Az őrült gitáros
Ritkán fordul elő, hogy nem angol nyelvterületről származó testvérpár neve az egész világot bejárja, főleg ha mindketten ugyanazt a hangszert, a gitárt választották. Rudolf Schenker és akkor tizenhét éves öccse, Michael az 1970-es évek elején a német Scorpions együttessel igyekezett megtörni a pop/rock angolszász egyeduralmát.
Michael azonban önálló szerepre vágyott, amit a brit UFO együttesben osztották rá, jóllehet alig értette zenésztársai anyanyelvét, amikor Londonba költözött. Ez az 1979-ig tartó időszak alapozta meg hírnevét és ezt követően már valóban saját lábára állhatott.
A Michael Schenker Group működésének négy évéből nyújt válogatást a nemrég megjelent Walk The Stage kiadvány, amelynek első CD-je olyan koncertet mutat be, amelyet bár alig egy hónappal bemutatkozó lemezük megjelenése után rögzítettek Londonban, mégis hosszú ideje tartó összeszokottság jeleit mutatja.
A két következő CD sajátossága, hogy egy osakai délutáni és esti koncertet elevenít fel. Ha ez nem lenne feltüntetve, aligha gondolná valaki, hogy aznapi eseményekről van szó, hiszen a kiváló adottságokkal rendelkező énekes, Gary Barden hangján nem érződik a megerőltetés, társai játékából pedig nem hiányzik a lelkesedés. A negyedik korong az 1982-es, rangos Reading fesztivál magával ragadó hangulatával kedveskedik a hallgatónak, pedig izgalmakban nem volt hiány. A fél éve bevett és részegeskedő Graham Bonnettől aznap váltak meg, így a visszafogadott Bardennel mindössze kétórás próba után álltak az óriási tömeg elé.
A csapat ekkorra már annyira összenőtt, hogy Schenker még az Ozzy Osbourne által küldött meghívót sem fogadta el. Döntése helyességét az 1983-as, Hammersmith Odeonban felvett videofilm bizonyítja. Ennek egyórás részlete annak idején megjelent, a kétnapos koncert teljes anyaga azonban csak első ízben látható DVD-n, ahogyan Schenker örökzöld szerzeménye, a Doctor Doctor, a Scorpions két tagja, Rudolf Schenker és Klaus Meine színpadra fellépésével.
A nem túl szerencsés változást Michael gyermeke hozta meg, akinek születése miatt az újdonsült apa pályafutása csúcsán majd egy évre visszavonult a nyilvánosságtól. Ettől kezdve állandóan változó felállású zenekaraival próbált szerencsét, de a régi dicsőséget már nem tudta visszaszerezni. Egyre erősödő italozása szélsőséges megnyilvánulásokhoz vezetett, valósággá vált saját szerzeménye, az Attack of The Mad Axeman (Támad az őrült gitáros). Előfordult, hogy annyira feldühödött basszusgitárosa hibáján, hogy azonnal, koncert közben próbálta meg helyben hagyni, amikor pedig a szerencsétlen nem csak a színpadról menekült el, hanem az épületből is kifutott, Michael az utcán hajszolta tovább. A személyes tragédiák sem kerülték el. Felesége elhagyta és megszökött közös gyermekükkel, menedzsere pedig az összes keresetével felszívódott.
A Walk The Stage azonban nem ezekről a hányattatásokról szól. A korábban meg nem jelent élő felvételek azt a muzsikust mutatják be, aki minden különösebb felhajtás és külsőség nélkül pusztán tehetsége révén küzdötte be magát a gitárhősök közé. Világhírű zenészek, köztük Don Airey, aki egy ideje a Deep Purple orgonistája és a legnagyobb dobosok egyike, Cozy Powell, keresték az alkalmat, hogy játszhassanak vele. Schenker egyedi gitárszólói ugyanúgy védjegyévé váltak, mint a lábai közé ágyazott, V alakú, fehér testű hangszere és hétköznapi megjelenése. Annak idején a változó divat majmolása helyett mindig farmerben és műszőrme galléros fekete bőrdzsekiben lépett fel. A színpadon nem sokat változtatta helyét, inkább játékára összpontosított.
Az 1955-ben született Michael életútja jól mutatja a csillogás és hírnév mögötti gondokat, amelyekből alig sejt valamit a külső szemlélő. Számára különben is a koncertélmény a fontos, amelyet a CD-vel és a filmmel otthonába is magával vihet.
Szakács Gábor