A gödi Búzaszem Iskolában hagyományosan családi mulatság az András-napi bál. Mire eljön az ideje, már a legkisebbek is megismerkednek az emberes hónapok minden szentjeivel. Ismerik, értik legendáikat s a mítoszok képes beszédét, amit a gyerekek tulajdonképpen csak 8-10 éves korban felejtenek el másutt, ahol nem művelik ezt a képességet.

Megtanulták az első népdalokat, megtették az első tánclépéseket, és választottak hangszert maguknak. A nagyobbak s a legnagyobbak együtt készültek a tanárokkal a mulatságra. Vannak, akik koncertmuzsikusként lépnek fel, mások énekelnek vagy a táncmulatságban húzzák a talpalávalót. A többség azonban átengedi magát a szédületbe ringató táncnak, a forgatagnak. Apukák igyekeznek lépést tartani lánykájukkal, mamákat forgatnak nagyobbacska fiaik. Még öregednie kell egy kicsit a bálnak, hogy a tizenéves fiúk és lányok párba álljanak, s ne restelljék mórikálni magukat, lapogatni a derekat.

– A gyerekek ösztönösen érzik, hogy az ősz a természeti javakban való bővelkedés ideje – mondja Mészáros Erika Szilárda, aki rajzot, honismeretet, azaz néprajzot és népi hagyományokat tanít, kézműves foglalkozásokat tart. – Alapvetően nem idegen számukra az a világ, amiről mi törekszünk tanítani nekik. A játékok, a mozgás, az ének, a zene a kicsiknek még varázslat, a mese része. A felsősöket azonban meg kell nyerni magunknak minden órán. Különösen azokat, akiknek iskolán kívüli baráti körük van. Őket olykor elsodorják a divatok, de úgy látom, visszatalálnak. Tavaly ballagtattunk először nyolcadikosokat: az osztály fele most itt van. Fontos nekik a közösség, és az, hogy együtt legyünk gyertyagyújtáskor, együtt lépjünk át az advent első hetébe.

A 141 gyereket nevelő Búzaszem nevében benne van, hogy általános és alapfokú művészeti iskola, de tulajdonképpen nem oktatási intézmény, hanem életforma: nem csak az első, második, sokadik gyereket íratják be a szülők, maguk is részévé válnak a közösségnek.

– A Búzaszem valahogy úgy készült, ahogyan a kőleves – mondja Horváth Szilárd „alapító apa”. – A keszthelyi Család Iskola volt előttünk a példa. Mi szülők és alapítótársunk, Ország Tibor gödi katolikus atya, olyan iskolát szerettünk volna létrehozni 2004-ben, ahol a keresztény és a magyar hagyományokra építő oktatás folyik, s ahová a gyerekek is szeretnek bejönni. Csak éppen nem volt hozzá másunk, mint egy alapkövünk. Az önkormányzattól azután kaptunk egy telket, egyébként állami, pályázati forrás nélkül építkeztünk.

Az iskolaépítés története így persze nem volt egyszerű. De valahogy mégis megszülettek a tervek, elhárultak az akadályok az engedélyezések elől. Az alapító családok mélyen a zsebükbe nyúltak, hogy előteremtsék az induláshoz szükséges tőkét. Az építésvezetés nehéz kenyere Mokos Béla agrármérnöknek jutott, aki, ha kellett, anyagbeszerző volt, ha kellett, a kőművessel vagy az áccsal veszekedett. És persze aggódott, hiszen sokszor nem tudták, honnan kerül elő az a néhány tízmillió, amit a következő napokban kellett kifizetni.

Horváth Szilárd azt mondja, mindig előkerült. Egyszer csak jött egy adományozó, és letett 5-6 milliót, mert hallotta, hogy szükség van rá, az adományokból összejött 55-60 millió. „Nagyon sok a jó ember az országban” – mondja Horváth Szilárd, és Mokos Béla egyetért vele. De Mokos Béla már a dudások koncertjére figyel, mert Bese Botond dudatanár és hangszerkészítő mester mellett ott fújja a dudát a saját fiacskája is.

A dudaszó azonban hangversenyből hamarosan átcsap tánczenébe, beszáll segíteni egy vonósbanda is. A moldvai csángó táncfüzért követi a palóc, csíki, mezőségi és rábaközi csokor. A táncrendet Imre Béla sepsiszentgyörgyi tánctanár, „Béci bácsi” vezényli. A heti öt tornaórából kettőn ő tanít táncot szeptember óta. Azt mondja, a gyerekek tánctudása elsősorban elődjének, Czinóber Klárának köszönhető, aki maga is besegít a báli forgatag vezénylésébe. Mindketten egyetértenek abban: az ének a zene és a mozgás együtt építi a lelket. S az ép nemzeti identitás, megtámogatva a hitbeli biztonsággal rendkívüli módon megerősíti a gyerekeket.

