Magdalena Abakanowicz 1930-ban született Varsó mellett, stúdiumait a Képzőművészeti Akadémián fejezte be festő és textil szakon. Mivel tanulmányait a szocialista realizmus idején végezte, komoly akadályba ütközött, hogy saját elképzelései szerint dolgozhasson. A nem éppen hagyományosan gondolkodó művésznek ki kellett találnia, hogy ötleteit hogyan valósíthassa meg a hozzá közel álló formában. Az iskola befejezése után, a szegény környezetben élő fiatal művész éjszakánként beszökött egy műterembe, hogy ott festhesse meg mindazt, ami igazán foglalkoztatja őt. Lepedőkre dolgozott, melyeket könnyen el tudott rejteni a nemkívánatos szemek elől. Ezen monumentális gouasche-festészet termékei dzsungelek, pálmák voltak, amelyek az alkotó képzeletében életre keltek. Később saját maga által szőtt textilekre dolgozott, a pénzhiány és a szellem szerencsés találkozása volt ez, mert megszülethettek háromdimenziós objektjei, az úgynevezett Abakanok. Ezekért 1965-ben a Sao Pauló-i Biennálén aranyérmet kapott, így hamar világhírűvé vált a lengyelországi avantgárd művész.

A hetvenes években új technikával próbálkozott, jutaszövetből és gyantából formált hatalmas alakokat, nonfiguratív szobrokat, amelyekből a magyarországi kiállításon is láthatunk darabokat. A nyolcvanas években Abakanowicz hosszas lelki rákészülés után – mivel szerinte a fa és a kő természetességében mutatkozik meg leginkább, megmunkálva csak rontunk rajta, egy szék már nem ugyanaz, a fa megmunkálása által már „elromlott” benne valami – kőből, fémből és fából állít ki szobrokat. Ezt követően új technikákhoz már nem nyúl, azonban megjelennek csoportos összeállításai a kiállításokon, s Amerikától Japánig ismertté válik. Számos előadást tart a világ minden táján, s művészete kiteljesedik azáltal, hogy ifjúkori álmai, szobrai életre kelnek performanceok formájában. Az immár 75 éves művész számos elismerésben részesült élete során az egész világon, a jelenlegi kiállításán több mint 100 alkotás látható, s a Szépművészeti javára legyen mondva, igen ízléses tálalásban. A szobrok alatt az egész teremben gyékényszőnyeg fut végig, és a megvilágítás is pazar. A záróesten a művész idelátogat, egy táncos előadást láthatunk az ő rendezésében.