Lehetséges, hogy Ádám Tamás, a kecskeméti előadás rendezője a fent említett erkölcsi kérdések már-már filozofikus magasságba emelkedését ellensúlyozni próbálta azzal, hogy megváltoztatta a játékteret, a játékstílust, vagyis modernizálta Schiller fennen szárnyaló, lángoló és magával ragadó drámaművészetének gyöngyszemét. A kis tér remek lehetőséget adott a feszültség megteremtésének, a jelenetek szimultán megjelenésének, egymásba ívelésének. Azonban azáltal, hogy egyszerre több helyen történnek az események, kaotikussá válnak a monológok, dialógok, szinte az egész jól meghúzott (dramaturg: Magyar Fruzsina és Gyergyádesz László) cselekményszövés. Persze, ismerjük Miller Lujza polgárlány és az arisztokrata Ferdinánd szomorú históriáját, azonban alapvető kívánalmaink lehetnek még egy formabontó előadástól is.

Eddig nem tudtam, hogy Miller, a muzsikus félőrült zenepedagógus, hogy Millerné mértéktelenül közömbös saját lánya sorsát illetően, hogy von Walter miniszter köszvényes, botra támaszkodó öregúr, aki inkább a túlélésért küzd, mintsem az ármánykodás felszításáért. Ebben a környezetben nem csoda, ha Ferdinánd és Lujza neurotikussá válik, kétségbeesésüket szerelmük elvesztése miatt ordítozásban fejezik ki. Érdekes karakter lett Wurm azáltal, hogy ellenszenvességét nemcsak nevének jelentése (féreg), hanem külső megjelenése (rövidebb lábán ortopéd cipő) is elősegíti. Von Kalb udvarnagy szerepében Kárász Zénó piperkőc, selypegő udvaronc, kellőképpen utálatossá teszi magát mint Lujza esetleges csábítója.

Váratlan fordulatok, ötletek teszik ha nem is izgalmassá, de mindenesetre meglepővé az előadást. Lady Milford, a fejedelem komornyikjának hangját régi rádiófelvételről hallja, amelyben még a színházi közvetítő halk beszéde is hallható. Az első pillanatban érdeklődve figyeljük a színésznő reakcióit nem látható partnerére, azonban a jelenet hosszúra nyúlik, unalmassá válik. Ha Lujza és Ferdinánd nem is az első szerelemes pár az irodalomban, mindenesetre tragikus sorsuk beteljesedését követően a katarzist, Ádámot és Évát sejtetve a kis stúdiótérben fedetlen testtel ide-oda szaladva próbálják elérni. „Az ég, ahonnan földre szálltál, megszépülten nyer majd vissza, és ámulva látja, hogy egyedül a szerelem hatalma formálja tökéletessé a lelkeket.”