A szépség bűvöletében
Mitikus figurák, tündérszerű, álmodozó nőalakok, látomásszerű képek népesítik be a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) termeit. A londoni Tate Britain gyűjteményéből érkezett, a preraffaelita mozgalom közel száz alkotásából rendezett tárlat augusztus 22-ig várja a közönséget, kísérőkiállítása pedig a hazai hatásokat járja körül.
A XIX. századi brit művészeti mozgalmat hazánkban első alkalommal bemutató Vágyott szépség című tárlatot a budapesti és londoni intézmény három éven át készítette elő, és eredetileg tavaly tavasszal nyílt volna meg. Érdemes volt várni rá még egy esztendőt, hiszen közel negyven festményt és több mint félszáz grafikát vonultat fel a londoni Tate Britain világhírű preraffaelita gyűjteményéből. Ezek között számos olyan található, amely a mozgalom emblematikus művévé vált, így a Preraffaelita Testvériséget alapító Dante Gabriel Rossetti Ecce Ancilla Domini! (Angyali üdvözlet) és Monna Vanna című alkotásai, John Everett Millais 1852–1853-ban készült Szabadon bocsátó parancs 1746 vagy John William Waterhouse 1888-as The Lady of Shalott című képe. Rossetti egyik fő műve, az Ábrándozás ugyancsak Londonból, a Victoria and Albert Museum gyűjteményéből érkezett Budapestre.
Lázadás szóval és ecsettel
A londoni Királyi Művészeti Akadémia konzervatív oktatási elvei, megmerevedett elvárásai ellen lázadó fiatalok, így Dante Gabriel Rossetti, John Everett Millais és William Holman Hunt 1848-ban alapították meg a Preraffaelita Testvériséget (Pre-Raphaelite Brotherhood), célul tűzve ki a festészet megújítását. A héttagú csoport már névválasztásával is jelezte kívülállását a korabeli hivatalos esztétikán: résztvevői a középkori, illetve a kora reneszánsz Raffaello előtti művészetet tekintették követendőnek.
– Radikális nézeteket vallottak, úgy gondolták, hogy az ipar, a közlekedés fejlődése, a gyárak tömegessé válása számos szociális problémát hozott magával, amivel a kor társadalma nemigen akart szembenézni. A preraffaeliták épp e viktoriánus kori merev erkölcsiséggel fordultak szembe, őszintén szerettek volna beszélni társadalmi kérdésekről, nem úgy, ahogyan a korszak akadémikus festői tették – vázolja az indulás körülményeit Plesznivy Edit, a Magyar Nemzeti Galéria Festészeti Osztályának vezetője, aki a Tate Britainból érkező Carol Jacobi mellett a tárlat társkurátora.
Mivel a korszak akadémikus művészeinek a nagy reneszánsz mesterek szolgáltak mintául, a preraffaeliták a sokkal letisztultabb, korábbi művészeti korszakok, a középkor és a kora reneszánsz alkotásaiból merítettek inspirációt. Az irodalom is ihlető forrásként szolgált számukra, előszeretettel nyúltak Shakespeare, Dante vagy a XIX. századi Anglia koszorús költője, Alfred Tennyson műveihez. Tennyson költészetének tetemes részét mitológiai témák alkották, számos verse szól Artúr királyról és legendáiról, amelyek szervesen kapcsolódtak a preraffaeliták eszmeiségéhez.
– A testvériség tagjainak irodalmi munkássága is jelentős volt, az általuk kiadott The Germ című lap hasábjain publikáltak művészetelméleti és szépirodalmi írásokat. Rossettitől, aki nem mellesleg jeles költő, műfordító is volt, ered a kettős műalkotás gondolata; úgy vélte, egy témát egyszerre festmény és vers formájában is meg lehet fogalmazni – teszi hozzá a szakértő.
