Bármelyik magyar történelem címen összefoglalt, az utóbbi évtizedekben írt könyvet elolvasva, az a rossz érzése támad az embernek, hogy ez a közismerten vitéz, hazaszerető nép minden katonai és politikai harcát elvesztette, vesztesként került ki minden erőpróbából. Ezt olyannyira belesulykolták a magyarságba, hogy lassan elhiszi: nem volt és nem is lesz módja kezébe vennie saját sorsát.

A történelmi felvillanásokat, az üstökösként felragyogó csillagokat a nemzet kivételes hazaszeretete, az ősök vére által megtermékenyített anyaföld védelme, a megmaradás parancsa inspirálta. Ezekről a csodákról nem szólnak dicshimnuszok, gondolván, hogy egy örökké vesztes népnek csak kegyelmi pillanataiban lehetnek fényes győzelmei. Történelemkönyveinkben kevés évszám és néhány rövid tényszerű közlésen kívül nem is szerepelnek ezek az elhallgatott események, így jórészt nem is tudnak róla a Trianon után felnőtt generációk.

Évente fölszakadnak azok a sebek, amelyeket a trianoni békediktátum okozott, és ezt a fájdalmat a szétszakított nemzet sohasem felejti el. A gyulafehérvári nemzetgyűlésen 1918. december 1-jén kimondták Erdély egyesülését Romániával. És ekkor támadt egy hatalmas akarattal rendelkező kis sereg, amelyik szembe mert menni mind a betolakodó idegen csapatokkal, mind a vörös diktatúrával.

A frontról lerongyolódva, rossz egészségi állapotban visszatérő hősök nem tették le a fegyvert. Nem akarták önként átadni a Magyar Királyság jó részét idegen fegyverekre támaszkodó rablóknak. 1918 és 1919 áprilisa között Észak-Erdély és a Partium területén szolgáló székely és erdélyi magyar menekülőkből álló alakulat jött létre, a Székely Hadosztály; kezdetben Székely Különítmény néven.

Kratochwill Károly ezredes szervezte meg a különítményt, de közéjük tartozott a kolozsvári 38. honvéd gyaloghadosztály maradéka és egy kárpátaljai rutén zászlóalj is. A legnagyobb létszámuk 649 tiszt, 12 438 fő legénység, 68 löveg és egy repülőhadosztály volt. A Székely Hadosztály nevet 1919. január 20-án vették föl, amikor már harcban álltak a 26 ezer fővel támadó román megszállóegységgel. Segítséget sehonnan sem kaptak, így gyenge felszerelésüket nem pótolta a mégoly erős akarat és hazaszeretet sem.

Kratochwill parancsnoksága alatt a 4. nagyváradi gyalogezred katonái végigharcolták a nagy háborút, és visszatértek Nagyváradra. Agyegembereknek nevezték őket, mert az idegen földön latyakos, sáros lövészárkokban rájuk száradt a sár. Teljes fegyverzetben érkeztek vissza a „Pece parti Párizsba”. Le sem kaparhatták a rájuk száradt agyagot, máris honvédő harcba kezdtek. Nehezítve a helyzetüket, 1919. március 21-én Kun Béla és elvbarátai, valamint az általuk megmételyezett csőcselék kikiáltotta Magyarországon a Tanácsköztársaságot.

A Székely Hadosztály katonái az elrendelt vörös szalag helyett nemzetiszínű szalagot varrtak az egyenruhájuk hajtókájára. Így érthető, hogy a kommunista diktatúra jobban félt a székely katonáktól, mint az országot elfoglalni igyekvő idegen csapatoktól. Ahol érték, a vörösök hátba támadták a magyar-székely honvédőket, elvették hadtápjukat, utánpótlást sem kaptak.

Mindezek ellenére Kratochwill serege 1919 tavaszán addig tartotta a 150 kilométer hosszú frontot a Vaskoh–Belényes–Csucsa–Királyhágó–Zilah–Színérváralja–Técső–Máramarossziget-vonalon, amíg erejükből tellett. Hadadnál, Kocsordnál, Mátészalkánál visszaverték a túlerőben lévő ellenséget. Végül a hősiesen harcoló hadosztály két tűz – a románok és a vörösök – közé kerülve 1919. április 26-án, Demecsernél letette a fegyvert.

Kratochwill ezredest bebörtönözték, 1920-ban szabadult és 1946-ban Budapesten hunyt el. Közöttük acélozódott egy fiatal, Csíkból származó százados, Márton Áron, Erdély püspöke.

A honvédő harc elbukását követően a szokásos népirtás sem maradt el. Köröstárkányon a falu lakosságára a román inváziós sereg géppuskatüzet zúdított: 93 (91?) áldozata lett a tömegmészárlásnak.

A halottakat a tárkányi domboldalra temették. A sírkeresztekre írt dátumot – 1919. április 19-ét – később a román hatalom lekapartatta, nehogy feltűnjön a sok azonos dátum, s a vérengzésről évtizedekig tilos volt beszélni.

A Székely Hadosztály volt a történelmi Magyarország utolsó honvédő hadosztálya.

Hankó Ildikó