Badacsony, Badacsony, te csodás!

Rekordszámú látogatót vonzott az idei Badacsony New Yorkban bemutató a budapesti New York Palotába. A minden korábbinál nagyobb érdeklődés örvendetes, hiszen nagy nevű, de valós értékeiben, azok mélységeiben csak kevéssé ismert borvidékről van szó.

Idén 29 borászat kínálta legszebb tételeit, melyek újfent bizonyították, hogy a badacsonyi dűlők rendkívül izgalmas, jó savú, szép savszerkezetű borokat adnak. 

És nem csak az elmúlt évekből szűrt borok adnak szép és maradandó élményt a kóstolóknak, hanem a korosabb, akár muzeális tételek is. A badacsonyi borok ugyanis hosszan eltarthatók. 

Erről meggyőződhettünk nem csak – például – a Borbély Pince 1991-es évjáratú, még mindig erőteljes, élményt adó olaszrizlingjét kóstolva, hanem a NAIK Badacsonyi Szőlészei és Borászati Kutatóállomás által kínált, 1969-ből (!) való semillonját ízlelve is. Utóbbi tétel korához képest megdöbbentően kevéssé mutatott oxidált jegyeket. 
Kár, hogy – mint megtudtuk – a korabeli szüreti dokumentációnak nyoma veszett az évtizedek alatt, miképp azt sem tudjuk, hogy mikor, miért és hogyan került Badacsonyba ez a Bordeaux-tól mintegy 50 kilométerre délre található Sauternes-ben közkedvelt, a helyi édes borok egyik alapját adó fajta.

Ezzel együtt mostantól már a tapasztalat adta bizonyossággal kijelenthető, hogy a badacsonyi borok ideális esetben közel 50 év után is jó formában vannak. 

Innentől az a feladat a borászok, a szakmai szervezetek, a bormarketingért felelő illetékes intézmények, a média és nem utolsósorban a borkedvelő közönség számára, hogy a Badacsony nagyságát országszerte és persze a széles-tágas világban is bátran híreljék. 
Bizony van mire büszkének lenniük a vulkáni lejtőkről bort szűrő pincéknek!

Á.B.