V. Majzik Mária családjában senki sem foglalkozott a kerámiával, bár tehetségét volt kitől örökölnie, hiszen a margitszigeti zenélőkút Erdélyből származó üknagyapjának, Bodor Péternek a munkáját dicséri. Először dédnagymamájával agyagozott, vele mindenféle kis agyagjátékokat készítettek. Mária később mégis inkább a festészet felé fordult, s festőként kezdett el dolgozni. A kerámiához sem lett hűtlen, hiszen az agyag mindeközben is jelen volt az életében. Csaknem tíz évvel ezelőtt azonban teljesen felhagyott a festészettel és azóta csak a kerámiával foglalkozik. Eddigi életének egyik legnagyobb munkája a parajdi Keresztelő Szent János-templom belső terének a megtervezése és elkészítése volt.

– A templombelső elkészítéséhez egy tonna agyagot dolgoztam fel – meséli a művésznő. – Ez nemcsak szellemi, hanem nagyon nehéz fizikai munka is volt. Az alkotás során csupán egyetlen kérésnek kellett eleget tennem, mégpedig hogy Keresztelő Szent János, a templom védőszentje megjelenjen valamilyen formában az egyik falon. Ezen túl azonban teljesen szabad kezet kaptam, s talán én vagyok az egyedüli mai magyar művész, aki elmondhatja, hogy egy teljes templombelsőt egyedül tervezett és készített el.

V. Majzik Mária most is éppen egy kápolna megvalósításán, a tavasszal avatandó Hospice Alapítvány ökumenikus kápolnáján dolgozik.

– Amikor megkaptam ezt a felkérést, sok minden az eszembe jutott – mondja V. Majzik Mária –, hiszen olyan hatalmas és tág körülöttünk a világ. Aztán szép lassan leegyszerűsödött az egész. Leültem, és arra gondoltam, én hol szeretnék meghalni. Hát a természetben. Úgy, hogy növények, fák és virágok vegyenek körül. Így végül ezt mintáztam meg. Minden munkám alkalmazkodik ugyanis ahhoz a környezethez, ahová kerül.

A hatalmas domborművek megtervezése és megalkotása mellett komoly gondot jelent a kész munkák kiégetése is. A kész művet fel kell darabolni, kiszárítani, mielőtt bekerül a kemencébe. Majd ezután következik a kezelés folyamata. V. Majzik Mária ugyanis egyetlen alkotását sem mázazza, mégpedig azért, mert úgy érzi, ha a natúr agyagban nem tudja kifejezni azt, amit szeretne, akkor az nem lesz jobb attól, ha valamilyen színt kap. A mázazás mindemellett az ő habitusával, mentalitásával sem fér össze. Amikor maga előtt látja az agyagot, s elkezd dolgozni vele, akkor éjjel-nappal alkot, addig, amíg készen nem lesz a műalkotás. őserővel dolgozik, az előre „megkomponált” alkotásokat rendkívüli energiával hozza létre.

Legutóbbi munkája az a nemrégiben befejezett domborműve, amely Jókai Anna Ima Magyarországért című, imádságnak is nevezhető költeményének ihletésére született.

– Valamikor Anna azt mondta, hogy az embereknek nemcsak beszélniük, hanem tenniük is kell – idézi fel a dombormű tervének megszületését a művésznő. – Ezt a gondolatát én nagyon magaménak éreztem. Amikor elolvastam a versét, rájöttem, hogy az én feladatom az, hogy formába öntsem azt, amit ő szavakkal mondott el. Egyetértek azzal, amit leírt ebben az imában, hogy a világ nagyon elanyagiasodott. Féltem a művészetet, a kultúrát, féltem azokat az embereket, akik a televíziók romboló műsorain nőnek fel. Félek, hogy az emberi értékek háttérbe szorulnak. Ezért készítettem el ezt a domborművet.

A dombormű a magyarok Nagyasszonyát ábrázolja, aki egy életfa képében jelenik meg. Ruháját az egyik legősibb magyar díszítés, a palmetta veszi körül, amelynek zsinórja kétoldalt tűzlánggá változik. A lángokat két oldalról 2-2 emberalak tartja, akik a magyarságot jelképezik. Az egyik pár már halott, míg a másik bizakodóan tekint a magyarok Nagyasszonyára. Kétoldalt kapuszerűen helyezkedik el maga a vers, amelyet szintén a palmetta égő zsinórja fog közre.

Az Ima Magyarországért-domborművet a lágymányosi egyetemi városrészben található Magyar Szentek Templomában helyezik el. Felavatására Jókai Anna jelenlétében, ünnepi szentmise keretében február 2-án este fél hatkor kerül sor.

– Hosszú útja volt, hogy a kész műalkotás végül ide kerülhetett, nem ment könnyen – mondja V. Majzik Mária. – Az elhelyezése immár fél éve várat magára, hiszen már augusztusban is készen voltam vele. A megáldással kapcsolatban azonban különböző technikainak is nevezhető problémák merültek fel, de harcoltunk érte. Úgy érzem, amikor leleplezik, mindenki láthatja majd, mennyire illik ebbe a modern és stílusában mégis ősi, őskeresztényi jegyeket magán hordozó templomba.