Átok és szerelem Komáromban

A(z Észak-)Komáromi Jókai Színházban látható, Telihay Péter rendezte darab – amelynek szövegkönyvét Varga Emese alkotta meg az író azonos című, 1858-as regénye nyomán – az 1756. évi komáromi földrengés hosszú távú következményeiről mesél.

Közvetlenül a katasztrófa után a katolikus Malárdy Ferenc, a vagyonos, befolyásos alispán engedélyt ad a helyi református gyülekezetnek, hogy templomot emeljen a település egyik pontján. Némi idő elteltével azonban már nem nézi jó szemmel az úrházát: a felszentelési ünnepséget megzavarva baltát vág a fából készült épületbe.

Gutai Thaddeus lelkész ennek láttán a legkomorabb átokzsoltárokat idéző kirohanásra ragadtatja magát. És a balvégzet munkálkodni is kezd – ám egyáltalán nem úgy, ahogy azt a református közösség helyi vezetője haragjában képzelte.

Malárdy idősebbik gyermeke, az eladósorba került Hermina ugyanis beleszeret egy magát bárónak mondó, megnyerő modorú fiatalemberbe, és eljegyzi magát vele. És vőlegénye nem sokkal az esküvőjük előtt megoszt vele két titkot. Az első: nem arisztokrata, csupán egy magát annak kiadó csaló, akinek kedvenc elfoglaltsága, hogy befurakszik az e célra választott családokba, hogy a rang és a vagyon ígéretével szédítse azok szemrevaló lányait. A második: a neve valójában Gutai Lőrinc, vagyis ő Gutai Thaddeus fia!

Néhány évvel később – amikor immár mindenki tényként fogadja e, hogy Herminát és Lőrincet annak idején elragadta a jeges Duna – ismét összegubancolódnak a szálak: a fiatalabbik Malárdy testvér, Kálmán beleszeret az időközben eladó sorba került Gutai Lillába, és a lány viszonozza az érzéseit!

Lehetséges, hogy a sors torz fintorral megismétli korábbi fordulatát, és a fiatalabb gyerekeket is kiszakítja családjuk kötelékéből, az ellenség karjaiba tessékelve őket? Vagy ez jel, amelynek láttán mind Thaddeusnak, mind Ferencnek rá kellene döbbennie: ideje, hogy elsimítsák a kettejük között fennálló konfliktust? De áthidalható-e az áthidalhatatlannak ítélt távolság, leküzdhetők-e a leküzdhetetlennek érzett, vallási és egyéb ellentétek?

Az elátkozott család tehát egyfelől a Rómeó és Júlia-történet frissített változata, néhány módosítással: a cselekmény helyszíne Komárom, ideje a XVIII. század, de ugyanúgy két szemben álló família serdülői szeretnek benne egymásba, mint Shakespeare művében – nem egy, de két párt alkotva.

Másfelől olyan alkotás is, amely – a hitbéli szembenállás, a vallási alapú torzsalkodás ürügyén – azt vizsgálja, mely szempontok és tényezők mentén válhat súlyosan megosztottá egy közösség, amely egyébként ugyanabban a városban él, és mint ilyen, akár egyetlen csoportot is alkothatna? (A bemutató helyszínén sajátos kontextus is adódik e kérdéshez, hiszen a Komáromi Jókai Színház a mai Szlovákiában működik, a határ két oldalán fekvő szétszakított városnak összesen 51 ezer lakosa van, közülük valamivel többen Szlovákiában – de egyébként többségében ők is magyar nemzetiségűek; ám ezt az egész szempontrendszert az alkotók különösebben nem forszírozzák.)

A darab válaszai mindenesetre egyértelműek. A felekezeti hovatartozás ténye önmagában talán nem képezne törésvonalat, ám ha a szembekerült – vezető beosztású – személyek fejében hatalmi kérdésekkel és/vagy anyagi érdekekkel kapcsolódik össze, akkor már alkalmas rá. Főleg abban az esetben, ha a szóban forgó elöljárók kizárólag a saját meggyőződésüket tekintik helyesnek és elfogadhatónak.

