Háromgenerációs bábos dinasztia tagjaként már hat évesen játszott egy családi előadáson, és egész életében minden tudásával, életörömével a közönséget szolgálta mágikus erejű előadásaiban.

A Korngut-család évszázados bábjátékos hagyományát folytatta Kemény Henrik, akinek csizmadia nagyapja 1897-ben kapott belügyminisztériumi engedélyt „dal, testgyakorlatok és bűvészeti előadások” megtartására. Bábjátékokat adott elő, majd állandó színházat épített Külbudán. Fia, Henrik egy ideig még New Yorkban is dolgozott a Metro-Goldwyn-Mayer stúdióban, de 1912-ben hazatért és családi színházat alapított: a Népligetben a Mutatványos téren működő bábszínházat 1982-ben kultúrtörténeti emlékké nyilvánították, de sajnos idén októberben porig égett.

Ebben a mutatványosbódéban nőtt fel az 1925-ben született, ifjabb Kemény Henrik és öccse, Mátyás is. Még nem járt iskolába, olvasni sem tudott, amikor már gyakorolta a bábozás művészetét az apja által készített Miki egér figurával, és hatévesen szerepelt először egy csetlő-botló másodegeret alakítva apja mellett. Nem sokkal később lépett fel a pótvizsgázó Vitéz Lászlóval, tízévesen pedig kifaragta első figuráját, és eljátszotta első főszerepét, méghozzá a Koldus és királyfi kettős alakját, egy másfél órás előadásban, súgó nélkül.

Édesapja munkaszolgálat közben eltűnt, öccsét pedig a szovjet megszállás után tévedésből fasisztaként tartották fogva egy ideig, így ő vette át a bábszínházat. 1953-ban azonban államosították a városligeti mutatványosteret, ekkor az utolsó pillanatban, éjszaka mentette meg a bábok és díszletek nagy részét, Bálint Endre festőművész műtermében bújtatva el őket, míg a bábszínházas bódét a rendszer bürokráciáját kihasználva tudta megóvni a lebontástól. Innentől kezdve az Állami Bábszínházban lépett fel.

Jellemző történet, hogy a hatvanas években elvégeztették vele a Bábszínészképzőt – ahol ő maga is tananyag volt. Az intézmény műhelyében eközben két évtized alatt számos bábot is tervezett és készített, majd idővel visszatért a vándorbábozáshoz, egy Trabanttal kezdte el járni az országot. Az ő nevéhez fűződik 1955-ben az első vidéki bábszínház megalapítása is Győrben. 1992-ben a Kolibri Színházhoz csatlakozott.

Az egész ország ismerte az általa elbábozott figurákat, Vitéz Lászlón kívül köztük volt Hakapeszi Maki, Süsü, a sárkány, Furfangos Frigyes, Gyufa Gyuri és Sakk Matyi is. Legkedvesebb figurája mégis a furfangos mókamester, az igazság palacsintasütős bajnoka, Vitéz László volt, akinek kalandjaiban a jó és a rossz szimbolikus küzdelmét ábrázolta sajátos humorral és a kisgyermekek számára is érthető módon.

A kommunizmusban korszerűtlennek tartották a figurát, tréfálkozását burzsoá kegyetlenségnek, de Kemény Henrik így is eljátszotta ezeket az előadásokat az Állami Bábszínházban, Bohócverseny címmel csapva be a rendszert, amihez egyébként Tersánszky Józsi Jenő is írt néhány kedves jelenetet. A Vitéz László közismert előadásainak – mint az Elátkozott malom, Elásott kincs – nem voltak szövegkönyvei, mert a családban mindenki kívülről ismerte őket, de több felvétel is őrzi az alakításokat. 1972-ben készült a Vitéz László és a többiek című sorozat, míg a Vásári bábjátékos című filmben, Szabó Attila rendezésében a paraván mögött dolgozó művészt is rögzítették.

Élete során számos elismerésben részesült, a Népművészet mestere címet, a Gyermekekért Érdemérmet, a kiváló művész címet is elnyerte, 2005-ben pedig Kossuth-díjjal tüntették ki a hazai vásári bábjáték legtisztább hagyományainak őrzése és terjesztése érdekében végzett tevékenységéért, hét évtizedes, országszerte ismert és elismert legendás művészetéért. 2008-ban Prima-díjban részesült, idén júniusban pedig Mutatványos Napot rendeztek a tiszteletére Debrecenben, ahol ő is fellépett egy rövid produkcióval, a négerek táncával.

Fehérváry Krisztina