Rendhagyó könyvbemutató Latinovits Zoltán emlékére
A színészkirály
Rendhagyó kötet kiadásával tiszteleg a posztumusz Kossuth-díjas színművész, Latinovits Zoltán emléke előtt fél évszázaddal halála után az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet. A színész életművét bemutató kiadványban testvére, Frenreisz Károly mellett egykori pályatársai, Léner Péter, Gryllus Dániel, Lukács Sándor és Cserhalmi György is méltatják a korszak egyik legtehetségesebb előadóművészét.
A Latinovits emlékezete fél évszázaddal halála után című kötet szerkesztője, Gajdó Tamás színháztörténész a kiadvány bevezetőjében felidézi, hogy a Bajor Gizi Színészmúzeumban 2021 őszén Embernek röpülni boldogság címmel nyílt kiállítás, amely „arra tett kísérletet, hogy a Latinovits-legendán áttörve megidézze az alkotás minden gyötrelmével, örömével, bánatával küzdő, teremtő ember alakját.”
A három évvel ezelőtt megrendezett tárlat sorra vette a művész életének legfontosabb eseményeit, színházi és filmsikereit, a kortárs színházról vallott elképzeléseit, a kulturális élet szereplőihez fűződő kapcsolatait, miközben igyekezett érzékeltetni hétköznapi küzdelmeit is.
Ennek a korábbi kiállításnak az anyagára támaszkodik a frissen megjelent kötet, amelyben a szerkesztő mintegy a tárlat anyagát kiegészítve pályatársakkal is beszélget Latinovits emlékezetéről, fél évszázaddal halála után.
A könyv sajtóbemutatóján a színészkollégák mellett a népes család fiatalabb nemzedékével is találkozhattak a Latinovits-rajongók.
A megemlékezést Bujtor Balázs hegedűművész – Bujtor István fia, Latinovits unokaöccse – kezdte, aki felidézte, hogy régóta gyűjti nagybátyja filmjeit, amelyek szerinte ma is élnek, akár a fiatalabb generáció körében is. Az ő kedvence a lassúbb ritmusú Oldás és kötés, Az ötödik pecsét és az Isten hozta, őrnagy úr! – című alkotások, amelyek mára filmtörténeti klasszikusokká váltak.
– Az emberek nem felejtették el őt, a balatonszemesi temetőben lévő nyughelyére a mai napig visznek friss virágot az ismeretlen rajongók, ami nekünk, családtagoknak nagyon megható élmény – mondta Bujtor Balázs.
Unokatestvére Zsófia – Frenreisz Károly lánya, Latinovits unokahúga – már a művész halála után született, de amint fogalmazott, kislánykorától érzi azt a hatalmas szeretetenergiát, amelyet a család művészegyéniségeinek páratlan teljesítménye hívott életre.
– Ugyanabba a középiskolába, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumba jártunk, első évfolyamos diákként a nagybátyám nevét viselő színjátszó körbe jelentkeztem, így ugyanazon a színpadon bontogattam a szárnyaimat, mint egykor ő maga – meséli Frenreisz Zsófia.
A kötetből az is kiderül, hogy a jó hírű budai gimnázium fölöttébb sorsdöntőnek bizonyult Latinovits életében…
„Még gimnazista voltam, amikor az egyik önképzőköri színielőadásunkon Bajor Gizi, az ország koronázatlan színészkirálynője is megjelent. Egy felvonást nézett végig, én meg éppen csak abban szerepeltem. Keresztfia, jóbarátom és osztálytársam, ma már idősbödő műfordító, loholva adta át a művésznő üzenetét arról, hogy nem lehetek más, csak színész. Mármint én. Azután már hiába próbáltam szabadulni a gondolattól, hogy Bajor Gizinek igaza lehet. Ha ebben a véleményében ő nem lett volna olyan határozott, talán soha nem jutok színházba – színészbejárón keresztül – írta tehetségének felfedezéséről 1969-ben, túl a Jancsó Miklós rendezte Oldás és kötés című film sikerén, már országosan elismert színművészként.”
És hogy milyen volt Latinovits tragikusan végződő pályafutása? A kötetben felsorakoztatott írásokból, hiteles forrásokból, a vele és a róla készült interjúkból, illetve a kritikusok bírálataiból ez is kiderül.
(A mellékelt fotók az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet által kiadott Latinovits emlékezete fél évszázaddal halála után című könyvben szerepelnek.)
