– Nemrég szerzői albumot jelentetett ötvenötödik születésnapja alkalmából. Miért nem a Kormorán zászlaja alatt szólnak ezek a dalok?

– A Kormorán egy behatárolt zenei stílust képvisel, de rengeteg ötlet születik, ami nem fér bele ebbe a keretbe. Az elmúlt években sok élmény halmozódott föl bennem, jó és rossz egyaránt. Tavaly pedig volt egy neuralgikus pont, október huszonharmadika. Sohasem hittem volna, hogy ilyesmi megtörténhet a demokratikus Magyarországon. Akkor írtam a Kavicsok című verset. Sehogy sem fért volna rá egy Kormorán-albumra, de úgy éreztem, publikálnom kell.

– Sok művész küzd hullámvölgyekkel, kicsit közhelyes fordulattal alkotói válsággal. Honnan van önben ennyi energia?

– Szókratész védőbeszédében van egy gondolat, mely szerint azért hasznos a lódarázs, mert megcsípi a versenylovat, és emiatt az gyorsabban fut. Minden művésznek ilyen versenylónak kéne lenni, akit a hétköznapok csipkednek. Engem mérhetetlenül bosszant a mai világ. A telhetetlen kapzsiság, mellette a kicsinyesség, a lelki sivárság. Az aktuálpolitikától függetlenül is nagyon zavar, amit magam körül látok. Egyrészről érzelemtelenséget tapasztalok, másrészről a szeretet iránti vágyódást. Ez egy hatalmas csata, mely minden mai ember lelkében lejátszódik. Szeretnék őszintén beszélni emberi érzésekről, hagyományokat, értékeket felmutatni. A művészeknek, műfajtól függetlenül nagy felelősségük van abban, hogy miről írnak és hogyan. A magam sorsát akarom irányítani, és a saját nemzetemet szolgálni. Ez ad erőt újra és újra ahhoz, hogy írjak, és tegyem a dolgom.

– Meglehetős sikerrel, hiszen a Kormorán és az általa képviselt gondolatvilág egyre népszerűbb.

– Az énekelt szó jobban hat a szívekre, mint ha leírnám egy könyvben a gondolataimat. Szerencsém, hogy van három fantasztikus énekesünk, és mögöttük egy nagyszerű zenekar. A Kormorán koncertjei nem pusztán szórakozást, kikapcsolódást jelentenek. Ezek a fellépések szinte miseszerű szertartások. A zenekar és a közönség energiája összekapaszkodik, és ebből minden alkalommal csoda születik. Nagyon sok szeretetet kapunk a közönségtől. Ez segít át a holtpontokon. Megtapasztaltuk, hogy bárhol, az adott pillanatban, amikor a dalok megszólalnak két és fél órán keresztül, a világot befolyásolni tudjuk.

– Hamarosan itt a karácsony. Ebből az alkalomból karácsonyi témájú albumot is megjelentetett a Kormorán.

– Játék Karácsonykor címmel jött ki a múlt héten az album. Az előzménye, hogy 1984-ben lehetőséget kaptam egy karácsonyi műsor elkészítésére a televízióban. Ennek az anyaga 1985-ben lemezen is megjelent Betlehemi királyok címmel. Több mint hétszázezer példányban kelt el, és még ma is keresik. A most megjelent albumon a magyar karácsonyi hagyományokat dolgoztuk fel. Nagyon izgalmasra sikeredett. Sokszínű, sokarcú album, de az egységes alapja a hit és a szeretet.

– Karácsonyi koncert is lesz.

– Ez már hagyomány, hasonlóan a három évvel ezelőtt született Kormorán Családi Naphoz. Ezek a fellépések mindig nagy megmérettetést jelentenek, hiszen hatalmas nagy közönség, közösség van mellettünk, akik nagyon magasra teszik a mércét. Az elmúlt években mindig megtelt a Körcsarnok, remélhetőleg most is így lesz. Idén olyan dalokra koncentrálunk, amelyeket ritkábban játszunk, de amelyeket várnak tőlünk. Lesz néhány meglepetés is. Az adventi koncert mindig különösen izgalmas. Az a nagy kérdés, miként tudjuk magunkat megőrizni. A Kormorán számomra a végtelenséget jelenti. Generációk nőnek fel a dalainkon. Talán már a harmadik-negyedik nemzedék látogatja a koncertjeinket. Ezért mindig meg kell őrizzük magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Nagy kihívás. Egyre többen ismerik és szeretik a Kormorán zenéjét határon innen és túl. Nem hiszem, hogy megváltjuk a világot, de a felénk áradó hatalmas szeretet mégis visszaigazolása annak, hogy jó gondolat volt a nemzeti zenekultúrát beleépíteni az internacionális rockmuzsikába. Tesszük a dolgunkat, tisztességgel szolgájuk a hazát, a magyarságot. Következő életemben amolyan falusi plébános szeretnék lenni, aki terelgeti a maga kis nyáját a jó irányba.

Ágoston Balázs