elindítottuk a Tokaj-hegyaljai Nyár elnevezésű programsorozatot is, amely a térségben megvalósuló rendezvényeket és turisztikailag vonzó attrakciókat gyűjti össze. Vagyis ezzel nemcsak a fesztivál néhány napjára, hanem egy egész évszakra, a pünkösdtől a szüretig terjedő időszakra kínálunk programokat, így is segítve, hogy Tokaj-Hegyalját felhelyezzük a turisztikai térképre, mert ebben vannak hiátusok, a térség nincs a helyén kezelve. Zemplén ugyanis gyönyörű, és sokkal több érték van itt, mint amiről tudnak az emberek!