A darabban szereplő fiatalok ugyanakkor közös platformon vannak abban, hogy nem kérnek apáik háborújából. Hogy a szerelem csakugyan mindent legyőz-e, ahogy a mondás tartja, azaz képes-e úrrá lenni a megosztottságon és elsimítani az ellentéteket, a mű nem taglalja részletesen. Annyi mindenesetre kitűnik belőle: az említett reakció nem világnézeti (vallási) okokból kifolyólag következett be, sokkal inkább generációs alapon.

Az előadás Juraj Gráfel tervezte díszlete néhány egyszerű, hétköznapi bútordarabot és használati tárgyat mutat meg a színpadon a maga teljes mivoltában, a többire – például a cselekmény elején fontos szerephez jutó református templomra – jelzésszerűen utal. Az elmaradhatatlan kiegészítő elemként jelen lévő növények láttán a néző akár arra is gondolhat, hogy a széthúzás és viszálykodás magvainak, amelyet a torzsalkodók telt markokkal szétszórtak, jócskán volt alkalmuk szárba szökkenni.

A színpadkép a háttérben elhelyezett kivetítőn megjelenő felvételekkel, valamit a gyakran alkalmazott színes fényekkel kiegészítve mindvégig elegáns, artisztikus. A Papp Janó által tervezett – mutatós, olykor kimondottan szemet gyönyörködtető – jelmezekkel együtt egyszerre idézi a XVIII. századot és helyezi időtlen környezetbe az előadást.

Ami pedig a színészi teljesítményeket illeti: Balla Barnabás érzelmes, impulzív alakításában az eleve szimpatikus Malárdy Kálmán még rokonszenvesebbé válik. A folyton kötözködő, agresszív Kadarkuthy Viktort alakító Matusek Attila szintén jó a rá bízott, rövid szerepben, ahogy az idős és különc Kadarkuthy bárót alakító Fabó Tibor is emlékezetessé teszi a színpadi jelenlétét: energikus tánccal búcsúzik, amely több, a breakből ismerős mozdulatot tartalmaz.

Szvrcsek Anita kifejezően jeleníti meg Malárdyné érzelmeinek, hangulatának változását, aki hol a férje mellett áll feleségként, hol a gyerekei érdekeit próbálja képviselni anyaként. Gál Sára bájos és üde teremtéssé formálja Gutai Lillát.

A mérleg másik serpenyőjébe csupán az kerül, hogy a cselekmény kissé nehezen indul be, és az első felvonás első felében még nem teljesen világos, hogy a későbbiekben mi lesz majd középpontban. A Jókai-darabokban egyébként megszokott számos szereplő nevének megjegyzése, valamint annak tudatosítása, ki kicsoda, milyen viszonyban van a másikkal és tulajdonképpen mit akar, szintén nem feltétlenül egyszerű.

Aztán az előadás felveszi a megfelelő tempót, a második felvonás így jóval hatásosabb és összefogottabb, mint az első. A zárókép különösen szép és emelkedett hangulatú, amiben nem kis szerepe van a korábbiakban is meg-megszólaló református zsoltár a cappella előadásának. Szövege így hangzik: „Az Úr csodásan működik, / de útja rejtve van, / tenger takarja lábnyomát, / szelek szárnyán suhan. / Mint titkos bánya mélyiben, / formálja terveit, / de biztos kézzel hozza föl, / mi most még rejtve itt.”

Az elátkozott család nem kizárólag a helyiek vagy a Jókai-művekből készült adaptációk kedvelőinek érdeklődésére tarthat számot. Észak-Komáromban legközelebb ősszel lesz látható, de aki nem szeretne addig várni a megtekintésével, továbbá nem szívesen utazna ezért az ország határain túlra, annak nem is kell ezt tennie: június 6-án – a Duna Nemzetközi Színházi Fesztivál keretében – Győrben adja elő a Komáromi Jókai Színház társulata.