Brandet építünk
Az augusztus 4. és 7. között második alkalommal megvalósuló Egyfeszt Összművészeti Fesztivál Erdély vadregényes kistájának, a Gyergyói-medencének, az egykori Gyergyószéknek kulturális kincseit népszerűsíti. Kassay Péterrel, az Egyfeszt főszervezőjével a gyergyói identitásról, az itt megvalósuló szinergiáról beszélgettünk, és persze arról, hogyan fest majd az a négy nap, mikor a haragoszöld hegyek lábánál túlcsordul a művészet.
– Tavaly debütált az Egyfeszt, Gyergyó első és egyetlen összművészeti fesztiválja, a beharangozóban pedig azt írták: a gyergyói tájegységet vissza kell helyezni a Kárpát-medence kulturális-turisztikai térképére. Eszerint nem mutatkozik meg olyan hangsúlyosan ez a vidék az összmagyarság látókörében, mint mondjuk Csíkszék vagy a Gyimesek?
– Az igazság az, hogy a Gyergyói-medence egy zárt világ, ide még a meleg is nehezen érkezik meg nyáron. Ezt a különös atmoszférájú világot igazán érdekesen festették le a XIX. században alkotó írók, például Orbán Balázs, aki mondhatni az első kulturális turista volt errefelé, A Székelyföld leírása című munkájában először írt kimerítően e vidékről, vagy a XX. század elején alkotó Nyirő József, aki megállapította, hogy a gyergyói falvak mindegyike színes, ám egyik sem hasonlít a másikhoz. Én pedig hozzáteszem: errefelé az emberek is mások, és erre számos helyi szólásmondás utal. Például a gyergyóalfaluiakról szokták mondogatni a szomszédos településeken, hogy kimentek az erdőbe, találkoztak a medvével, és tőlük származnak az alfaluiak. Persze ez vaskos tréfa, de jelzi azt is, hogy ez a vidék valahogy más, mint a többi. Ahogyan Nyirő írta: morcos, vad és fekete. Mi pedig azt gondoltuk, halálos vétek lenne ezt a minden ízében vadregényes, mégis kulturálisan oly gazdag és sokrétű vidéket nem megismertetni a világgal. Azt szeretnénk, ha ezután valaki hall Gyergyóról, ne az jusson az eszébe, hogy melyik főút halad át a városon, hanem az, hogy Gyergyó ott van, ahol a Gyilkos-tó sötétzöld vize fodrozódik a magas sziklák között, ahol az örmények és magyarok fölépítették Gyergyószentmiklóst, azt a várost, amit például a Bagossy Brothers Company tagjai szülővárosuknak neveznek – és ahol az Egyfesztet rendezik. Erre a gazdag és sokrétű hagyományra szeretnénk építkezni, úgy, hogy a lokális értékeket a globálisak mellé helyezzük. Vagyis gyergyói brandet építünk.
– Eszerint meg kell jelenni a tágabb értelemben vett kulturális térben is?
– Meg kell keresnünk a helyünket az európai kulturális palettán, vagy ha úgy tetszik, a nagyvilági trendekben. És itt ne a rossz értelemben vett globális trendekre gondoljunk, hanem azokra a kulturális értékekre, amelyek jelen vannak a zenében, a színházi vagy a képzőművészeti törekvésekben. Ha ebben megtaláljuk a helyét a gyergyói kulturális értékeknek, arra már alapozhatunk.
Egyfeszt Gyergyószéken
Augusztus 4–7. között 50 helyszínen, több mint 800 programmal várják a közönséget Gyergyóban. Fellép többek mellett a Gipsy Kings, a Csík zenekar, Herczku Ági és Nikola Parov, a Hobo és Bandája, Lajkó Félix, Sárik Péter, Dresch Mihály, Cimbaliband, a Wellhello, a Makám, a Tárkány Művek, az Irie Maffia, a Carson Coma, a Besh o drom, a Kerekes Band, Harry Tavitian; a zenei koncertek mellett képzőművészeti, népművészeti kiállítások, történelmi, gasztronómiai és hagyományőrző bemutatók, természetjáró programok is színesítik a kínálatot. A gyergyószárhegyi Lázár-kastély udvarától Gyergyószentmiklós terein át a Gyilkos-tó partjáig és a Súgó-barlangig Gyergyó legszebb, már-már meseszerű helyszínein várják az érdeklődőket. ν
– Egy összművészeti fesztivál mindig jóval túl mutat önmagán: milyen hozadékai lehetnek a programsorozatnak?
