Hirdetés

Ha valaki a ma népszerű szuperhősképregények után veszi kezébe a Transmetropolitant, sokkoló élményben lehet része: ebben a történetben nincs sem hősiesség, sem emberség, sem fény az alagút végén. Végtelen cinizmus, kíméletlen rendszerkritika, engesztelhetetlen düh és kendőzetlen gyarlóság viszont annál inkább.

A disztópikus jövőben játszódó sztori hőse a komoly hírnévre szert tevő, elviselhetetlenül nagyképű és még annál is cinikusabb újságíró, Spider Jerusalem, aki évekkel ezelőtt önkéntes száműzetésbe vonult, hogy megszabadulhasson a Várostól, ám kénytelen visszatérni a gyűlölt metropoliszba. Az elszabadult vonatként robogó cselekmény során megismerhetjük a rothadó környezetét és persze Jerusalem nem éppen feddhetetlen jellemét is. Közeleg az elnökválasztás, tökéletes antihős-hősünk pedig eltökéli, hogy mindent bevet egy igazságosabb világrend megteremtése érdekében – eszközei pont annyira szörnyűek, mint a világ, amelyet meg akar regulázni.

Az eredetileg 1997 és 2002 között megjelent Transmetropolitan a DC egyik legsikeresebb „nem-szuperhős” képregényévé vált, szerzője, Warren Ellis pedig az egyik legjelentősebb képregényszerzővé. Kőkemény kritikájához tökéletesen illenek Darick Robertson színpompás, vibráló rajzai.

Korábban írtuk