Új dobossal érkezik Budapestre az Iron Maiden
Az átalakult zenekar
Egy ötven éve működő rockegyüttes legalább annyira képtelenségnek tűnik, mintha a szomszéd azt újságolná, épp most jött vissza a Holdról. Csakhogy az Iron Maiden nem a füllentéseiről híres, és ezt 2025. május 27-én, majd 28-án a Groupama Arénában is bebizonyítja.Ha az élet bármely területén valaminek az időtartama eléri a félszáz esztendőt, az mindenképp visszaemlékezésre késztet. Az Iron Maiden története is lakmuszpapírként mutatja ezt a nem éppen rövid időtartományt, hiszen időközben többször változott a nemzetközi zenei főcsapás iránya. A zenekart 1975-ben alapító Steve Harris basszusos megunta, hogy az inkább feltűnést keltő, mint művészi tehetséget felmutató punk irányzat képviselői kerüljenek az újságok címoldalára. Ezért Adrian Smith gitáros kivételével csapatának tagjait tehetségesebbekre cserélte, művészeti vezetőjük javaslatára pedig az együttes felvette a félelmetes középkori kínzóláda, az Iron Maiden (Vasszűz) nevet. A hozzá rajzolt, Eddie-nek elnevezett és lemezborítóikon azóta is megjelenő rémfigurát – akivel állandó, jelképes harcot vívnak – Madame Tussaud panoptikumában tartott sajtótájékoztatón mutatták be.
Három album után Harris új, markáns hangú énekest választott Bruce Dickinson személyében, aki már azt megelőzően is művelte magát, történelmet tanult. Első közös, The Number Of The Beast című, 1982-ben megjelent kiadványuk meghozta az áttörést. A szövegek megfogalmazása, témaválasztása messze túlnőtte a rockvilág átlagát, mintapéldája az azóta örökzölddé vált Hallowed Be Thy Name (Szenteltessék meg a te neved!). Szövegét tekintve egy középkori halálraítélt imája, aki utolsó perceiben végiggondolja addigi életét, miközben úgy érzi, hogy éppen azt nem követte el, amivel vádolják. Minden benne van, ami a zenekart a legnagyobbak közé emelte: dallam, keménység, a finom kezdés után gyors ütemre váltás, majd annak is fokozása, mesteri gitárimprovizációk, közönségénekeltetés.
1990 óta a gitárokat az eredeti Dave Murray és Adrian Smith mellett a lengyel származású Janick Gers kezeli. Tavalyi koncertkörútjuk utolsó állomásán, december 7-én a São Paulo-i arénában megdöbbentő bejelentés hangzott el: a 2023 elején sztrókot elszenvedő dobosuk, Nicko McBrain a szakszerű orvosi kezelés ellenére is abbahagyja a dobolást, aznap utoljára lép színpadra.
A betegségekből Bruce-nak is kijutott, szerencsére nyelv- és torokrákjából sikeresen kigyógyította a kemoterápiás kezelés. Egész életében álladóan tanult – a Helsinki Egyetem filozófiafakultásán díszdoktori címet kapott –, könyveket írt, Nagy Sándor makedón királyról pedig dalszöveget a zenekar számára, pilótavizsgát tett, annak eredményeként Boeing 747-es óriásgéppel szállíthatta társait a távolabbi koncertekre.
Az alapító és vezető Steve Harris 68 éves, és még mindig ereje teljében van. Zenei ismereteit nem tanártól, hanem mások játékának megfigyeléséből szerezte. Nem véletlen, hogy egyik példaképe a hozzá hasonló utat bejáró néhai basszusos, énekes Phil Lynott (Thin Lizzy). Dobosuk cseréje miatt az idei első fél évet összeszoktató próbákkal töltik, jóllehet Simon Dawson nem idegen számukra: többek között Harris saját British Lion nevű zenekarának tagja volt. Az európai koncertkörutat vele kezdik Budapesten, ahol a tagcsere ellenére akkora az érdeklődés, hogy a másnapot is a magyar főváros színpadán fogják tölteni.