Az embernek a legnagyobb ajándék, ha másért él
Kozma Imre atya szerint akkor lehetünk boldogak, ha az emberek együtt és nem egymás mellett élik életüket.
Az ECHO TV Őszintén című műsora ezúttal az ötven esztendővel ezelőtt pappá szentelt Kozma Imre atyát, irgalmasrendi szerzetest, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítóját mutatta be. Az atya állítása szerint a papi hivatást azért választotta, mert nem akart egyedül élni, úgy akart élni, hogy közben másokat szolgál. Kozma Imre rámutatott, akkor tudunk igazán boldogok lenni a hétköznapokban, ha együtt és nem egymás mellett élünk, egy embernek a legnagyobb ajándék, ha másért élhet.
Fotó: Echo TV
Az ECHO TV stábját beengedték a Betegápoló Irgalmasrend konventjének központjába. A szegénységi fogadalmat tett Kozma Imre atya szerény körülmények, a rend szabályai szerint él.
5 órakor kelés, 6 órakor imádkozunk, reggelizünk, majd szétrebbenünk, mindenki megy a dolgára és tesszük a dolgunkat egészen estig – mondta el stábunknak Kozma Imre.
Az atya régivágású pap, de szeret haladni a korral, tudja kezelni a számítógépet, a tabletet, sőt Facebook-oldala is van. Szerinte kell is, hogy fenn legyen a közösségi oldalon, különben elszigetelné magát a világtól. Egyébként a közösségi oldalak világát szükséges rossznak tartja, mert – mint mondja – nagy önfegyelem kell ahhoz, hogy valakinek a Facebook ne rabolja el az idejét. Hozzátette: sok olyan információ jön, ami legfeljebb a kíváncsiskodást kielégíti, de ha az embernek feladata van, akkor kíváncsiskodásra nincs ideje.
Kozma Imre atya szerint sokan azért menekülnek a virtuális térbe, hogy ne érezzék magukat magányosnak. Úgy véli, ha valaki nem kapja meg a szeretetet, akkor szinte menekül a világból. Kiemelte, akkor tudunk igazán boldogok lenni a hétköznapokban, ha együtt élünk és nem egymás mellett.
Az embernek a legnagyobb ajándék, ha másért él, mert ekkor születik meg az az élmény, hogy nem magamnak és nem magamért élek – emelte ki.
Szerinte az téves elgondolás, hogy a boldogságért körül kell venni magunkat számtalan dologgal, pedig valójában – mint mondja – nagyon kevés kell körülöttünk és sokkal több kell a kontaktusból, a másik ember gondjával, bajával, örömével való foglalkozásból, a lényeg, hogy az egyik ember élete a másik ember életévé legyen.
Teljes adás: