Szórakozási és művelődési körkép

A szórakozás kortól független emberi szükséglet. Normális esetben ugyanúgy hozzátartozik az életünkhöz, mint a családfenntartás vagy a háztartás vezetése. De ahogy a mindennapi megélhetés, úgy a szórakozás is lassan megfizethetetlenné válik egy átlag magyar ember számára. A Demokrata utánajárt, mennyit kell fizetnünk, ha a szürke és rohanó hétköznapok közben szeretnénk egy kicsit kikapcsolódni.

Ha moziba mennénk legszívesebben, két lehetőség közül választhatunk. Az egyik a régebbi, hagyományos filmszínház, ami viszonylag olcsó, de kényelmetlen, korszerűtlen, és egyre nehezebb rálelni a multiplex-tengerben. A Toldi moziban egy átlagos jegy csupán nyolcszáz forintba kerül, az ilyen helyeken azonban nem az aktuális premiereket, hanem régebbi, hónapok óta vetített filmeket tekinthetünk meg. Ha premiert akarunk nézni, tetszik, nem tetszik (persze a széles vászon és a dolby hang élménye általában mindenkit magával ragad) multiplexbe megyünk ezerháromszáz forintért. Kivételt képeznek a kedvezményes napok – ami általában mindenhol szerdára esik -, ilyenkor kicsit több mint feléből megúszhatjuk. A nyugdíjasok és a diákok a legtöbb helyen pár száz forintot spórolhatnak. A mozik büféjében kapható pattogatott kukoricáért méretétől függően három-négyszáz forintot, az üdítőért közel ugyanennyit kell fizetnünk. Így, ha egy kétgyermekes család hétvégén moziba megy, akár nyolcezer forintot is ott hagyhatnak a kasszában.

Ha gyermekeinket a budapesti Vidám Parkba szeretnénk vinni, mélyebben a pénztárcánkba kell nyúlni. A tavaly bevezetett szabályok szerint – egy-két gép kivételével – nem kell a játékokért külön fizetni, hanem napi belépő megváltása esetén korlátlanul igénybe vehetjük az összeset. Az új rendszer gazdaságosabb, ám korántsem olcsó. Hétköznapokon háromezer-egyszáz, hétvégente háromezer-ötszáz forint a belépő, kedvezményt csupán a száz és száznegyven centiméter közöttiek, valamint a hatvankettedik életévüket betöltött személyek kaphatnak, nekik hétköznap kétezer-egyszáz, hétvégén kétezer-ötszáz forintba kerül egy belépő. A büfé árai hasonlóak a moziéhoz, így mindent összevetve egy negyven év körüli párnak és egy szem, száznegyvenegy centiméter magas gyermeküknek legjobb esetben tizenegyezer forintba kerül egy Vidám Parkban eltöltött szombati nap.

Az állatkert sem olcsó mulatság. Az ezerhétszáz forintos felnőtt- és ezerkétszázas kedvezményes (gyerek-, diák- vagy nyugdíjas-) belépő mellett választhatjuk a családi jegyet, ami két felnőtt és két gyermek részére ötezer forint. A Fővárosi Nagycirkuszban a felnőttjegyek árai ezerötszáz és kétezer-négyszáz forint között mozognak, a gyerekeké pedig ezerkétszáz és kétezer forint között. És hogy teljes legyen a Városliget menti körkép, a Műjégpályára (itt egységes belépődíjak vannak) hétköznap hétszáz, hétvégén kilencszázhetven forintba kerül négyórányi csúszkálás.

A tizenévesek körében legnépszerűbb hétvégi program, a diszkó ehhez képest nem is vészes: az éjszakai dance-klubokba általában nyolcszáz-ezerötszáz forintért engedik be a fiúkat, a lányoknak szinte mindenhol ingyenes a belépés, az árat persze a fogyasztás az egekig pumpálhatja, de egy átmulatott este háromezer forintból kihozható. Egy generációval továbblépve már egészen más az árkategória. A belvárosi éttermek, pubok és kávézók árai ugyan változóak, de egy kényelmes este nem jön ki egy diszkózás árából. Ráadásul a város szívében, a Váci utcában csupán néhány olyan vendéglő található, ami este tíz óra után is nyitva tart, de ezt a kiváltságot meg is fizettetik az emberrel, két-háromezer forintba kerül egy-egy tányér meleg étel. Egy jó, de még nem drága étteremben egy kétszemélyes vacsora aperitiffel, itallal, deszszerttel – ahogy illik – körülbelül 15 ezer forintba kerül. Drágább, felkapottabb étteremben ennek akár a három-négyszeresébe is. További ezreket hagyhatunk az ugyancsak népszerű játéktermekben. A bowlingozás egy társaság részére általában kétezer-ötszáz-háromezer, a biliárd ezer forint óránként, a dartsnál egy menet kétszáz forintba kerül.

