Molnár Piroska, Jordán Tamás és Sándor Pál – a színlapon felsorolt nevek önmagukban garanciái annak, hogy nem fog csalódni a néző, ha a Kései találkozásra vesz jegyet. A Rózsavölgyi Szalon intim teréhez tökéletesen illő kamaradráma nemcsak két magányos, idős ember óvatos egymásra csodálkozását mutatja meg nyolc jelenetben, hanem szívszorító módon mesél az önbecsapásaink törékeny voltáról és az elszalasztott lehetőségek pótolhatatlanságáról. A jelzésszerű díszlet és jelmezek – ha a rendezői koncepció, ha a pénzhiány eredménye – tökéletesen ráirányítják a figyelmet a két színész önmagában is erős, együttesen pedig még erősebb jelenlétére, amelynek a kórházi cinkos-suttogós jelenet az abszolút csúcsa. Sándor Pál pedig maximálisan ki is használja, hogy valódi „színészdarabot” rendezhet, ahogyan azt is, hogy Jordán Tamás és Molnár Piroska ugyanolyan, a nézőkre kisugárzó örömmel bújik bele a motyogó, mogorva, az életet csak végeláthatatlan kötelességek sorának látó szomorú férfi, illetve a boldogságot csak azért is makacsul kergető nő szerepébe. Összeszokott párosuk könnyedén elfelejteti velünk a darab itt-ott modorosnak, avíttnak tűnő mondatait, és az is mindegy, hallatszik-e kristálytisztán minden szó. A lényeg, hogy amit ők ketten teljes természetességgel a színpadon művelnek, na az az igazi színház.
