– Manapság a fiatal filmesek többsége az öncélú poénkodással, az abszurd túlhajszolásával hívja fel magára a figyelmet. A DextraMedia azonban más úton jár. Miért?

Moys Zoltán: – Számunkra a világ legtermészetesebb dolga, hogy odafigyeljünk minden olyan jelenségre, amely a magyarság magára találását elősegítheti. Nem a határok számítanak, hanem a nemzet, még ha ezt egyesek másként is gondolják. Ez a szemlélet hozott össze bennünket, és ezért természetes, hogy eszerint dolgozunk. A magyar tradíció és kultúra különböző területeit igyekszünk bemutatni, erősíteni a magunk eszközeivel, és támogatókat szerezni megőrzésükhöz.

– Hogyan kerültek kapcsolatba Böjte Csabával és a dévai csodával?

M. Z.: – Először 2000 nyarán jártam ott egy biciklitúrán. Addig soha nem tapasztaltam olyan szeretetéhséget és annyi kiáradó szeretetet, mint amennyi azokban a gyerekekben van. Nem volt kérdés, hogy visszatérünk oda. Déva a hit, a szeretet, az identitástudat autonóm területe. Végvár. Aki egyszer oda eljut, az visszatér, olyan töltést kap. Csaba testvér missziója ugyanakkor annak élő példája, hogy csak akkor mozdul előre a világ, ha erős hittel cselekszik az ember, nem pedig azon tépelődik, hogy mit miért nem lehet véghezvinni.

V. A.: – Déva menedék. Mindazt, ami itt hiányzik az emberekből és a mindennapi életből, ott megtaláltuk. Ott még számít a magyar kultúra, létezik az igazi, nagybetűs szeretet.

– Hogy lett ezekből az élményekből film?

V. A.: – Vagy húszórányi forgatott anyagból kellett összerakni a 74 perces filmet, ami nem volt könnyű feladat. Nem a művészkedés volt a célunk, s nem dokumentarista szemmel néztük a dolgot. A dévai gyermekotthon túlnőtt önmagán, ma már nem "csak" arról van szó, hogy pár száz utcagyereket befogadtak és nevelnek, hanem egy szinte egész Erdélyt lefedő intézményhálózat alakult ki, gyermekotthonok, magyar iskolák nyíltak vagy nyílnak hamarosan Szászvároson, Szovátán, Petrozsényben, Gyergyószárhegyen, Torockón, Nagyszalontán, Zsombolyán és Csángóföldön. Ezt a nemzetmentő missziót próbáltuk bemutatni.

– Minden idők legdrágább magyarországi kurzusfilmje, a Sorstalanság 2,7 milliárd forintos költségvetésből készült el. És az önöké?

V. A.: – Gyakorlatilag egy fillér nélkül készült el a Csillagösvény. Mérhető költségvetésünk legalábbis nem volt, viszont sok önzetlen segítőnk akadt, mindenki azt tette hozzá, amit tudott. Igazából a Dévai Szent Ferenc Alapítvány állt az ügy mögött.

– Milyen visszhangja volt a filmnek?

M. Z.: – Megdöbbentően nagy sikert aratott. Az Uránia Nemzeti Filmszínházban volt a bemutató tavaly ősszel, Mádl Dalma köztársasági elnökné asszony fővédnöksége mellett. Nagy meglepetés és még nagyobb öröm volt számunkra, hogy telt házas érdeklődés kísérte a filmet. Azóta sok helyen vetítették vidéken is, mindenütt jelentős nézőszám mellett. A film megjelent VHS-kazettán és DVD-n is, kereskedelmi forgalomba azonban nem került. Az alapítvány ezekkel hálálja meg az adományokat.

– Látható lesz-e külföldön is a film?

V. A.: – A Csillagösvényt beneveztük olasz, német és japán filmfesztiválokra, s nemrég készült el a film angol és német szinkronja. A szinkronizálásban ugyancsak sokan segítettek önzetlenül. Mostantól három nyelven szerepel a DVD-ken a film. Készült hozzá egy információs füzet is. Az volt a célunk ezzel, hogy Nyugat-Európában és a világ más részein, ahol eléggé tájékozatlanok az emberek a Kárpát-medencét illetőleg, bemutassuk ezt a régiót, a mai helyzet kialakulásának okait.

– Egy ilyen film folytatásért kiált…

M. Z.: – Lesz is. Csaba testvér olyan tempót diktál, hogy mire elkészült a film, az abban bemutatott tervek jelentős része már a megvalósulás fázisában van, és vannak még újabbak is. Iskola épül például Csángóföldön, ahol a magyar nyelvű oktatás szinte nem is létezik. Május 15-én lesz az alapkőletétel. December ötödike megerősített bennünket abban az elhatározásunkban, hogy az ellenséges médiadömpingben minden lehetőt megtegyünk az emberek szemének felnyitására. Nagyon sokan nem rosszindulatból, hanem tudatlanságból cselekedtek és cselekszenek a nemzet érdekei és a saját érdekeik ellen. Nekünk az a feladatunk, hogy közülük minél többet rádöbbentsünk a valóságra.