Arra a kérdésre, hogy mitől szép egy nő, rengetegen keresték már a választ. Az 1700-as években élt japán Nisikawa Szukenobu egészen odáig merészkedett, hogy 32 pontba foglalta össze a női szépség ismérveit. Szerinte például a nő „hasa lapos legyen és fehéres, csípője hullámozzon, mint a fűzfaág”. Ezzel szemben a barokk korban a húsos combok és a széles csípő dobogtatta meg a férfiak szívét. Közmegegyezés tehát nem született, így ma a művészek legtöbbje nem a tökéletes szépség ábrázolására törekszik, hanem megelégszik azzal, hogy a saját nőideálját örökíti meg az utókor számára. Így volt ezzel az érzékiség szobrászának tartott Gaston Lachaise is, akinek Kelet-Közép-Európában először a Szépművészeti Múzeumban nyílt kiállítása.

„Minden férfi öröktől fogva magában hordja a nő képét, nem ennek vagy annak a bizonyos nőnek a képét, hanem egy bizonyos nőét. Alapjában véve ez a kép egy tudattalan, az ősidőkből származó és eleven rendszerbe beágyazott öröklöttség, az ősök sorának a nőkről szerzett valamennyi tapasztalatát összegző archetípus, az összes benyomások lecsapódása” – vallotta a nagy filozófus, Carl Gustav Jung. Gaston Lachaise számára ezt a bizonyos Nő-t a nála tíz évvel idősebb férjes asszony, Isabel Dutaut Nagle jelentette. Ő volt az, aki miatt otthagyta a párizsi képzőművészeti akadémiát, feladta fellendülő karrierjét és Amerikába költözött. A nagy tehetségű ifjú művész az Újvilágban ismert mesterek segédjeként dolgozott, miközben éjszakánként saját műtermében egyéni elképzeléseinek megvalósítására törekedett. Küldetésének a női szépség és azon belül is az akkor már feleségül vett Isabel ábrázolását tekintette, akiben a teljességet találta meg, s akihez fűződő viszonyát a következő szavakkal jellemezte: „Ő az elsődleges inspiráció, aki felébresztette vízióimat, és a legfőbb hatás, amely irányította energiáimat. Teljes művészi pályafutásom hivatkozási pontjául szolgál.” Isabel volt az élethosszig tartó múzsája, modellje, akinek egész életművét szentelte, hogy halhatatlanná tegye.

Első egyéni kiállítása 1918-ban a New York-i Stefan Bourgeois Galériában nyílt meg, ahol a legnagyobb sikert a – hazai tárlaton is látható – Felemelkedés című életnagyságú aktja aratta. A feleségéről mintázott, lábujjhegyen ágaskodó bronzszobor mára a művész legismertebb és legimpozánsabb alkotása lett, amely amellett, hogy Isabel külső jegyeit idézi, az ideális nő archetípusa is. A Felemelkedéssel ellentétben későbbi művein a hangsúly a külsőségekről egyre inkább az asszony iránt érzett szerelem és vágyakozás irányába terelődött. Az évek múlásával nőalakjának üdesége megváltozott, munkáin először az érett, majd az egyre inkább idősödő nővel találkozhatunk. Kezdeti realizmusát ezzel párhuzamosan az expresszionizmus váltotta fel, szobrainak hangulata a líraiból erotikussá változott, néhol egyenesen a groteszk határát súrolja.

Ilyen például a halála évében megalkotott – fej és alsótest nélküli – Torzó felemelt kezekkel című munkája, a magyarországi kiállítást reklámozni hivatott „kebelcsoda”. A fejlődési irányt legjobban mégis két monumentális alkotásának összehasonlítása érzékelteti. Míg a Felemelkedés kecses eleganciájával hódít, addig az évtizedekkel későbbi Álló nő sokkal robusztusabb és energikusabb. A hódító nőből az évek során ugyan öregedő asszony lett, ám a művész életművének minden kisebb-nagyobb alkotásán érezhető a tisztelet a múzsája és a női nem iránt, s szinte egyáltalán nem találkozhatunk a negatív értelemben vett bujasággal és kacérsággal.

Gaston Lachaise alkotásai közül a Szépművészeti Múzeumba közel negyven szobor érkezett a bostoni Lachaise Alapítvány, valamint amerikai magángalériák közreműködésével. A január 8-ig megtekinthető tárlathoz kapcsolódóan a múzeum csütörtökönként rendkívüli, este tíz óráig tartó nyitva tartással és „A Nő” témájához kapcsolódó társművészeti programokkal – tánc, előadóest, koncertek – igyekszik teljessé tenni a befogadás élményét. Október 27-én például az esti koncertet követően fél nyolctól Anyák, szeretők, védelmezők – Válogatott istennők az Egyiptomi Gyűjteményben címmel tárlatvezetést tartanak, majd kilenc órától Lachaise nőalakjaival ismertetik meg a látogatókat.

(B)