„Izmos kereszténység”
A történeti festészetnek mindig is szerves részei voltak a bibliai, vallásos témájú ábrázolások, amelyek a preraffaeliták művészetében a tőlük megszokott, kissé kritikus látásmóddal fogalmazva jelentek meg. A szent elragadtatásban befelé figyelő, fensőbbségükben olykor megközelíthetetlennek látszó szentek a preraffaeliták festményein hús-vér emberekké válnak, gondolatokkal, érzelmekkel bíró figurákká. Ford Madox Brown Jézus megmossa Szent Péter lábát című képén Krisztust például egyszerű munkásként ábrázolja, alázatos tevékenységének fizikai oldalára helyezve a hangsúlyt. Mindez ugyanakkor mutatja a testvériség tagjainak elköteleződését a szocialista politikai eszmék, a mély humanizmus és az úgynevezett „izmos kereszténység” mozgalma iránt. Mindez érthető, hiszen az angol társadalom jelentős hányadát tette ki a munkásság.
– A kor vallásosságában érezhetően jelen volt az anglikán és a katolikus egyház ellentéte: az úgynevezett oxfordi mozgalom igyekezett kissé a katolicizmus felé mozdulni, ez a hatás is megjelenik a preraffaeliták festményein – mondja a művészettörténész-kurátor, hozzátéve, hogy a társadalmi változások miatt felszínre kerülő problémák is élénken foglalkoztatták a testvériséget.
– Az elszegényedő rétegek kiszolgáltatottsága, a gyereknevelés, a nők helyzete, a prostitúció kérdése állt figyelmük középpontjában. Ekkoriban szökkentek szárba a nőjogi mozgalmak, a nők választójogának kérdése is jelen volt, és az is például, hogy lehet-e egy nőnek saját vagyona – egészíti ki az eddigieket Plesznivy Edit. A preraffaeliták művészként kötetlenebb életet éltek, és szabadabban gondolkodtak e kérdésekről, mint a társadalom nagy része. Olyan emancipált nők léptek köreikbe, mint például Elizabeth Siddal, aki autodidakta módon tanult festeni, verseket írt, és különleges, bő ruháival szinte divatot teremtett. Siddalt Rossetti vette feleségül, a tragikusan fiatalon elhunyt asszonynak állított emléket a Beata Beatrix című képén, ahol Dante szerelmeként, Beatrixként örökítette meg.
Nem csoda hát, ha kissé archaikusabb szemléletük, túlontúl modern felfogásban ábrázolt nőalakjaik vagy a nem egészen szalonképes érzelmek, mint a vágy, a hűtlenség okozta fájdalom ábrázolása miatt számos támadás érte őket az akadémikus művészeti élet felől. John Ruskin, a kor meghatározó művészetfilozófusa állt ki mellettük, megértve, hogy a preraffaeliták képviselik azt az eszmét, amit ő korábban művészeti írásaiban megfogalmazott. 1851-ben két nyílt levelet is közzétett a The Times hasábjain, ettől kezdve az akadémikus művészeti élet kissé megengedőbb lett a testvériséggel.
– Ruskin úgy vélte, a művésznek a természetet kell tanulmányoznia, és mivel a természet Isten alkotása, a róla készült képeket is áthatja a spiritualitás. A preraffaeliták húsz évvel előzték meg az impresszionistákat, kivonultak a szabadba, újfajta látásmóddal, színhasználattal erőteljes kompozíciókat hoztak létre. Apró ecsettel dolgoztak, szinte hiperrealista módon leképezve a finom részleteket. Természeti képeiknek alapja volt a botanika, a geológia, azaz a természettudományok ismerete – meséli még a kurátor.
Mítoszok, legendák
1853-ban feloszlott a preraffaelita társaság, az alapító atyák, Millais, Hunt és Rossetti külön utakon folytatták tovább. Talán Hunt maradt leginkább hű a preraffaelita művészetfelfogáshoz, Millais a lírai realizmus felé indult, Rossetti pedig belefeledkezett a középkori mitikus témák világába, meseszerű, kissé elmosódó akvarelljein az Artúr-mondakör, a középkori Itália, Dante világa elevenedik meg.
