Mert nincsen olyan kutatás, legyen az természettudományhoz vagy társadalomtudományhoz tartozó, amely ne hordozná magában a tévedhetőséget. Nem azért, mert rosszul képzett szakemberek kezébe kerül egy-egy megoldandó feladat, hanem mert a zsákutcákat is be kell járni ahhoz, hogy a következő generációk már ne tegyenek meg fölösleges utakat. Természettudományokban különösen nagy szerepet játszanak a módszerek, amelyek egy adott időszakban rendelkezésére állnak a szakembereknek. Rendkívül sokat fejlődött ilyen téren a biológia, az orvostudomány, a csillagászat, a geológia, a fizika és sorolhatnánk tovább. Ha nem készítettek volna hatalmas távcsöveket, ma is azt hihetnénk, hogy csak a mi naprendszerünk van a kozmoszban. Ha nem dolgoztak volna ki fizikusok, kémikusok, biológusok olyan módszereket, amelyek a különböző élő és élettelen tárgyak abszolút és relatív korát meghatározzák, hiába állnának rendelkezésünkre tízezer-százezer számra előbányászott leletek, nem sokat lehetne velük kezdeni.

Léteznek a tudományok között olyan diszciplínák, amelyeknek a hétköznapi ember számára nincs gyakorlati haszna, így nem is értik, miért adj valaki a fejét ezek kutatására. Nem is gyakran hallani róluk, hacsak nem bukkannak valamilyen szenzációs leletre. Ilyen eset azonban a szerencsét is figyelembe véve, egyszer-kétszer adódik egy kutató életében. Az élet nagyobb részében végzi a mindennapok aprólékos feladatait, reménykedve, hogy majdcsak rákacsint a szerencse. Akinek nincs kitartása, nem szereti eléggé a szakmáját, az ne is kezdjen ilyen munkába.

Nemrég egy ilyen szakterület sikeres kutatójára esett a média választása. Az Év Ismeretterjesztő Tudósa Díj – a „csillaggal” – Kordos László paleontológus birtokába került. Az elismerést a Tudományos Újságírók Klubja alapította 1996-ban, amit elsőként Simonyi Károly fizikus vehetett át, majd több, hasonló színvonalon dolgozó, egyéb szakterület képviselője. Az elismeréshez tartozik egy nagyon érdekes adomány: a díjazottak nevét egy-egy csillag viseli az égbolton, és az elnevezésről oklevelet állítanak ki. Így nemsokára, ha föltekintünk az égboltra, valahol az univerzumban ragyog egy Kordos László nevű csillag is.

A sok bírálat ellenére akár Budapest új építészeti jelképe is lehet az a 31 ezer négyzetméteren megvalósuló új beruházás, amelyet ma már mindenki CET-ként ismer. Az elnevezés a bálna alakú épületre utal, amely nem mindennapos átalakulás eredményeként születik meg: az egykori ferencvárosi közraktárakból valami merőben új jön létre.

Ha valaki azt gondolja, egy újabb pláza nyitja meg kapuit az év végén, téved: az új épületegyüttes mind külső megjelenésében, mind funkciójában eltér az eddig megszokottaktól. Rusztikus-eklektikus stílusával, tágas tereivel, helyenként kilencméteres belmagasságával a most megvalósuló projekt a múlt század iparának hagyatékából a modern építészet formavilágán keresztül a jövőbe kalauzolja a látogatót. Művészi formába önti és átvezeti a XIX. századot a jövőbe. Izgalmas látvány a bálna alakjára hasonlító gigantikus épület, amely mégis harmonikusan illeszkedik a Duna-parti városképbe.

Az új létesítmény közvetlenül a folyó partján helyezkedik el, összterülete megközelíti a 31 ezer négyzetmétert, amelyből a hasznosítható terület 12 500 négyzetméterében egy 1050 fős rendezvényterem is helyet kap. A létesítményhez tartozik egy 250 parkolóhelyes mélygarázs és tíz buszt befogadó külszíni parkoló is. A kulturálisszórakoztató központ galériáknak, könyvesboltoknak, éttermeknek, kávéházaknak és közel 200 méter hosszan elhúzódó Duna-parti terasznak is helyet biztosít.

Márton Imrével, a Porto Investment Hungary Kft. ügyvezetőjével, a beruházást irányító építőmérnökkel február végén sétáltunk végig az épülő bálna testében. Az akkor még zord tél, a helyenként még fedetlen épület, az építőanyagok, a burkolatlan vasbeton szerkezet arról árulkodtak, rengeteg munka van még hátra az átadásig.

A bejáratnál az építkezéseken megszokott konténerek, fapallók és zaj fogad. Márton úr reggeltől estig kint van az építkezésen, saját maga felügyeli az ilyenkor, télvíz idején igencsak kemény erőfeszítést igénylő munkálatokat.

– Harminc százalékkal lassabban halad a munka a téli időszakban – mondja az ügyvezető, hozzátéve, hogy ennek ellenére tartják az ütemtervet.