A kirándulás, amely néhány évtizede még a családok legfőbb közös szórakozását jelentette, mára elvesztette pozícióját. Autóval kirándulni költséges a mostani benzinárak mellett (bár olcsóbb, mintha a család vonattal utazna: ha például Zalaegerszegről Nyíregyházára szeretnénk utazni, egyszeri átszállással, közel nyolcórányi utazással 8500 forintot kell fizetnünk fejenként. Egy négyszemélyes család számára ez 34 ezer forint. Az autó ennél azért lényegesen gyorsabb és sokkal olcsóbb), bár korántsem kell ilyen messzire kimozdulnunk. A budapesti kirándulások kihagyhatatlan élménye télen és nyáron a Széchenyi-hegyi gyermekvasút (volt Úttörővasút), amire egy menettérti családi jegy háromezer forintba kerül (a szakaszjegy egy útra négyszázötven forint felnőttek számára, kétszázötven gyerekeknek). A zugligeti Libegőre ezer forintért ülhetünk fel oda-vissza, diákoknak, nyugdíjasoknak nyolcszáz, gyerekeknek ugyanez négyszáz forint. Hajókázni lehet a folyóinkon és tavainkon egyaránt, ezekre átlagosan ezerötszáz forintba kerül egy retúrjegy. A magyarországi várakba körülbelül ötszáz-ezer forintért léphetünk be, a skanzenekbe egy hajszálnyival olcsóbban, a Halászbástya felső részére háromszáz, a budavári siklóra egy útra hétszáz, a barlangokba ezer, egyes templomokba pedig két-háromszáz forintért.

Mivel a kormány január elsejétől megszüntette az állami múzeumok állandó kiállításainak ingyenességét, a Szépművészeti Múzeumban jelenleg ezerkétszáz forintot kérnek el a kedvezményben nem részesülő látogatóktól, spórolni csak minden hónap harmadik szombatján lehet, amikor ingyen látogathatják a múzeumot a huszonhat évesnél fiatalabbak és a tizennyolc év alattiakat kísérők. Az időszaki kiállításokat ennél jóval több pénzért nézhetjük meg, a budai Millenárison lévő, nem túl színvonalas Titanic-kiállításra például hétezer-háromszáz forintba kerül egy családi, ezerötszázba egy gyermek-, diák- vagy nyugdíjas-, és kettőezer-kilencszáz forintba egy felnőttjegy. Körülbelül hasonló árakat kérnek el a nem a leghíresebb képeket felvonultató Picasso-, Kandinszkij-, Klee-kiállítás megtekintéséért is, ha azonban világhírű művészek világhírű alkotásait szeretnénk megtekinteni, fel kell készülnünk az akár négy-ötezer forintos jegyárakra is.

Színházba járni is inkább sikknek számít, mint a művelődés természetes formájának. Az átlagos keresetű ember ugyanis nem engedheti meg magának, hogy havonta egyszer családostul beüljön egy előadásra, ez a luxus csupán a gazdagabb réteg számára elérhető. A Vígszínházban a jobb helyekre több mint háromezer forint egy jegy, a Madách Színház premierjeire vagy az Operettszínházban játszott Mágnás Miskára közel kilencezer, a Magyar Állami Operaház előadásaira pedig tizenkétezer forintot is fizethetünk.

A zenei koncertek árai változóak. Egy külföldi énekes Magyarországi fellépéséért ezerötszáz forinttól egészen tizenötezer forintig terjedő belépődíjakat is fizethetnek a rajongók, de a hazai sztárok koncertjegyei is elérhetik a tízezres határt. A komolyzenei előadások valamivel olcsóbbak, bár a Szlovén Filharmonikus Zenekar hangversenyére például négyezer-hatszáz forintba kerül egy jegy.

Az évente megrendezett Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztiválra legutóbb kétezer-kétszáz forintba került egy napi karszalag, ami mellé nyolcvanforintos kóstolójegyeket lehetett vásárolni. Egy-egy borász azonban három-négy kóstolójegyet kért el egy deci borért, ami 240-320 forintot jelent, de az egyik – kétségkívül neves – borászat az úgynevezett jégboráért (ami borban körülbelül akkora giccs, mint a cukorhabból készített angyalka rózsaszín popsiján a világoskék marcipánbugyi) akár tizenhárom tikettet is kellett adni, ami több mint ezer forint.

A sportrendezvények irányt vegyes érdeklődés figyelhető meg. A divatos sportok, mint a jégkorong, a futball vagy a profi ökölvívás még mindig emberek tömegeit vonzza a csarnokokba, pedig egy hazai focimeccsre 800 és 1600 forint körüli összegbe kerül a belépő. De a sznobizmus itt is szembetűnik, ugyanúgy, mint a színházak esetében. Erdei Zsolt bokszmérkőzésére például vannak, akik hatvanezer forintot is kiadtak azért, hogy az első sorokból figyelhessék a meccset, ugyanakkor Erdei egykori amatőr versenyein a családtagokon, az edzőkön és a többi versenyzőn kívül a háromszáz forintos belépők ellenére szinte alig volt érdeklődő.

A szórakozáshoz tehát rengeteg pénz kell. Az meg nincs. Talán ez az egyik oka annak, hogy a magyar emberek rosszkedvűek és lehangoltak. Az idő és az anyagi háttér hiányában kénytelenek vagyunk megvonni magunktól ezt a létfontosságú életfeltételt, ami pszichológusok szerint a boldogságunk ötven százalékát biztosíthatná. Az emberek szegények, a mulatság pedig drága. Így aztán marad a lelket sorvasztó televízió. De mi lenne, ha tavasszal elkezdenénk a környéken kirándulgatni? Vihetnénk magunkkal plédet, uzsonnát, bort kis flaskában, mint Szinyei Merse Pálék idejében csinálták. A plázákon túl még ma is csodaszép ám a világ!

Szencz Dóra