Nagy művészi utat járt be a nyolcvanadik életévét hamarosan betöltő Benkő Cs. Gyula. 55 évvel ezelőtt szerzett ipari formatervezői diplomát az Iparművészeti Főiskolán, évekig dizájnerként tevékenykedett, majd fontos, szakmájával érintkező hivatali teendőknek tett eleget. Mindig munkált benne a vágy, hogy végül festőként is érvényesüljön, hiszen Farkas András festőművész már balassagyarmati gimnáziumi évei során biztatta a fiatalembert. A vágy igazán a rendszerváltozás után válhatott valósággá, amióta a nagy festői kedv jelentős minőségi teljesítménnyel is párosul. A művész korábban szerzett itáliai benyomásaiból készített varázslatos atmoszférájú, valóságban fogant, de végül is: álomképeket, lett a magyar táj (és város) egyéni hangú megörökítője, és vált igazi, elmélyült portréfestővé és érmésszé. Mostani kiállítására olyan esszenciát válogatott, ahol tájélményeit megörökítő képein inkább a naplemente, az alkony érzékelhető, és varázslatos vízivárosi éjszakai képe, de a borongós, nosztalgikus atmoszférát jól ellensúlyozzák mediterrán életörömöt sugárzó munkái, valamint eddig még nem látott, különböző technikájú kisplasztikái. Benkő Cs. Gyula olyan alkotó, aki nem a trendek vonzásában fest, és ez nem is hiányzik a nézőnek.
