Egyszerű fekete-fehér fotók alkotják a Lengyel Intézet legújabb kiállítását, amelyek nem művészi értékük, hanem dokumentarista jellegük miatt képviselnek értéket. Varsót az 1918-as békerendezések során kapták vissza az oroszoktól a lengyelek, a fényképek nagy része pedig az örömöt, a pezsgő, felszabadult, újrainduló, szabad életet mutatja meg. Pillanatba rögzült például a várost átszelő vasútvonal ünnepélyes átadása 1933-ban, egy 1934-es felvételen a hirdetések által neonfényébe öltözött esti városközpont, egy korábbi, 1929-ben készült képen pedig a kor ünnepelt díváját, a csinos Zula Pogorzelskát látni autójának kormánykereke mögött. És ha már autó, a kor fotóriporterei azt is lencsevégre kapták 1931-ben, ahogy overallos munkások serénykednek a Chevrolet varsói üzemének szerelőszalagjai mellett. Hasonló, szociografikus ihletésű felvételek mutatják be a piaci játékautomatáknál szerencséjüket próbálgató fiatalokat vagy az úgynevezett homokfejtőket, akik a Visztulából termelték ki a kavicsot a korabeli grandiózus varsói építkezésekhez. És persze a sportfotók sem maradhattak ki az impozáns válogatásból. Láthatjuk például Halina Konopaczka-Matuszewska súlylökőnőt, Lengyelország első olimpiai aranyérmesét, illetve egy számunkra is igen izgalmas futballkapu előtti jelenetet a lengyel és a magyar labdarúgó-válogatott mérkőzésén. A zsúfolásig telt lelátók előtt, a Legia stadionjában lejátszott meccs a hazaiak 4:2-es győzelmével zárult 1939. augusztus 27-én. Öt nap múlva kitört a második világháború. És a város, amelyről a fotók mesélnek, a XX. század Karthágója lett.