– Ekkor már a test és a lélek szépségének kultusza áll a követők érdeklődésének középpontjában, ami az újfajta irányt, az angol esztétikai mozgalmat jelöli. Nincs már meg az a morális indíttatású tartalom és témaválasztás, ami kezdetben. Maga a szépség nyűgözi le az alkotókat, ez válik képeik legfőbb céljává és témájává – magyarázza Plesznivy Edit. Rossetti gyönyörű, elrévedő nőalakjai, J. W. Waterhouse megátkozott, sápadt Shalott kisasszonya, aki a halál árnyékában kutatja szerelmét, már nem csupán a szépségről mesélnek. A preraffaeliták nagyszabású vásznain istennők, mitológiai karakterek szerepében lenyűgöző, erőteljes nőalakok születnek, akik személyében a századforduló elragadó és veszélyes asszonyai, „femme fatale”-jai sejlenek fel – mindez látható következménye is a társadalom szemében oly felforgatónak tűnő emancipációs mozgalmaknak. A nagy méretű vásznak ugyanakkor az irányzat akademizálódását is mutatják: a korai, intimebb méretű képek helyét a nagy tárlatokra készülő, hatalmas festmények váltják fel.
A preraffaelita mozgalom összművészeti irányának egyik nagy teoretikusa és művésze a Rossetti-tanítvány, William Morris. Az ipari forradalom lélekölő gépesítettségével és tömegtermelésével szemben Morris az esztétikus környezet megteremtésének és a kézműves hagyományok felélesztésének fontosságát hangsúlyozta. Az ő munkássága nyomán jött létre a képző- és iparművészet számos ágát felölelő Arts and Crafts elnevezésű összművészeti mozgalom, ami igen népszerű lett hazánkban: a morrisi utópia gyakorlati megvalósítói, életreform-kísérletezői a Gödöllői Művésztelep tagjai voltak.
– A magyar művészeti élet elsősorban bécsi, müncheni és párizsi orientációjú volt, hiszen zömmel ott tanultak a magyarok. Az Utópia szépsége című kísérőkiállításon azt szeretnénk megmutatni, milyen egyéb, a szigetországból érkező hatások érvényesültek a magyar művészetben a XIX–XX. század fordulóján. A hazai alkotók többek között a párizsi világkiállításokon találkozhattak a preraffaelita művészeti irányzattal – szögezi le Plesznivy Edit, mutatva is közben a magyar anyag legszebb darabjait. Gulácsy Lajosnak pályája elején éppúgy a középkori Itália művészete, Dante, Petrarca és a korai reneszánsz jelentett ihlető forrást, mint Rossettinak. Ugyanakkor utóbbi hatása Gulácsyra, akit a magyar preraffaelitaként is emlegettek, vitathatatlan. Különleges atmoszférájú, álomszerűen elmosódó képei sajátos színfoltjai a XX. század eleji művészetnek: a Varázsló kertje, a Francesca da Rimini és Paolo Malatesta, valamint a Dal a rózsatőről hármasa így együtt különleges és ritkán összeálló darabjai a tárlatnak. A gödöllői közösség – hasonlóan a preraffaelitákhoz – számos női alkotót mondhatott magáénak, elég csak Undi Mariska, Kriesch Laura grafikai munkásságára gondolni; ám ők a brit mozgalom tagjaival szemben sokkal inkább önálló alkotóknak tekinthetők. Körösfői-Kriesch Aladár, a gödöllői csoport vezetője egyébként rajongott Ruskinért, olyannyira, hogy tanulmánykötetet jelentetett meg róla, így a preraffaelita gondolatiság elsődleges forrásként volt jelen a gödöllőiek életében. A népművészet ihlette motívumok, a magyar történeti monda- és a népi balladavilág inspirálta alkotások ugyancsak párhuzamos jelenségként értelmezhetők. A gödöllőiek összművészeti munkásságának ékes bizonyítéka a marosvásárhelyi Kultúrpalota és a zebegényi templom, a motívumaiban virágoskertet megjelenítő, Rippl-Rónai József munkásságához kapcsolódó Andrássy-ebédlő pedig Morris iparművészeti törekvéseivel rokon alkotás.