Pálinkás József a kormány oktatási és kulturális politikájáról

A polgári kormány idején, 1998 és 2002 között jobban emelkedtek a reálbérek a közoktatásban, mint ebben a ciklusban, a tudományos kutatásban pedig drámai a különbség. Míg négy évvel ezelőtt a nemzeti össztermék 1,01 százalékát költöttük kutatás-fejlesztésre, addig 2004-ben 0,88 százalék volt az erre jutó összeg. Nyilvánvaló tehát a két időszak közötti különbség – mondta lapunknak Pálinkás József, a Fidesz Kulturális Tagozatának elnöke, akivel a magyar kultúra napjának apropóján beszélgettünk a tavalyi évről.

– Hogyan értékelné az elmúlt esztendőt?

– A közoktatást tekintve 2005 a botrányok éve volt, elegendő az érettségi körüli ügyeket említeni. Mindez elsősorban az erőltetett, gyors átalakításnak volt köszönhető – sokan nem értették meg, mi a változás lényege. Nemcsak a pedagógusok, a szülők sem. Nekik is tudniuk kellett volna arról, mi változott, elvégre a gyermekük jövője volt a tét. Az oktatási reform megosztotta az embereket, sokan a mai napig sincsenek tisztában azzal, hogy a szöveges értékelésre való kötelező érvényű áttérés mit is takar. Ezt a kérdést nem lett volna szabad hatalmi szóval eldönteni, vannak ugyanis olyan ügyek, amelyekben a pedagógusokra kell bízni a döntést.

– Mondhatjuk azt, hogy már-már diktatórikus döntést hozott a magát liberálisnak nevező tárcavezetés…

– Ez így van. Ugyanez történt a felsőoktatásban is, ahol szintén csak kudarcokról beszélhetünk, ha az elmúlt évet nézzük. A bolognai nyilatkozat alapján már 2001-ben elhatároztuk, hogy bizonyos területeken meg kell teremteni az úgynevezett alapdiploma megszerzésének lehetőségét. Ahol azonban szükséges, ott maradnia kell a jelenlegivel egyező rendszernek, mert vannak olyan szakok, ahol a hároméves képzés semmit sem ér. Magyar Bálint minisztersége alatt azonban kötelezővé tették a kétciklusú képzést, másrészt egy olyan irányító testületet hoztak létre, amelynek működése alkotmányossági aggályokat vetett fel, s mára kiderült, valóban egy fantomról volt szó. Csak közben drága éveket vesztegettünk el…

– Eddig csak negatívumokról beszéltünk. Ugyanez a helyzet a tudományos életben is?

– A tudományos élet területén történt egy üdvözlendő lépés, az úgynevezett innovációs alap létrehozása. Magam is azon voltam, hogy a parlamentben a Fidesz frakciója is szavazza meg az innovációs törvényt, ez fontos és jó kezdeményezés volt. Ehhez képest ebből a jó lépésből is – a rossz személyi döntéseknek köszönhetően – botrányok sorozata lett. Decemberben-januárban sokat hallhattunk, olvashattunk arról, hogy a Nemzeti Kutatási és Technológiai Intézet elnöke – régi szóval élve – voluntarista döntéseket hozott. Fölösleges, nagy összegbe kerülő lépésekről volt szó, amelyeket nem a racionalitás diktált. Említhetném például azt a pályázatot, amelyet egy olyan vakcinára írtak ki, ami a madárinfluenza nem létező, emberre veszélyes fajtája ellen használható. Ez a pályázat kétmilliárdos nagyságrendű volt és sokakban keltett jogos felháborodást. Az eddigiekből kitűnik, hogy 2005 sok nehézséget okozott a közoktatásban és a tudományos területen egyaránt.

– Mivel három hónap múlva választások lesznek, időszerű értékelni a szocialista-liberális kormányzat négy esztendejét is. Jobb vagy rosszabb volt ez a ciklus, mint az előző?

– Nyilvánvaló a két időszak közötti különbség. A polgári kormány idején, 1998 és 2002 között jobban emelkedtek a reálbérek a közoktatásban, mint ebben a ciklusban, a tudományos kutatásban pedig drámai a különbség. Míg négy évvel ezelőtt a nemzeti össztermék 1,01 százalékát költöttük kutatás-fejlesztésre, addig 2004-ben 0,88 százalék volt az erre jutó összeg. A felsőoktatásban 2006-ban ugyan lesz némi növekedés, de nem olyan mértékű, mint amekkorára szükség lenne, ráadásul az elkerülhetetlenné vált reformok tekintetében is vannak elmaradások.

– Lehet különbséget tenni Görgey Gábor, Hiller István és Bozóki András, a három kultuszminiszter között?

– Először a hasonlóságot emelném ki: mindhárom miniszter alatt hiányzott egy kidolgozott, hosszú távú stratégia. Görgey Gábor idején tulajdonképpen ötletszerű volt a működés, Hiller István ugyan bejelentett néhány nagyobb tervet, a probléma az, hogy ezekből vajmi kevés valósult meg. Bozóki András egyetemi kollégám gyártott néhány kultúrfilozófiai vitairatot, azonban ennél többet várna az ember egy tárcavezetőtől. Bizonyos területekhez – mondjuk a Nemzeti Kulturális Alapprogramhoz – például nem volt meg a financiális alap, és az NKA reformjáról sem tettek le, holott ez szakmailag több ponton is aggályos.

– Mely területeken lenne szükség elsősorban változásra, ha új kormány állna fel nyártól?

– Nem tartanám helyesnek, ha körültekintés nélkül mindent megváltoztatnánk, a rohamléptekben történő, kapkodó reformok ugyanis nem vezetnek jóra. Van azonban természetesen számos olyan terület, ahol lépni kell. A kutatás-fejlesztésre például nagyobb hangsúlyt kell fektetni, amihez több pénz kell. A közoktatásban a nevelést kell a középpontba állítani, értékelvű iskolarendszert kell kialakítani. Megoldásra vár a kis falvak iskoláinak kérdése is. A felsőoktatási rendszert is egészségesebbé kell tenni, például a szigorú, kötelező érvényű kétciklusosság megszüntetésével. Több önállóságot kell hagyni az intézményeknek.

Bándy Péter