A Porto Investment Hungary Kft. a fővárosi önkormányzattal kötött szerződése alapján közel 31 millió eurós (mintegy nyolcmilliárd forintos) beruházása ellenértékeként az átadástól számított 25 évig a szerződéses feltételek szerint hasznosíthatja az új létesítményt. A koncepció- és építésiengedély-terveket az ONL Hungary Kft. készítette, a bérbeadást a beruházóval közösen Cushman and Wakefield Kft. végzi, ám a tulajdonos mindvégig a fővárosi önkormányzat marad.

– Tőlünk gyakorlatilag csak szolgáltatást vásárol az önkormányzat, az épület üzemeltetési jogát a beruházás ellenértékeként kaptuk meg. Vagyonátruházás nem történik. A szolgáltatás díja a kereskedelmi üzemelés kezdőnapjától számított első nyolc évben egyenesen arányos az önkormányzat bérleti szerződésekből származó bevételeivel, vagyis, ha az önkormányzatnak a bérleti szerződésekből nem származik bevétele, akkor nem fizet szolgáltatási díjat a beruházónak. Ez alól kivétel az első két évben esetlegesen szükséges és maximalizált önkormányzati hozzájárulás. Csak az üzemeltetés kilencedik évétől fizet az önkormányzat egy meghatározott összegű szolgáltatási díjat, amennyiben a Porto Investment szerződésszerűen üzemelteti az ingatlant – avat be a megállapodás részleteibe Márton úr, akitől azt is megtudjuk, hogy a hasznosítható alapterület harminc százalékát kulturális célokra kell felhasználni.

– A CET olyan találkozóhely lesz, ahol a kultúra, a gasztronómia és a kereskedelem találkozik. Olyan bérlőket fogunk keresni, akiket a plázákban, az eddig megszokott bevásárlóközpontokban nem lehet látni: kézművesek, iparművészek, népművészek, galériák kapnak itt helyet. A legalsó szinten pedig gasztropiacot szeretnénk berendezni nyugat-európai minőségben, amely színvonalas környezetben mutatja be a magyar termékeket, hungarikumokat, mint például a magyar borokat, ahol kiváló minőségű mangalica, szürkemarhahúst, szarvasgombát lehet kapni, és ahol az árukínálathoz illeszkedő szolgáltatások társulnak – tette hozzá.

A CET elnevezés részben a helyi időzónára (Central European Time), részben az új épület szerkezetének formájára utal. S bár a módosított tervekben a bálna orrát lekerekítették, a régi megmaradt épülettömbök közötti részt hatalmas, íves üvegtető fedi majd, amiről nemcsak a hatalmas cethalra, de a Duna hullámzására is asszociálhatunk.

A szabályozási előírások a megmaradt három közraktárépület legalább hatvan százalékának a megtartását írják elő, ezt a beruházó maradéktalanul be is tartotta.

– Rendkívüli mérnöki mestermunkát hagytak ránk az elődök: az épületek alapozását facölöpökkel oldották meg, amelyek a talajvízben állnak olyan stabilan, hogy több mint száz év alatt egyetlen centimétert nem mozdult meg az épület. Pedig ez egy dunai töltés, ezen álltak a korabeli közraktárak – mutat a legalsó, immár megközelíthetetlen szint felé az építőmérnök.

Az erdélyi származású Márton Imre több évet élt Németországban, és elsajátította a modern nyugat-európai építészet csínját-bínját. A szíve mégis hazahúzta Budapestre. Amikor belevágott ebbe a beruházásba, tudta, hogy nagyon nagy fába vágta a fejszéjét.

– Miénk a kockázat mind a megvalósítás, mind a későbbi üzemeltetés szempontjából. Ha nem találunk elegendő bérlőt, az épületegyüttest akkor is üzemeltetnünk kell. Ami pedig a kivitelezést illeti, azt kell megvalósítanunk, amit az építész elképzelt.

Ezzel együtt is a kerületi szabályozási tervnek megfelelően az épületek északi oldalából mintegy 20 méternyit vissza kellett bontani, hogy a Fővám teret egy új, hússzor ötvenméteres területtel megnöveljék. Így is jelentős mérnöki kihívást jelent a modern, úgynevezett non-standard épületrészek illesztése a korhűen helyreállítandó régi épületrészekhez, valamint a tömör, téglafalas két épület közé beékelődő üvegfalas bejárati rész megvalósítása.

Az üvegtető íveltsége a fő formai elem, ami kívülről ikonikus megjelenést ad a központi épületrésznek, belül pedig kellemes, napfényes teret alkot, amelyet az immáron nyolcvan méter hosszú, 14 méter széles raktárak határolnak.

– Az épületek hatvan százalékát megtartottuk. Középen átriumos sétálóutcává válik az üvegtető alatti tér, a vasbetonszerkezetből épülő tartóelemek segítségével. A bálna kulturális szíve az a multifunkcionális rendezvényterem lesz, amelynek a belmagassága eléri a kilenc métert – mutat végig a leendő sétálóutcán az építőmérnök.

– Kitartónak kell lenni, akkor is, ha adódnak néha konfliktusok. Ez minden építkezés természetes velejárója – szögezi le.

Mindenesetre a Közraktár utcában valami izgalmas, valami szokatlan, valami merőben új épül. Márton Imrének van egy álma: látja maga előtt, amint az unokájával végigsétálnak a nagy cethal akkor már élő testében. Valahogy úgy, mint Dzsepetto és Pinokkió.

Hernádi Zsuzsa