A nagy generáció

Veri az ördög a feleségét, Dögkeselyű, A nagy generáció – három, bátran mondhatjuk, korszakos filmalkotás. Ezekhez járult még a Végkiárusítás, amely talán az említetteknél is nagyobb siker lett: az 1978-as tévéjáték bemutatóját három és fél millióan látták. András Ferenc rendezései a magyar filmművészet jelentős pillérei, ám az 1942-ben született filmes nevéhez természetesen nem csupán e munkák fűződnek. Igaz, pályája nem indult könnyen, és ha nem is volt annyira kanyargós, kisebb-nagyobb akadályok rendszeresen útját állták. Már a kezdet, amelyet a kötetben, a Barabás Klára készítette hosszú életútinterjúban maga is felvázol, sem bizonyult szokványosnak: „Nem értelmiségi családból származom, értelmiségit még az utcán sem láttam felnőttkoromig, művészt meg pláne nem!”

Ebből a starthelyzetből más lehetőség nem kínálkozott, mint eljátszani az úri gyereket, amit megkönnyített, hogy rengeteget olvasott, a rock and roll irodalomtól az egzisztencialista művekig, és a könyvek mellé hamarosan felzárkóztak a filmek, majd hangsúlyosan a televízió is. A meglehetősen pocsékul sikerült érettségi után a filmgyárhoz került, ahova szerinte nehezebb volt bejutni, mint a pártvezetésbe, majd következett a főiskola film- és televíziós rendező szaka. Közben volt ügyelő, asszisztens, látványosnál látványosabb filmes produkciók munkatársa, később rendezője – ez utóbbiak listája megtalálható a könyv függelékében, csakúgy, mint a soha meg nem valósíthatott huszonöt forgatókönyv felsorolása. A számos egyéb interjút és filmkritikát, valamint a művész magánarchívumából, illetve a Magyar Filmtörténeti Fotótár Alapítvány anyagából válogatott terjedelmes fotógyűjteményt szintén élvezetes böngészni.