Rácz Tibor szülei a Rábai Miklós kezdeményezte művészeti csoport alapítóiként ismerték meg egymást, ahol édesanyja énekesként, édesapja pedig csellistaként erősítette az együttest. Tibor tőlük örökölte művészi hajlamát, amelynek kifejlesztését kilencéves korában zongoratanulmányaival kezdte meg. Zongoratanára, Sztojanovics Adrienn – akinek Kodály Zoltán a Pünkösdöt írta – nagyon hamar észrevette, hogy tanítványát a gyakorlás helyett sokkal jobban érdekelte a zeneelmélet, az összhangzattan, így ezekre helyezte a hangsúlyt. Az ifjú zongoristát kortársaihoz hasonlóan, a 60-as évek közepén a pop-rock lendülete ragadta magával, és mindmáig felejthetetlen időszakot jelentett számára.

– Hallás után tanultuk a nyugati dalokat, hiszen ezek kottáit csak hellyel-közzel lehetett Magyarországon beszerezni. Utólag visszagondolva ennek is megvolt az előnye, hihetetlenül javította az ember hallásérzékét. Példaképem az igényesség mestere, a Beatles hangszerelője, George Martin volt, míg a hard rock területén a Deep Purple, a progresszív vonalon pedig Keith Emerson, a Yes és a Chicago együttesek. A klasszikusok közül Mozart áll hozzám legközelebb, aki egyébként előszeretettel nyúlt a népzenéhez is. A mai napig lenyűgöz Bach zsenialitása, akinek a fejében valamiféle számítógép lehetett, mert józan ésszel nem tudom felfogni, hogy ennyi dallam egyidejűleg hogyan fért meg az agyában – mesél a kezdetekről Rácz Tibor.

Zeneszerzéssel már gimnáziumi évei alatt is foglalkozott, nem sokkal később pedig az AB Popfesztiválra nevezett két dalával, ezeket Csuha Lajos és Csengery Ottília, a Rockszínház tagjai énekelték.

1979 alapvető változást hozott életében, Németországot választotta új hazájának. Szerencsésnek vallja magát, hiszen másnap már kezében volt a szerződés, amellyel zongorahangolóként állhatott munkába. Ez az anyagi háttér biztosította számára a lehetőséget, hogy több München környéki szerzői estet szervezzen. Ezek egyikén például Késmárki Marika, a Dzsingisz Khan nevű zenekar énekese volt a vendége. Zeneműveit általában 10-15 fős kamarazenekar és egy – mondjuk úgy – popzenekar adta elő. Ahogy teltek az évek, a fiatalember érdeklődése mind jobban a komolyzene irányába fordult, mert elmondása szerint ez a műfaj a kifejezési lehetőségek nagyobb tárházát jelentette számára. Ekkor született a Intermezzo című szimfonikus zeneműve, amelyet a Zilahi Alapítvány támogatásával, Domahidy László szervezésében a Budapesti Kongresszusi Központban egy jótékonysági bál keretében mutatott be. Ezt követte 15-16 évvel ezelőtt a Béke Ima, amit később átdolgozott, és az eredetileg használt szintetizátor helyett immáron élő zenekarral Magyarországon vett fel, mert a komolyzenei részek zenészeit nem tudta volna odakint megfizetni. Ezt egészítette ki a Pater Noster, majd az Overture, Kyrie, Glória, Intermezzo és az Agnus Dei. Az Oratóriumban már megjelenik a középkori gregorián jellegű férfikar, a barokk klasszikus és a jazz, valamint a jellegzetesen magyar hangzást idéző cimbalom, s a szólisták között olyan neveket találunk, mint Domahidy László és Sasvári Sándor. Az egyházi téma, a keresztény liturgia felveti a kérdést, hogy Rácz Tibort csak mint téma érdekelte, vagy érzelmileg is kötődik a valláshoz?

– Mélyen hívő ember vagyok, és szeretném az oratórium bevételét is olyan jótékony célra fordítani, amely értelmet, célt ad az ember életének. A Béke Ima klipjét – vágója Katócs Katalin – már több tévécsatorna leadta, például a PAX naponta háromszor is. A teljes oratóriumot a Musica Hungarica adja ki, a tíz nemzet himnuszát is tartalmazó szimfonikus Intermezzót pedig a kolozsvári opera társulata játssza fel, s augusztus 19-re tervezzük az ősbemutatót – mesél a közeljövőről a szerző.

Ezt követően került sor az m1 Aranyág című műsorának sajtótájékoztatójára. Annak ellenére, hogy Born Ádám szerkesztővel történt előzetes egyeztetésük alapján a műsorban másfél perces részletet játszanak a Kyrie tételből, másfél perces beszélgetést folytatnak Rácz Tiborral, és leadják a Béke Ima teljes klipjét, a valóság egészen másként festett. Az eredeti elképzeléshez képest egészen más időpontra tették műsorát, és ha nem kérdez rá, akkor meg sem tudja a változást és lekési saját műsorát. A Béke Imának még így is csak több helyen megvágott klipje került adásba, ami példátlan a maga nemében, ugyanis ha egy műsor kifut az időből, akkor általában a klip megfelelő pontjától lekeverik, az önhatalmú és a szerző engedélye nélküli vagdosás tilos. Born Ádám szerkesztő azt szerette volna, ha az adás napján betelefonálók között 100 db CD-t sorsolnak ki. Ezzel szemben Éliás Tibor, a Musica Hungarica igazgatója az Aranyág bevételének növelése érdekében minden 5000 forint feletti felajánlónak ingyen CD-t adott volna cége költségén. Ezt az ajánlatot a szerkesztő elutasította.

Rácz Tibor reméli, hogy ez volt az utolsó gáncsoskodás, amellyel a Béke Ima augusztusra tervezett bemutatása előtt meg kellett birkóznia.