Tamara Łempicka képeiből nyílik kiállítás a Lengyel Intézetben
Az art deco királynője
Az 1920-1930-as évek fordulójának leghíresebb portréfestője volt, aki elsőként mutatta be a képein a független, erős, olykor provokatív nőt. Dollármilliókat érő munkáiért olyan hírességek állnak ma is sorba, mint Madonna, Jack Nicholson vagy Barbra Streisand, ám alkotásai ott vannak a világ leghíresebb múzeumaiban, köztük a párizsi Pompidou Központban is. Az art deco királynőjének tartott Tamara Łempicka életéről tavaly Én, Tamara címmel könyv jelent meg, most pedig képeinek reprodukcióiból 2025. január 21-én este hat órakor kiállítás nyílik a Lengyel Intézetben.Tamara Łempicka életrajzával kapcsolatban semmiben sem lehetünk teljesen biztosak, csak azt és annyit árult el magáról, amit a művészete szempontjából fontosnak tartott. Így aztán lehet, hogy Varsóban, de az is lehet, hogy Moszkvában született Tamara Rozalia Gurwik-Górskaként 1894. vagy 1898. május 16-án. Gyermekkorát az Oroszországhoz csatolt Varsóban töltötte, majd 1916-ban, Szentpéterváron házasodott össze az ügyvéd Tadeusz Łempickivel, akit egy operaelőadáson ismert meg.
A férfi az októberi forradalom alatt börtönbe került, majd miután Tamara kapcsolatai révén kihozta a börtönből, lányukkal, a Kizette-ként ismert Maria-Krystynával együtt Párizsba költöztek. Mivel szinte semmijük sem maradt, Tamara elhatározta, hogy Párizs leghíresebb festőnője lesz.
Kubista hatásokkal indult ugyan, de végül az art deco mestere lett, stilizált technikáját a reneszánsz ihlette. Kezdetben főként portrékat készített, mindenki mástól jól megkülönböztethető stílusban: „Száz vászon közül az enyémek mindig felismerhetőek voltak. (…) gyorsan, finom ecsettel dolgoztam. A technikát, a mesterséget, az egyszerűséget és a jó ízlést kerestem. Soha nem a másolás volt a célom, hanem egy új stílus, világos, világító színek, és hogy a modelljeim eleganciát árasszanak” – hangoztatta.
Tamara hamarosan a párizsi művészvilág egyik megkerülhetetlen, központi alakja lett, mindenkivel kapcsolatban állt, aki a két világháború közti Párizsban számított, társaságához tartozott például Picasso, André Gide, Jean Cocteau, Gertrude Stein, Coco Chanel és Marlene Dietrich. Első eladott portréinak árából lakást vett a párizsi rue Mechain egyik modernista épületében, ahol később partikat rendezett és bemutatta alkotásait. A legjobb divattervezők küldték el neki munkáikat, miközben ő maga is varrt ruhákat és készített ékszereket. Férje nem sokáig viselte el felesége kicsapongó életmódját, ám azt, hogy végül 1927-ben Tadeusz elhagyta egy másik nőért, Tamara képtelen volt feldolgozni. Bosszúból megfestette A tökéletlen férfi című portréját, ám a képet sohasem fejezte be, lehagyta róla a bal kézfejet, azt, amelyre a jegygyűrűt festette volna.
Legismertebb festményei közé tartozik a Die Dame német divat- magazin címlapjára is felkerült Önarckép vagy Tamara a zöld Bugattiban (1929), illetve a leggyakrabban reprodukált Fiatal lány kesztyűben (1930).
Élénk színekkel megfestett, nagyvonalú, dekoratív portréi, merész és egyéni aktábrázolásai a tengerentúlon is az egyik legkeresettebb és legismertebb művésszé tették. Szülőhazájában Lengyelországban, amelyhez érzelmileg élete végéig szorosan kötődött, sokáig mellőzték és viszonylag későn fedezték fel újra. Amellett, hogy a Lublini és a Krakkói Nemzeti Múzeumban rekordnézettségű Łempicka-kiállításokat rendeztek, az extravagáns művész életéről Grzegorz Musiał, a lengyel irodalom megkerülhetetlen figurája könyvet is írt Én, Tamara címmel. A tavaly magyarul is megjelent regény után most Tamara Łempicka életének legfontosabb állomásait és leghíresebb képeinek reprodukcióit ismerhetjük meg a Lengyel Intézet Nagymező utcai kiállítótermében 2025. január 21-én kedden este hat órakor nyíló kiállításon. A tárlatot Bordács Andrea művészetkritikus, esztéta, az ELTE SEK Vizuális Művészeti Tanszékének tanszékvezetője nyitja meg, köszöntőt mond: Jarosław Bajaczyk, a Lengyel Intézet igazgatója.