Az elveszített fiú visszatér – filmvásznon és musicalben

Charles Spencer, ismertebb nevén Charlie Chaplin 1921-ben jelentkezett első egész estés filmjével, a komikus és drámai elemeket ötvöző A kölyökkel, ami óriási sikernek bizonyult, és a kritikusok később is az egyik legjobb, egyben legszemélyesebb műveként tartották számon. Chaplin elsőszülött fia, Norman ugyanis rendellenességgel jött a világra, így mindössze három napig élt. Apja tíz nappal a halála után kezdte el A kölyök munkálatait.

E film történetéből, valamint keletkezési körülményeinek egyes mozzanataiból alkotott musicalt a Nagy Tibor zeneszerző, Bradányi Iván dalszövegíró és Pozsgai Zsolt szövegkönyvíró hármas. Művük 1992 decemberében debütált a pesti Broadway-n, és azóta több teátrum is repertoárjára tűzte. A legfrissebb változat a Magyar Színház műsorán szerepel, Nagy Viktor rendezésében.

Az első jelenetben Chaplin éppen stúdiót avat. Eközben kiderül, hogy még nem ment be a kórházba a feleségéhez, pedig az asszony három nappal ezelőtt világra hozta a gyermeküket. Aztán nyilvánvalóvá válik, hogy már nem pótolhatja e mulasztást: a helyszínre érkező neje fagyosan tudatja vele, hogy a fiuk elhunyt.

Chaplin a stúdió mögötti sikátorba vonul, hogy magára maradjon a fájdalmával, ám ekkor egy utcakölyök szalad oda hozzá: azt kéri, hogy mondja magát az apjának, ugyanis egy rendőr van a nyomában. Chaplin az óhajnak megfelelően tárgyal a kisvártatva meg is érkező egyenruhással – és e felvezetés után kezdetét veszi a filmből ismert történet.

Charlie egy napon magára hagyott csecsemőre bukkan. Miután elolvassa a levelet, amelyet az anyja tett a kicsi pólyájába, és amelyben arra kéri az ismeretlen megtalálót, hogy úgy nevelje e gyereket, mintha a sajátja volna, elhatározza, hogy így is tesz. Az, hogy nincs rendes állása és társadalmi státusa alacsony – kisebb-nagyobb trükkökből élő csavargóként tengődik –, nem gátolhatja szándéka megvalósításában.

Így a néző tanúja lehet, ahogyan a magát apának érző férfi, valamint a magát a fiának valló lelenc olyannyira összecsiszolódnak, hogy azt gondolják, immár elválaszthatatlanok. Csakhogy a gyerek világra hozatala után kényszerű döntést hozó édesanya szeretné visszakapni a fiát. A csavargónak egy ponton tehát súlyos döntést kell hoznia: ragaszkodjon-e ahhoz, hogy a kölyök továbbra is mellette legyen, vagy engedje, hogy a vér szerinti anyjával tartson, aki jobb anyagi körülmények között él, tehát biztonságosabb és kényelmesebb körülményeket tud nyújtani neki?

Aztán a cselekmény visszatér a stúdió mögötti utcába, ahol Chaplin találkozott a kissráccal, aki időközben elszelelt. Utasítja hát a munkatársait, hogy kerítsék elő, de azonnal, mert feladata van a számára…

A nézőben legkésőbb ekkor tudatosul: ami a színpadon addig történt, túlnyomórészt Chaplin képzeletében játszódott le és annak megjelenítése volt, hogy a fejében összeállt a következő filmje, amelyet így már csak le kell forgatni…

Aligha véletlen, hogy alkotói egy Hollywoodról szóló dallal nyitják és zárják a musicalt, keretes szerkezetet adva műnek: „Ahol a lényeg csak festett díszlet, / mégis, e képek egekbe visznek!”