Mindez rímel arra, amit Keszey Tivadar iskolaigazgató mondott, aki a példaként szolgáló keszthelyi Család Általános Iskola alapítója volt. Úgy látja: a búzaszemes diákok remekül megállják a helyüket nyolcadik után is. Sokan közülük a Búzaszem Iskolát fenntartó piarista rend középiskolájában folytatják tanulmányaikat. A gyerekek a hírek szerint nem csak jól tanulnak, a közösség kovászaként működnek új iskoláikban is. Hanem hát a báli forgatag lassan csöndesedik. A legkisebbek szüleikkel már nagyrészt elmentek vagy szunyókálnak, amíg a nagytestvérek, a szülők és a tanárok ropják a táncot. Pörögnek a szoknyák, repülnek a copfok, csattognak a nem létező csizmaszáron a tenyerek. Egyszer-kétszer még felszárnyal az örömzene. Aztán csönd lesz. Gyorsan átrendezik a termet. A hosszú padokat körbeállítják, középre leterített kisasztalt hoznak. Ide kerül a hatalmas adventi koszorú, amelyen egyetlen gyertya ég. A teljes sötétségben ez adja a pislákoló fényt. A családok immár együtt telepszenek le, éppen úgy, mint minden évben. Összebújnak a kiosztott kották fölött, s míg a csöndes énekszó betölti a termet, minden család meggyújtja a saját, otthonra szánt gyertyáját a koszorú egyetlen lángjáról. Beköszöntött advent első vasárnapja.

Nagy Ida

Advent: a készület ideje

Molnár V. József művészettörténész, néplélekrajz-kutató azt mondja: fertelem, ami most körülöttünk történik. Szent Miklósból Mikulást, egyszerű reklámfigurát kreáltak a marketingesek. Elcsöndesedés helyett vásári komédiát rendeznek az adventből, s már szinte mindenki azt hiszi, meg lehet venni a szeretetet. Pedig Advent hónapja a Nyilas hónapja, a Fehér Ló hava. A készület, a lélek megtisztulásának ideje.

Mert a természetben élő ember mindig tudta: az év rendjének ez a legfontosabb időszaka – mondja Molnár V. József, akit, mint afféle vándortanítót, mindenki Józsi bácsinak hív szerte az országban. – A karácsonyig vezető utat kijelölik az adventi vasárnapok, a gyertyagyújtás rítusa. Ehhez azonban el kell készíteni a koszorút. Alapját mindig a legények fonták 8 fűzfaágból. Arra erősítették a keresztet, 4-4 fűzfaágból: ez az őskép, az ősszimbólum, a kör és kereszt, amit minden kisgyerek le tud rajzolni. Így épül fel a Szent Korona is. A kör Boldogasszony ölelése, a biztonság. A kereszt az ige, a teremtő Isten kiáradó szeretete. A kör-kereszt egyben a szüzesség szimbóluma is. Ez fontos: Mátyás király óta december 8. a szeplőtelen fogantatás ünnepe.

Az adventi koszorút mindig a lányok öltöztették fel. A kereszt négy szárához került a négy méhviasz gyertya. Közepébe csipkebogyó, az élet pirosa. Az sem volt mindegy, hogy a gyertyákat milyen sorrendben gyújtották meg: a rituális sorrend szerint a kelet-dél-nyugat-észak volt a megfelelő, hiszen maga a születés az esztendő északjának részén, a téli napforduló idején következik be.

A szimbólumoknak és rítusoknak ezt a bonyolult rendjét már rég elfelejtették az emberek – mondja Molnár V. József. – De az adventi koszorú gyertyáinak fénye beszédessé tesz mindenkit. A beszélgetés segít rendet tenni a fejben, a lélekben, segít visszatalálni ahhoz az állapothoz, amelyben az emberek tudják a szerepüket. Mert a férfi dolga az életben a biztonság megteremtése, a nő dolga, hogy rend legyen a családban.

Molnár V. József szerint a szakralitástól megfosztott karácsony utáni utcakép pontosan mutatja, hová jutottunk: amilyen szemetes a város a kidobott, elszáradt fenyőfáktól, éppen annyira szemetes, zavarodott a lelkünk is. Advent tisztasága, a megélt és megértett készület segíthet, hogy visszataláljunk karácsony igazi rendjéhez.