Hirdetés

A Lipótújváron 150 évvel ezelőtt, 1856. június 21-én született Strobl Alajos Bécsben a német akadémikus emlékműszobrászat jeles képviselőjének, Caspar von Zumbuschnak a tanítványa volt. Tehetségét korán felismerték, így már tanulóévei alatt, 1877-ben önálló kiállítása lehetett, Önarcképmás és Perseus című szobraival pedig neve bekerült a köztudatba is. Hazatérését követően   elkészíthette az épülő Operaház két homlokzati párkányszobrát, majd az épület főbejárata elé  megformázhatta Erkel Ferenc és Liszt Ferenc ülő alakját is. Ennek köszönhetően évtizedekig ő lett hazánk egyik legfelkapottabb és legfoglalkoztatottabb emlékműszobrásza, aki nemcsak állami, de egyházi-, sőt magán megrendeléseket is kapott.

Négy évtizeden át, 1885-től 1925-ig tanított a Magyar Képzőművészeti Egyetem jogelődjén, az Országos Mintarajztanodán, ahol 1897-ben megalapította a Szobrász Mesteriskolát. Élete nagy részét azonban az Epreskertben töltötte, amelynek kialakításában vitathatatlan érdemei voltak. A Bajza, Szondi, Kmety György és Munkácsy Mihály utcák által határolt terület elnevezését az egykor itt található eperfaligetről kapta. A selyemgyárhoz tartozó ligetet a millenniumra készülő főváros 1882-ben a festészeti és szobrászati mesteriskolák számára jelölte ki, szorgalmazva ezzel a neves művészek letelepedését. Így jutott műteremhez a környéken mások mellett Lotz Károly, Benczúr Gyula és Zala György is. 

Korábban írtuk

Strobl az Epreskertet a saját ízlése szerint formálta, alakítgatta, megtöltve azt a számára kedves építményekkel és műtárgyakkal, antik, középkori és reneszánsz alkotások másolataival. Sőt, mindezek mellett egy komplett épületet is idehozatott. A józsefvárosi barokk kálváriát ugyanis lebontásra ítélték, ő azonban a Baross-szoborra kiírt pályázaton nyert pénzéből tanítványaival szétszedette, majd az Epreskertben tégláról téglára újra felépíttette. Mindezek mellett igazi életművész is volt, aki reggelente kürtszó mellett lovagolt ki az Epreskertből, jelmezes estélyeket szervezett, ahol növendékeivel és vendégeivel történelmi jeleneteket adott elő. Kertjét a legkülönfélébb egzotikus állatok – többek között páva, majom – népesítették be, de aranyhalas medencéjében szökőkút is működött. Olykor-olykor pedig reneszánsz jelmezben sétált szeretett Epreskertjében, pontosan úgy, mint egy középkori várúr.

És, bár kétségtelenül szobraival aratta a legnagyobb sikereket, Strobl nemcsak nagyszerűen mintázott, hanem bravúrosan rajzolt is. A Rajzok és szobrok Strobl Alajos műterméből című, az epreskerti műtermének egykori átriumában nyílt kiállításon a szobrok mellett életképeket, szoborterveket és I. világháborús jeleneteket ábrázoló rajzait is láthatjuk.

– Talán sokan természetesnek veszik, hogy a plasztika és a grafika összetartozó fogalmak, és aki szobrászként alkot maradandó műveket, annak méltán rajzaiban is megmutatkozik tehetsége. Strobl Alajos személyét tekintve ez valóban elmondható, és bár a művész rajzai értelemszerűen kevéssé kerültek a nagyközönség szeme elé, a grafikák művészi színvonala, szépsége megérdemli, hogy az alkotó rajzait a nagyközönség egy kiállítás és egy kiadvány keretében megismerhesse és megcsodálja –  mondja a Strobl Alajos Emlékhely Alapítvány képviseletében a művész unokája, Stróbl Mátyás, akitől azt is megtudtuk, hogy a mester édesapja az általános műveltség fontos részének tartotta a rajztudást, ezért gyermekeit már korai gyermekkortól rajzoltatta. Így Strobl Alajos ezt nem kötelességnek, hanem szórakozásnak tartotta, ezért tehetsége is hamar megmutatkozott. 

A rajzok túlnyomó többsége ugyanakkor általában akkor született, amikor is a művésznek nem volt lehetősége a mintázáshoz, így például a katonaság éveiben, az I. világháború során, vagy éppen a barátaival töltött medvevadászat néhány napja alatt. A rajzok nagy része a vázlatkönyvek révén családi tulajdonban van, más részük azonban az évek során elkallódott. A család máig keresi például annak az úgynevezett Zumbusch-Vépy albumnak a rajzait, melyek a legszebbek voltak Stróbl katonaévéből.