Nagy Tibor alapvetően tánczenei megalapozottságú muzsikájában nemcsak az 1920-as évek, de a későbbi korok zenei stílusai is helyet kaptak – például a boogie-woogie vagy éppen a rock and roll. Bradányi Iván szövegei tökéletesen illeszkednek a zenéhez – előadásuk során tehát nem adódnak prozódiai döccenők, kiénekelhetőségi problémák –, és olykor a pesti varieték világát idéző könnyedség, játékosság jellemzi őket. „Végy egy partvist, lendítsd a kart is, / mint valami rohamnál, / még egy söprés, aztán elsöprünk már!”, szerepel például egy házmesternő feladatairól szóló dalban.

Az első felvonás talán legemlékezetesebb száma az, amelyikben Charlie elfogadja, hogy neki kell felnevelnie a csecsemőt: „Csuda csoda történt, apa lettem, / a sok buta törvényt kicseleztem, / soha feleségem nem volt, mégis / született egy kisfiam!”

A gyermekéről ideiglenesen lemondó anya a Soha már című dalban vall a szándékairól és érzéseiről: „Aki újrakezd, mert hite van, / annak mindig jut egy álom, / aki bátor, annak szíve van, / az győz a nagyvilágon!” Ezt a számot minden további nélkül az életerős, öntudatos, magabiztos nők himnuszai közé lehetne sorolni. A második felvonás leginkább szívhez szóló dalai a címszereplő kölyök és szerelme, Lucy kettőse, valamint a finálét megelőző Nyújtsd a két kezedet.

A szólóban vagy duettben előadott, lírai hangulatú számokat kórusra írott, lendületes tömegdalok ellenpontozzák – az első felvonásban elhangzó, vagány Az utcanép dala vagy a már említett házmesterségről szóló Madame Foyer például ilyen. Ahogy a második felvonás felütése, a lábakat valóban mozgásra bíró Járjunk táncot, valamint a folytatását jelentő, Gyenes Ildikó koreográfiájával kiegészülve parádés Ted, a kapitány is.

A címszerepet alakító Gyetvai Martin magabiztosan énekel, a Chaplintől segítséget kérő utcakölyköt és a Charlie által elképzelt film központi alakját egyaránt hibátlanul megformálva.

A Chaplint játszó Szemenyei János szemléletesen érzékelteti a beosztottjaival viccelődő főnök leereszkedése, a gyásztól gyötört férfi sebzettsége és az alkotása sikeréért valamennyi kreativitását felhasználó filmkészítő hozzáállása között mutatkozó különbségeket, és ahogy az Apa lettem-et énekli, az szívmelengető.

A kölyök édesanyját alakító Jenes Kitti az anyagi nehézségeit sikeresen leküzdő, szülői kötelességeit el nem feledő, céltudatos nőként jeleníti meg Maryt. A menhely lakóit egzecíroztató Ted Pavletits Béla alakításában egyértelműen komikus alak, a körülötte csetlő-botló „katonákkal” együtt hol Dickens műveinek világát idézi, hol Rejtő Jenőéit.

A leghálásabb szerep azonban Madame Foyeré, így Lőrincz Nikol el is lopja a show-t, valahányszor színre lép: megformálásában a házmesternő kissé egyszerű, ám keménysége ellenére is kedvelhető, kedvezőnek nem mondható helyzetében is helytállni igyekvő asszony, a történet legizgalmasabb női karaktere.

A Rózsa István által tervezett díszletek érzékletesen jelenítik meg a húszas évek amerikai külvárosának sivárságát és nyomorát, valamint a pénzes elit környezetét jellemző fényűzést. Horváth Kata jelmezei jól jellemzik e két, olykor távol lévőnek tűnő, valójában azonban egymás mellett, összenőve létező közeget.

A kölyök tehát tökéletesen visszaadja a családra találás és szeretetkötelékben való létezés meghittségét, örömét, a „ketten a világ ellen” csibészes hangulatával kiegészítve. A musical mindemellett tiszteletteljes főhajtás Hollywood kreatív oldala előtt, ami abban nyilvánul meg, hogy ugyanolyan igényes és profi szórakoztatást nyújt, mint az álomgyár futószalagjáról lekerült, legjobban sikerült darabok.