Bajcsy-Zsilinszky Endre közéleti pályája jobbról indult: a Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt fajvédelmétől a demokratikus nacionalizmusig. A Horthy-rendszer első évtizedének társadalmi ellentmondásai szülték ezt a kötetet: a polgári kapitalista berendezkedés elleni küzdelem. Helyébe nemzeti társadalmat állított volna, ahogy kötetében fogalmazott: „Az új nemzeti társadalom tehát magáévá teszi a szocializmusból is, a kapitalizmusból is azt, ami egyetemes emberi – művelődési, gazdasági, erkölcsi – érték, vagy legalább azzá tehető, s ezeket az értékeket továbbfejleszteni s új harmóniába egyesíteni törekszik.” De úgy, hogy gátat szab a „kapitalista elgépiesedésnek” s a „szociáldemokrata elgépiesedésnek”: a tőke- és az osztálydiktatúra között, a tradicionális magyar parlamentarizmus megtartásával. Érdek-képviseleti alapon újjászervezett társadalmat tűzött ki célul, viszont leszögezte: „ezen a földön nem lehet fasizmust csinálni és törvényhozást tiszta érdek-képviseleti alapon”. A népképviseletet nem az olasz diktatúra, hanem a magyar alkotmányosság fundamentumára helyezve képzelte el: „az új nemzeti állam tehát a területi és osztálybeli nemzettagozatok részönkormányzatainak hierarchiáján épül fel”.

„Egyetlen olyan párt van, amelybe néha belenyilall a magyar írói hagyomány, s ha eltorzulva is a Zrínyitől Adyig, Szabó Dezsőig előre adott hun-posta szavát véli hallani az ember: a Nemzeti Radikális Párt. Ez a párt legalább akart tanulni, s legalább szeret hivatkozni; s ha pártnak kicsiny is, alig néhány ember műve, nem lehetetlen, hogy a közeljövőben váratlanul felemeli az ár, melyet az idő hajlamai és a magyarság szenvedései hajtanak alá. […] A történelmi erők megítélésében, akadályok és erőforrások felismerésében alighanem félre-félrefog ez a párt, de a hagyománytól és itt-ott Európától vett leckék mégsem ártottak meg; amit akar, a sors diktálta magyar politika irányába esik” – írta az 1930 novemberében, Tarpán zászlót bontott pártról Németh László, hozzátéve, hogy alapelvekben nem lát áthidalhatatlan különbséget. S kétségtelen: a népi írók, a mozgalom számos személyisége sorakozott fel Bajcsy-Zsilinszky szociális radikalizmusa mögött. Az irodalmi és kulturális szervezés vezetője Féja Géza, a párthoz közel álló orgánumok szerkesztője, publicistája volt. A parasztfiatalsággal kapcsolatot tartó bizottság élén Sértő Kálmán, a baranyai Bisséről a fővárosba hervadt, fiatalon elhunyt költő állt, s a későbbi könyvkiadó, Püski Sándor szerepet vállalt az általuk félfeudális világnak tartott viszonyok ellen, a szociális Magyarországért indított harcban. De a biharugrai író, Szabó Pál s a Fekete Bojtár, a költő Sinka István is rendszeresen publikált a párt hivatalos lapjaként megjelenő Előőrsben (később Szabadság címmel került nyomdába a parasztság ügyét hangsúlyosan felkaroló orgánum).

Féja Géza Szabadcsapat című művében rögzíti, hogy a nemzeti néppárti modellt szolgáló párt lapjában Zsilinszky „tágas helyet juttatott” az irodalomnak. Szellemi tartalékai, felszínre hozott spirituális energiái ellenére 1936-ban véget ért a nemzeti radikalizmus intézményes története: december elsején a Nemzeti Radikális Párt csatlakozott a kisgazdapárthoz. Bajcsy-Zsilinszky Endre világképe az ellenzéki FKGP-ben talált otthonra. A harmadik utas vonal merített a magyar problémákra specifikus magyar választ adni kívánó gondolatkörből, mely elméletben ösvényt taposott a neobarokk rezsim és a marxizmus között.

A Glatz Ferenc által szerkesztett Magyarországi pártprogramok 1919–1944 című kötet a rendszerváltás után, 1991-ben közölt részleteket a szövegből. A bevezető szövegben hasonló minősítés olvasható, mint amit még 1988-ban Sebestyén Sándor írt a Nemzeti Radikalizmusról: progresszív és retrográd vonások keverednek benne. És tulajdonképpen ebben lehet megragadni a lényegét annak, miért váratott magára Bajcsy-Zsilinszky Endre művének újranyomtatása. A téma iránt érdeklődők számára a Vigh Károly történész által alkotott Bajcsy-Zsilinszky Endre című könyv nyújthat segítséget: jól argumentált szakmunka ez, mely a Szépirodalmi Kiadónál jelent meg 1992-ben. Hasznos adalékokkal, magyarázatokkal szolgál a nemzeti radikalizmussal kapcsolatban.

A szocializmus idején ambivalensen viszonyultak a politikushoz. Jobbára a második világháború alatti németellenes harcát értékelték, ám eszményeit zavarosnak tekintették. A Magyar Ház Kiadó által megjelentetett kötet a második teljes kiadás azóta, hogy megfogant a sajátos magyar radikalizmus eszméje. A magyar politikai irodalom megkerülhetetlen történeti dokumentuma.

Vass Krisztián