– Gyergyó minden szépsége mellett azt éreztük, hogy az itteni kultúrából – ami például az értékőrzést, értékteremtést, értékcserét és a marketinget egyaránt magába foglalja –, a promóció- és az értékcsereszegmens hiányzott. Szeretnénk elérni, hogy annyian látogassanak el hozzánk, hogy Marika néni is megértse, érdemes az udvarán sátorhelyet adnia az ideérkező turistáknak, többek közt azért is, hogy az abból befolyó összegből a jövőben építhessen a háza mellé egy fürdőszobát is. A tavalyi fesztiválnak hála a helyi kereskedőket összefogó gyergyói ernyőszervezet köszönetet mondott a szervezésért, ugyanis azt tapasztalták, hogy még ennyi turistát sosem fogadtak a városban. Egy ilyen fesztivál tehát nemcsak szemléletbeli változásokat generál, és felpezsdíti a kulturális életet, hanem a gazdaság területén is hozhat némi fellendülést – feltéve, ha jól csinálják.
– Mit ért szemléletbeli változások alatt?
– A fesztiválszervező csapatom tagjai nagyon lelkesek és elhivatottak. Már a kezdetekkor megfogalmaztuk a célokat, hogy mit akarunk pontosan elérni. Úgy látjuk, a fesztivál sikere azon is múlik, hogy sikerül-e Gyergyót visszaemelni arra a helyre, ami a várost megilleti. Ez a cél lebeg mindannyiunk szeme előtt. Ahogyan nagyanyám mondta, aki egyébként mélyen hívő katolikus asszony volt: ha tehetsz valami jót, és nem teszed meg, bűnt követsz el. És ha már megkörnyékezett bennünket a Gyergyószentmiklós központú Egyfeszt ötlete, a gondolat tervvé alakult, bűnös dolog lett volna nem cselekedni. A fesztivál mögött nagyon erős koncepció áll, amelynek része az értékcsere is, amit az előbb említettem. Gyergyó zárt hely, ezt a medencét hegyek ölelik körül, és bármi, ami ide érkezik, nehezen talál magának utat: bármennyire nyitottak itt az emberek, van bennük egy egészséges székely öntudat, miszerint a mi kultúránk, a mi hagyományaink az igazán fontosak. Ami rendben is van, de emellett meg kell ismertetni Gyergyóval azt is, hogy mi folyik a nagyvilágban: ha a helyi és a kívülről jövő kulturális értékeket, energiákat egymás mellé tesszük, azok nem kioltják majd egymást, hanem szinergiaként működnek majd tovább.
– Mikor lehet majd azt mondani, ez egy életképes fesztivál?
– Ezt előre nehéz megjósolni. Tizenöt éven át vezettem egy képzőművészeti intézményt, ahol az idős képzőművészek és művészettörténészek úgy tartották, egy művésztelep akkor ereszt gyökeret, ha már a tizedik évét is megélte. Be lehet robbanni üstökösként a már hosszú évek óta működő kulturálisfesztivál-szcénába, ám én akkor dőlök majd hátra, ha már az ötödik évét is megélte a programsorozat. Talán akkor majd kimondhatjuk, van létjogosultsága, van jövője.
– Van igény az intimebb, emberközelibb rendezvényre?
– Nagyon is! Nem véletlen, hogy az idén tematikus helyszínekben gondolkodtunk: például a dzsessz- és a retróudvart is egy-egy kocsma kerthelyiségében rendezzük be, a világzene és a folk műfajjal a gyergyói Tarisznyás Márton Múzeum árnyas tereiben, a képzőművészettel a zsinagógában, míg a szárhegyi Lázár-kastély vadromantikus, történelmi helyszínén a történelemmel és a népművészettel találkozhat a közönség. E helyszíneknek köszönhetően intimebb lesz a fesztivál, szó szerint bemegy az emberek közé. Persze emellett a focipályán tartott nagykoncerteken a bulizni vágyók is megtalálják majd a hamisítatlan koncerthangulatot. A tavalyi tapasztalatok szerint a középkorúak és az idősebbek látogatták a napközben tartott rendezvényeket, és a fiatalabbak mentek el az esti nagy bulikra. Összességében persze igaz, hogy a fiatal középgeneráció, az ismerni és szórakozni vágyó közönség érkezik hozzánk, ők tényleg kíváncsiak a székely kultúrára. Persze ettől még a közönség is sokféle: nyilván mások ülnek be a dzsesszkoncertekre, és mások az alternatív zenére, ráadásul az érdeklődők összetétele a többi művészeti ág esetében is tovább bontható.
– Könnyen meg lehetett győzni a művészeket, hogy fellépjenek a fesztiválon?
– Az első rendezvényünkön is már nagyon jó tapasztalataim voltak: a művészek az első pillanattól a fesztivál mellé álltak. Ez a segítő hozzáállás az elmúlt egy év alatt mit sem változott, sőt, előfordul, hogy a művészek elcserélik a nyári fellépéseiket, csak hogy itt lehessenek az Egyfeszten. Ez pedig elmondhatatlanul jó érzés, hiszen úgy látjuk, hogy már nem csak mi szeretnénk annyira, hogy sikeres legyen a fesztivál – mások is ezt akarják.