A távolból is közel
Még a magyar históriát jól ismerők is meglepődhetnek a Magyar Nemzeti Múzeum termeit járva és a vitrinek mögött megbújó kincseket csodálva. Ki gondolta volna, hogy a nándorfehérvári csata idején egy valenciai-katalán nemesi családból származó egyházfő ült Szent Péter trónján? Márpedig III. Callixtus pápa, a törökellenes összefogás elkötelezett pártfogója az északkelet-hispániai Borják (olaszosan: Borgiák) sarja volt. Ő rendelte el a török feletti győzelemért imára szólító napi harangszót még a nagy összecsapás előtt.
Gerbert d’Aurillac, a későbbi II. Szilveszter pápa pedig, aki koronát küldött a magyar király, Szent István számára, fiatal korában a katalóniai Vicben és Ripollban tanult, és Andalúziában tanulmányozta az arab tudományokat.
Ezeréves kapcsolatok
Négyszáz évvel korábban azonban még a „magyar pogányoktól” rettegtek a kontinensen. A kalandozókat 942-ben ismerhették meg az akkor még jelentős részben arab fennhatóság alatt álló Ibériai-félszigeten is. A magyar hadjárat elsősorban a mai Barcelonától északra fekvő területeket érintette, és Lérida ostromával fejeződött be. Később a dinasztikus kapcsolatoké lett a főszerep, és a kapcsolódási pontok számának növekedésében egyre nagyobb szerepet kapott a politika, a diplomácia és a kereskedelmi-gazdasági kötelékek is. Ehhez az is kellett, hogy a Magyar Királyság őrizte közép-európai nagyhatalmi szerepét, miközben a katalán grófságokat is magáénak tudó Aragón Korona is ekkor élte fénykorát és terjesztette ki fennhatóságát a Mediterráneum és Itália jelentős részeire. V. Alfonz Nápolyba helyezte királysága központját, és a XV. század második felében az is felmerült, hogy (részben már a szárazföldön és tengeren is terjeszkedő, felemelkedő Oszmán Birodalom elleni harc jegyében) ő ülhetne a magyar trónra.
Ez az elképzelés csak terv maradt, királyi házasságok azonban köttettek. Ilyen volt egy máig rejtélyes frigy Aragóniai Konstancia és Imre király között 1200 körül. Nem kizárt, hogy az ország előkelőinek jelölésére szolgáló „báró” (barones) szavunk ezt követően, a XIII. század kezdetén hispán közvetítéssel jelent meg és terjedt el Magyarországon.
Jóval többet tudunk két másik magyar–aragón házasságról. Az egyik az ambiciózus II. András lánya, Árpád-házi Jolánta és a szintén nagyhatalmi terveket dédelgető I. Hódító Jakab aragón uralkodó között, a másik pedig Hunyadi Mátyás és Aragóniai Beatrix (a nápolyi uralkodó, Aragóniai I. Ferdinánd lánya) között jött létre 1476-ban.
Nem véletlen, hogy magyar nevek, szentéletű magyar királylányok, vagy éppen a törökellenes magyarországi harcok főszereplői rendszeresen felbukkannak a középkorban született katalán és valenciai népi költeményekben, prózai alkotásokban.
Ikon, érme, fegyver
A kapcsolatok kisebb-nagyobb intenzitással később is megmaradtak, ám a tárlat, amely a Királylányok messzi földről címet viseli, a középkorra összpontosít, igen tág keretek között. A kiállítás sikerrel megvalósított célja, hogy nem szorítkozik a szűk értelemben vett történelmi találkozási pontokra, hanem arra törekszik, hogy a katalán és spanyol, illetve magyar látogatóknak minél többet megmutasson a másik nép középkori történelméből és kultúrájából. Jelen van a huszonegyedik század is: térképek, videók, multimédiás eszközök teszik még élvezetesebbé a kiállítást felnőtt és gyermek számára egyaránt.
Láthatunk számszeríjat Hunyadi-címerrel, de andalúziai arab kerámiákat is. Gertrudis királyné síremlékének töredékei, a már említett Jolánta végrendelete éppúgy helyet kaptak a termekben, mint hispániai tudományos művek és értekezések, vagy hírek egy katalóniai színházi bemutatóról, amit Hunyadi János nándorfehérvári győzelme ihletett.
Étkészletek darabjai a magyar-itáliai kereskedelmi kapcsolatok erősségét mutatják, egy kassai miseruha, aranyforintok és nyergek, Hunyadi Mátyás és Aragóniai Beatrix házassági szerződése, Árpád-házi Szent Erzsébet zarándokbotja pedig a magyarországi királyi, nemesi és egyházi társadalom felső rétegének mindennapjainak és ünnepnapjainak változatosságát szemléltetik. A katalán hadihajók képe egy felemelkedő állam tengeri hatalmának, a diplomácia és a politika mögött mindig uralkodó szerephez jutó katonai erőnek a bizonyítéka.
Kincsek és ritkaságok
A tárlatot némileg eltérő tartalommal Barcelonában is bemutatták, s rekordszámú, tíz nap alatt tízezer látogató kereste fel, hiszen több szempontból is egyedülálló. Nyolc ország harmincnyolc kulturális intézménye adta össze a 303 műtárgyat, amelyeket mintegy 100 millió euróra biztosítottak. A textíliákra és a pergamenekre rendkívül szigorú műtárgyvédelmi szabályok vonatkoznak, a világítás fényereje korlátozott, akárcsak az állandó hőmérséklet és a páratartalom.
Először hagyja el a Magyar Országos Levéltárat egy féltve őrzött, 900 éves dokumentum, a Szent István-i alapítású veszprémvölgyi apácamonostor alapítólevelének Könyves Kálmán korabeli átirata. Ez a pergamen rejti az egyetlen hiteles oklevélszöveget, amely Szent István király neve alatt fennmaradt.
Megtekinthető egy XIV. század közepén készült Caritas-szobor is a szentéletű Mallorcai Sancha (Nápoly királynéja, Árpád-házi Jolánta unokája) sírjáról. A barcelonai királyi kápolnából Magyarországra szállított Árpád-házi Szent Erzsébet képe Jaume Huguet katalán művész egyik legismertebb oltárképe, 1464–1465-ben készült, és annak a jele, hogy az Európa-szerte ismert magyar szent kultusza az aragón-katalán királyi házban is élt.
A Magyar Nemzeti Múzeum számos kiegészítő programot szervezett a kiállítás mellé: az Örökmozgó műsorán Szentek és elveszettek címmel magyar és katalán filmeket vetítenek, egy előadás-sorozat keretében a katalán művészetről, zenéről és sportéletről hallhatunk beszámolókat. Koncertek, családi és diákprogramok ismertetnek meg a lovagi tornák, királyi esküvők kulisszatitkaival, a középkori ember életével, az oklevelek és kódexek világával.
Monostori Tibor