Egyedi életút

Festőkre nem jellemző az íráskészség, de persze vannak kivételek, legendásak is, például Bernáth Aurél vagy Bálint Endre kiváló szövegei, Kondor Béla versei, Van Gogh és Cézanne levelei, Dürer és Leonardo elemzései. Jól tette tehát Szüts Miklós festőművész (korábban inkább grafikus) hogy jelképesen tollat ragadott, és ismert blogjai után megjelentette – e sorok szerzője nevezi így – memoárjait.

A hetvenöt éves Szüts kiválóan, gördülékenyen ír, és jó emlékező is. Nehéz korban született, újlipótvárosi gyerekként a Rákosi-érában járt általános iskolába, az 1956 utáni években lett gimnazista, ráadásul a szentendrei ferenceseknél, mindennap HÉV-vel utazva oda-vissza. Nyitott, ismereteket magába szívó személyiségként – például nyelvérzéke kitűnő – bizonytalan volt a pályaválasztásban, és önmagát is szinte meglepte, amikor felvették a Képzőművészeti Főiskola grafika szakára. Gyakorlatias gondolkozású ember lévén a tervezőgrafikában megtalálta számítását. Kétszer nősült, négy gyermeke született, sokat utazott. Igazi értelmiségi, világpolgári életet élt és él a mai napig; életszemléletét jól jellemzi könyve címe: A Földön élni ünnepély. Most már évek óta fest, a kortárs magyar művészet igen egyedi szemléletű alkotója, kimagasló technikai színvonalon.

Családja történetét – egyik dédapja Degré Alajos író volt, a márciusi ifjak egyike, a másik Lechner Lajos, Szeged árvíz utáni újjáépítője –, majd saját élete folyását jó stílusban, olvasmányosan tárja elénk, jól jellemezve környezetét, viszonyát valláshoz, politikához is. A Parti Nagy Lajos szerkesztette könyv külön értéke, hogy Szüts festői hivatása gyakorlásáról és annak gyötrelmeiről is izgalmasan felemelően számol be, illetve sok ismert személyiségről, így Esterházy Péterről vagy Alföldi Róbertről szintén megosztja a gondolatait. Csak a második részben bonyolódik bele politikai karakterű, közismerten sarkos véleményalkotásba, amivel bizonyosan megosztja olvasóit. Egy helyütt így ír: „Polgári neveltetésem is mindig arra sarkallt, hogy legyünk tekintettel az ellenfélre, vajon miben lehet igaza, miben téved és miért.” Ez rokonszenves, ahogyan végül is az egész írás az.