Fotó: Fortepan / Hunyady József
Szabó Magda 1964-ben
Hirdetés

„Én soha másról, mint Magyarországról nem írtam. Soha másról, mint magyar problémákról nem írtam. Az, hogy a vágy és a szenvedély, a harag és az indulat nemzetközi – természetes. De én tulajdonképpen egész életemben Debrecenről írtam” – emlékezik meg Szabó Magda arról a hajdúsági nagyvárosról, ahol 1917. október 5-én megszületett, amelynek Dóczi Leánynevelő Intézetében tanult és érettségizett, és amelynek egyetemén latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát szerzett.

Szabó Magda az irodalom szinte minden területén kipróbálta művészi tehetségét. Pályája költőként indult, első verseit 15 évesen publikálta. Igazi karrierje azonban Budapestre kerültével kezdődött, ahol hamar beilleszkedett a fiatal írók és költők köreibe. Rendszeresen látogatta a Centrál kávéház irodalmi szalonjait, barátságot kötött mások mellett Pilinszky Jánossal, Nemes Nagy Ágnessel, Devecseri Gáborral és Mándy Ivánnal is. Első verseskötete az 1947-ben megjelent Bárány volt, majd rögtön a másodikért, a két évvel később kiadott Vissza az emberig címűért már meg is kapta az egyik legrangosabb magyar irodalmi elismerést, a Baumgarten-díjat. Átvenni azonban már nem tudta, mert felsőbb miniszteri utasításra visszavonták. Következtek a kényszerű hallgatás évei, amikor is a tanítás mellett leginkább műfordítással foglalkozott. Nyolc publikálás nélküli év után a próza felé fordult, és az 1958-ban megjelent Freskó című első regénye rögtön osztatlan sikert aratott.

Miközben ma is ő az egyik legtöbbet olvasott magyar író, egyedi nyelvezetű és olvasmányos történetei (Disznótor, Katalin utca, Abigél, Régimódi történet, Az ajtó) generációk kedvencei, regényeiből számos film és színdarab született, a hazai irodalomtudomány mintha egy kissé megfeledkezett volna róla. A legfontosabb elismeréseket – köztük a József Attila-, a Kossuth- és a Prima Primissima díjat, valamint a Magyar Corvin-láncot – megkapta ugyan, de az alkotói pálya egészét átfogó monográfia máig nem született róla, sőt, műveihez készült önálló tanulmánykötettel is csak elvétve találkozhatunk.

A 105 éve született és 15 éve, 2007. november 15-én elhunyt írónő szerteágazó írói világának sokféleségét és szellemi értékeit eleveníti fel a Várkert Bazár 2022. október 15-én. A Szabó Magda-nap keretében először láthatja itt a közönség a Magda, a Szabó című előadást, amelyben két legkedvesebb macskája, Évuka és Konstantin szemüvegén keresztül vall szenvtelen őszinteséggel és szarkasztikus humorral saját magáról. A darab során megismerhetjük a házaspár mindennapjait, és megkereshetjük a választ arra a kérdésre, hogy ki is volt Szabó Magda valójában. Írónő, nő, feleség vagy szerelmes asszony, aki rajongó boldogsággal élte életét férje, a szintén író Szobotka Tibor oldalán? Kik voltak ők ketten, akik feltétel nélküli szerelmük ellenére gyermektelenül élték le életüket?

Korábban írtuk

Szabó Magda műveiben visszatérő gondolat, hogy az ember nemcsak elszenvedi, hanem alakítja is életét, így kellő támogatással és erővel békét teremthet maga körül. A kisebbrendűség leküzdésére védőszérumot, a boldogság eléréséhez pedig recepteket is kínált, melyeket a Várkert Bazárban dr. Keczán Mariann irodalomtörténész segítségével ismerhetünk majd meg.

A legfiatalabbak az írónő első gyerekkönyvéből, a Bárány Boldizsárból készült kamara-előadást élvezhetik Nyáry Detti és Tűzkő Sándor előadásában, de láthatjuk majd Az ajtó című nagy sikerű regényéből készült, Szabó István rendezte filmdrámát is, amelyben a főszerepet az Oscar-díjas Helen Mirren alakítja.

Szabó Magda életművéhez hozzátartozik a tenni vágyás, a segítőkészség is, ennek szellemében a Várkert Bazár az Ökumenikus Segélyszervezet együttműködésével a nap folyamán könyvfelajánlásokat is gyűjt. Használt, de jó állapotú Szabó Magda-köteteket várnak a közönségtől, amelyeket hátrányos helyzetű családoknak tudnak majd eljuttatni. Mert mint Szabó Magda írja a Születésnap című regényében: „Rengeteg jóindulat van az emberekben, segíteni vágyás, s ha valami rendkívüli esemény történik, rögtön felszínre tör. Az emberek jók.”