A nagybányai művésztelep 1937-es megszűnését követően a művészek fejében szinte azonnal megfogalmazódott egy új erdélyi festőiskola létrehozásának gondolata. A csíkzsögödi festő, Nagy Imre – Teleki Pál akkori miniszterelnök támogatásával – erre a célra telket is vásárolt szülőfalujában, ám jött a háború, és a tervekből nem lett semmi. Csaknem harminc évnek kellett eltelnie, hogy az álom megvalósulhasson, és 1973-ban Gaál András és Márton Árpád festők, valamint Zöld Lajos újságíró a Gyergyószárhegy fölött álló romos kolostorban megalapíthassa Erdély új, ám a nagybányai szellemiséget továbbvivő művésztelepét.

– A hetvenes évek elején égetően szüksége volt a művészeknek egy olyan helyre, ahová el lehetett vonulni a kor tébolyult kultúrpolitikája elől. Ekkor találtak rá az alapítók Szárhegyre, ahol a természet, a falusi környezet, a még élő néphagyomány kellő inspirációt nyújtott. Az első húsz év a fundamentumok lerakásáról és megszilárdításáról szólt, a szakmai koncepció kialakításáról, az infrastruktúra kiépítéséről. Szárhegy igazi menedéket jelentett a művészeknek, ahol az alkotás szabadsága megengedett volt. (…) Szárhegy 50 éves működése során kezdetben Székelyföld művészeti életének volt meghatározó központja, majd apránként a nemzetközi szcéna integráns részévé vált, ahol ma már egyenlő partnerként tekintenek rá. Bár az öt évtized alatt a főszerep mindvégig a képzőművészeté volt, már az első évtizedben elindultak a népművészeti táborok, később a diákoknak szervezett művésztelepek, az íróknak szervezett találkozók, fotós és filmes seregszemlék – írja Erős István, a Szárhegyi Művésztelep egyik régi vezetője, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora Szárhegy 50 című tanulmányában.

A szerteágazó tevékenységének elismeréseként a művésztelep 2023-ban Magyar Örökség Díjat kapott, majd 2024-ben, az 50 éves jubileum alkalmából ünnepi kiállítássorozat vette kezdetét, előbb Gyergyószárhegyen, majd Csíkszeredában szerveztek tárlatot. Itthon pedig most Erős István kezdeményezésére és szervezésében Szárhegy 50 – Kortárs anzix címmel nyílt kiállítás a Műcsarnokban. A hazai tárlat különlegessége, hogy olyan alkotók szerepelnek rajta, akik tematikában, anyaghasználatban vagy a helyi motívumok révén direkt módon kapcsolódnak Szárhegyhez.

– A művésztelep 50 éve alatt eddig 976 alkotó fordult meg Szárhegyen, közülük most 65-en kaptak bemutatkozási lehetőséget a Műcsarnok tudatosan válogatott, a genius loci-t fókuszba helyező, mégis tematikailag és műfajilag is sokszínű tárlatán, melynek legfontosabb célja, hogy a „szárhegyiség” ideáján keresztül közvetítse a művésztelep univerzális értékeit – mondja Fazakas Réka, művészettörténész, a kiállítás kurátora. – A Gyergyói-medence festői környezete számos művészt megihletett, feltűnnek a jellegzetes helyi épületek, így például Nagy Pál festménye a restaurálás időszakában mutatja a ferences kolostort, Ferencz Zoltán elektrográfiája a kápolnát, Gaál András festménye a közeli kőbányát, Horváth Levente vászna a szomszédos csűrt, Éltes Barna faszobra egy tipikus hajlékot, míg Mayer Éva giclée nyomata a helyi kerekeskutat lényegíti át. Szárhegy jellegzetes néphagyományát, a termékenységvarázslást Molnár Ágnes Éva videója interpretálja, a tipikus környékbeli portákon fellelhető tárgyak, így például a gumicsizma és a vödör Szabó Ábel festményén, míg a jellegzetes kockás viaszosvászon abrosz Szigeti G. Csongor alkotásában jelenik meg. De kulcsfontosságú a nemzetközi kapcsolatok folyamatos bővítése, amit Barabási-Albert Lászlónak a tárlaton is bemutatott szárhegyi hálózati grafikája reprezentál.


A Szárhegy 50 – Kortárs anzix 2025. április 27-ig látogatható a Műcsarnokban.

Hirdetés
Korábban írtuk