A 45 centiméter magas és 25 centiméter széles kottát – melynek értékét nem lehet pénzben kifejezni – Szabó Gábor, a Baranyai Református Egyházmegye levéltárának igazgatója találta meg. A XVIII-XIX. század fordulóján élt Sipos Dániel református lelkész és könyvgyűjtő hagyatékát tanulmányozta, mikor észrevette, hogy egy könyvészetről szóló kötet, a „Theasurus” sérült gerince alól egy kottarészlet lóg ki. A könyv Siklósról származik, s később kiderült, hogy a korabeli német könyvkötő valóban egy erős hólyaghártyára írt kottát használt fel a borító készítésekor. Akkoriban bevett szokás volt, hogy újabb köteteket régebbi, értéktelennek ítélt pergamenekbe csomagoltak. A nemzetközi viszonylatban is szenzációs lelet korát és eredetét a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete határozta meg: a pergamenlap feltehetően egy XV. századi graduáléból való, azaz olyan könyvből, amely a mise liturgiájának az énekkari részeit tartalmazza. Valószínűleg Nyugat-Európában készült és a ciszterci szerzetesek használták. Bár a kottát egyelőre elzárták a kíváncsiskodó tekintetek elől, Peterdi Dániel, az egyházmegye esperese elmondta, hogy a leletet a megfelelő restaurálás és előkészítés után október 31-én, a református egyházmegye értékeit bemutató tárlaton kiállítják.

(fehérváry)